❗️MEGJELENT: II. Kötet - 1 évvel később...❗️
A nevem Rebeka, a barátaim csak Bekkának hívnak. Dani az egyetlen aki Bekinek hív, igen az a Dani. T.Danny.
Együtt nőttünk fel, egy utcában és most egy albérletben is lakunk. Hogy milyen Telegdy Dánielle...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Könnyeim a telefonom kijelzőjére potyogtak ahogy láttam ezt a képet.. A szívem szakadt meg Daniért, 1 hónapja vagyok itt kint Németországban. Most, hogy nem találkoztunk és egyáltalán nem beszéltünk még jobban hiányzik. Igazából elvagyok Anna szalonjában, pont egy olyan részen van a szalon ahol többnyire magyarok vannak de annyira honvágyam van, hogy úgy döntöttem haza megyek.
-Biztosan ez a döntésed? - Mondta miután bekopogott Anna és bedugta a fejét az ajtón, az ő lakásában is laktam ez idő alatt.
-Igen, ez alatt az 1 hónap alatt rengeteg időm volt átgondolni a dolgokat. - Sóhajtva néztem rá és összecsuktam a bőröndömet.
-Amiatt a fiú miatt mész haza, ugye? - Mosolyogva ült az ágyam szélére.
-Is. - Nevettem halkan. -De honvágyam is van.. - Sóhajtottam.
-Bármikor szívesen látlak, ha úgy döntenél visszajössz! - Nézett a szemembe mosolyogva és átölelt.
-Köszönöm! - Öleltem én is át őt könnyes szemekkel.
***
Nagyon hosszú volt a haza utam, vonattal utaztam vagy 8 órát. Anya és apa kijött elém az állomásra, nagyon a lelkükre kötöttem, hogy senkinek ne szóljanak arról, hogy haza jövök. Remélem tényleg nem szóltak se kinek sem, azt akarom, hogy Dani tőlem tudja meg először.
-Ugye tényleg nem szóltatok senkinek? - Néztem rájuk nagyot sóhajtva.
-Nem szóltunk, tudjuk, hogy Dani miatt kell tartanunk a szánkat. - Mondta anyu.
-Köszönöm. - Néztem rájuk.
-De akkor ma el kell neki mondanod, hogy haza jöttél. - Nézett rám apa a visszapillantóból.
-Először Kevinnel beszélek, hogy egyáltalán mi a szitu mert, ha nem akar látni Dani akkor tök felesleges ezen kattognom.. - Nevettem halkan és kifelé bámultam az ablakon.
-Jól van, drágám!
Mondták megértően, amikor haza értünk beosontam a házba és a szobámba felmentem. Minden úgy volt, ahogy itt hagytam. Becsuktam az ajtót és leültem az ágyam szélére, Kevinnel tartottam a kapcsolatot, meg hát ugye Vikivel és Gabennel is. Egy ideig bámultam a képernyőt majd felhívtam Kevint és vártam, hogy felvegye. Nagyon sokáig kicsöngött szóval remélem minden rendben, már éppen leakartam tenni amikor felvette.
-Helló, kis csaj. - Szólt a telefonba. - Bocsi, hogy ilyen sokára csak Dani is itthon van aztán kamuznom kellett valamit. Mi újság?
-Szia, semmi gond. - Mosolyodtam el halványan. - Hogy van Dani?
-Figyelnem kell rá, hogy ne igyon sokat mert akkor sír utánad.. - Nevetett halkan, hallottam, hogy rágyújt. Szóval hiányzom neki is.
-Szóval akkor otthon vagytok. - Néztem a körmeim. - Én meg haza jöttem szóval átmennék.. Ha nem zavarok. - Kevin köhögni kezdett, gondolom ,, félre nyelte " a füstöt.
-Azt a kurva! - Jelentette ki, de boldog volt a hangja szóval megnyugodtam. - Gyere, Dani a bokáját lefossa, ha meglát! - Nevetett.
-De ne szólj neki légyszi.. Fontos , hogy meglepetés legyen! - Sóhajtottam.
-Rendben, rendben! - Közben hallottam Dani hangját ahogy kimegy az erkélyre és megkérdezi kivel beszél, annyira régen hallottam már a hangját de még mindig libabőrös leszek tőle.
-Tegyük le, mindjárt indulok. - Mosolyogtam.
-Oké, csáó muter!
Mondta mintha az anyukája lennék majd lerakta a telefont, kifújtam magam és valamennyire összekészültem. Nagyon izgatott voltam, hogy újra láthatom őt ennyi idő után. Azért félek is nagyon, hogy elküld engem és számítok is erre de igyekszem pozitív lenni.
* Dani szemszöge *
Kevin nagyon furán reagált mikor megkérdeztem kivel beszél, nem így szokott beszélni az anyjával. Na mindegy, nem számít kivel beszélt egészen addig amíg nem Beki az illető. A gyomrom a mai napig össze szorul amikor rá gondolok, nagyon szét csaptam magam azon az estén amikor elment. Én nem is tudom, hogy éltem túl azt az éjszakát. Még szívtam is nem kevés füvet rá, úgy néz ki van itt még helyem a földön, ha abba nem pusztultam bele.
-Beki ide jön. - Bökte ki egyszer csak Kevin Fifázás közben engem nézve, a kontroller kiesett a kezemből.
-Mi van? - Kérdeztem halkan.
-Vele beszéltem telefonon, azt mondta ne mondjam el neked, hogy ide jön de nem akarom, hogy kiborulj. - Nézett rám nagy szemekkel.
-Oh, bazdmeg..
Fújtam ki magam és fel álltam, a fürdőszobába mentem és bevágtam magam után az ajtót. A csapnak támaszkodtam és magamat bámultam a tükörben feszes állkapoccsal, nem számítottam erre. Megmostam az arcomat és a kád szélére ültem, nem tudom mit fogok neki mondani. Nem is beszéltünk mióta kiment Németországba, minek jön ide egyáltalán.. Haragszom is rá de hiányzott is nagyon, összetőrte a szívemet azzal, hogy itt hagyott. Képes lettem volna érte megváltozni, ő pedig itt hagyott engem és még csak el sem búcsúzott normálisan. Nem akarok vele beszélni és nem is fogok még egy ideig, én még erre nem vagyok kész. Kevin kopogott, hogy menjek ki de nem válaszoltam neki.
-Dani! - Sóhajtott és próbált benyitni de bezártam az ajtót. - Nem fogsz kijönni? - Kérdezte halkan.
-Nem.
Válaszoltam neki egyszerűen és reménykedtem benne, hogy elhúz az ajtótól és nem fog bíztatni, hogy kimenjek. Szerencsére nem próbálkozott tovább, aminek nagyon örültem. Egyszerűen nem akarom most látni Bekit, akármennyire is akarja a hülye szívem.. Most az agyamnak kell irányítani és az eszem azt diktálja, hogy most még nem beszélek vele mert így legalább érzi majd a súlyát, hogy mit okozott nekem azzal amit csinált.
* Beki szemszöge *
-Hát, nem jön ki. - Sóhajtva jött vissza Kevin a nappaliba és megölelt újra.
-Nem tudom, hogy köszönjek-e neki. - Mondtam halkan.
-Megpróbálhatod, hátha kijön! - Mosolygott rám. - Addig csináljak egy kávét? - Ment át a konyhába.
-Köszi, nem kérek.
Mosolyogtam majd a folyosón elindultam nagyot nyelve a fürdőszoba felé, a falon lévő képeket néztem. Ott volt az összes, a közösképeink is. Ennek örülök, hogy nem lettem leszedve sehonnan. A közös képünket néztem Danival ahogy még a régi lakásban összebújva vagyunk a kanapén betakarózva boldogan, itt még nem kavartunk. Egy kis ideig még elidőztem ott majd kifújtam magam és ismét a fürdőszoba felé mentem, megálltam előtte és bekopogtam.
-Kevin, húzz már el.. - Mondta Dani undok hangon.
-Beki vagyok. - Mondtam rekedt hangon, megköszörültem a torkom és ismét megszólaltam. - Csak gondoltam személyesen mondom el, hogy haza jöttem Magyarországra.. Hogy tőlem tudd először.. Ne mástól..
Mondtam szünetekkel de sosem jött válasz, lesütöttem szemeim hisz erre a reakcióra számítottam. Csukott szemmel álltam az ajtó előtt összeszorított fogakkal de könnyeim így is lefolytak az arcomon, Dani nem nyitott ajtót továbbra sem. Szipogtam egyet halkan és megtörölten a szememet majd aprót bólintottam elfogadva, hogy nem akar velem beszélni. Nem igazán éreztem úgy, hogy most megtudnék szólalni sírás nélkül szóval úgy döntöttem inkább haza megyek. Kevin pont elindult felém de mutattam neki, hogy hagyjon. Nem is bírtam ki, még ki sem értem az ajtón kitőrt belőlem a sírás. Picsába. Nagyot nyeltem és kimentem az ajtón, lekocogtam a terasz lépcsőn és beszálltam a kocsiba. Kifújtam magam, megtöröltem ismét a szemeim majd bedugtam a slusszkulcsot a helyére és beindítottam a kocsit. Igyekeztem megnyugodni mert nem szerencsés vezetni zokogás közben, nem számítottam rá, hogy Dani bezárkózik és nem áll velem szóba vagy is számítottam rá de nem gondoltam, hogy ez így is lesz.
