-
Tele a 4-es metró a Keletibe,
Láthatóan unottal nézel mindekire.
Engem most sem veszel észre,
Kísértet vagyok a szűk térben.
Nincs levegő, dübörög a vonal,
Feltünően figyelem kínzó ajkadat.
Most akarom, hogy hozzám érj,
Képzeletem félelmetes mélyre néz.
A fekete hosszúszárú conversed.
Dobolsz a padlón ütemre.
Hallom zenéd a fejhallgatódon át,
Shades of cool, annyira csodás.
Igazából a kulcsom kerestem,
de mikor a váróban megláttalak
Csak miattad vettem meg a jegyet.
El fogok késni, most múlt negyed.
Nem érdekel most semmi más.
Az életemet halálomig pazarolnám.
Érted a végéig mindent megtennék,
Értsd meg, nekem ebből sosem elég.
Barna hosszú hajad a szemedbe lóg,
Zsebedből majdem kiesik az öngyújtód,
Most kissé lassítunk, Rákóczi-tér,
Kérlek várjunk addig, vágyódok még.
Rágyújtasz és üveges tekinteted,
Nem árul el nekem semmit, elhiheted.
Szenvedek, hisz oly titokzatos vagy,
De ezzel csak egyre ismerni akarlak.
Messze sétálsz már az állomásra,
Zűrös fejjel gondolok a távozásra.
Látni foglak még, álmokban biztos,
Szenvedélyem had legyen titkos.
YOU ARE READING
poems - verseim
Poetry"Valerie She doesn't know how to be like every other girl, She's alone in her little world And you can't come in." ⋆
