Emlékszem, mikor velem voltál.
De ezek az emlékek összemosódtak már.
Az udvaron feküdtünk egymás mellett,
Rámnéztél, megfogtad kezem.
Hiányzik ez az érzés.
Mikor a hajnalban sétáltunk,
Amikor a korai buszra vártunk.
Akkor még nem tűnt fel hamisságunk.
Mikor abban a házban voltunk,
Mi megjegyezte hűvös árnyékunk.
Minek a padlóján csendben ülve,
Sosem gondoltunk a rettenetes jövőnkre.
Délután a nap besütött a ház ablakán,
Fénye megvilágította a szobád falát.
Szemeid felcsillantak, ahogy beléptem,
Végre éreztem szerelmet valaki közelében.
Mennyi mindent mondtál nekem akkor,
Már semmit sem vársz ettől a nyártól.
Hisz megkaptad, mire legyjobban vágytál,
Mi több kéne egy elveszett lánynál?
Megtaláltalak, és te voltál ki elfogadtál.
Minden este velem álmodtál.
Ezek voltak a legszebb napok,
Bár mindez túl erős nyomot hagyott.
Mond kérlek, gondolsz még rám?
Úgy, mint azon a nyári éjszakán?
Amikor először megcsókoltál,
Puha ajkaid szeretlek szót formált.
ESTÁS LEYENDO
poems - verseim
Poesía"Valerie She doesn't know how to be like every other girl, She's alone in her little world And you can't come in." ⋆
