Újabban tönkrement a telefonom.
Bárcsak itt lennél, valahol az utcánkon.
Add meg a számod, kísérteni akarlak,
Mint egy unott szellem az ablakodban.
Megszállottság, lehet túlzás ezt mondani.
Szelektálom fejem, téged nem tudlak kidobni.
Láss belém, érj hozzám remegek
Mint mikor kék gitárod húrjait pengeted.
Eltörött gördeszkád szív alakot formál,
Tetszene, ha egyszer rám is így gondolnál.
Csendben nézlek, térdem felhúzva,
Átkarolom, remélem megérintesz újra.
Nem látok, a betűk összemosódnak,
A neonfényes táblák halványan villognak.
Ma este is ott állsz a buszmegállóban,
Én az erkélyről sóhajtok utánad.
Mérgezően édes vagy, a kedvenc ízem,
Menta illatú tested, kezedben szívem.
Beléd estem, bár te tétován elkaptál.
Felhívnálak. De megakadtam a számodnál.
YOU ARE READING
poems - verseim
Poetry"Valerie She doesn't know how to be like every other girl, She's alone in her little world And you can't come in." ⋆
