Úgy érzem ma este is megbolondultam.
Pedig eleinte csak a csillagokat számoltam.
Itt ülsz, és én megőrülök melletted.
Odadobom a pulcsid, tudom, hogy kerested.
Zúg, fáj a fejem, fejjel lefelé látok,
Hamisan megfordítottam a világot.
Egyedül sétálva elgondolkodom a halálon,
Életem festménye szürke tájat ábrázol.
Elment a józan eszem, gondolom.
Menekülök, ez az érzés nem lehet otthonom.
Nem lehet szeretett menedékem,
Mert tudom, csak visszaélne vele az élet.
De te úgy ragaszkodsz hozzám,
Nem lehetnék veled, kitör a botrány.
Arcod egyre vészesebben közeledik,
Érzelmeimet nem tudom magamban tartani.
Valami különleges hatása alatt állok,
A vászonra tekintve homályosan látok.
Utóljára húzom végig rajta ecsetem,
Mostmár fekete táj előtt fájdalmasan merengek.
YOU ARE READING
poems - verseim
Poetry"Valerie She doesn't know how to be like every other girl, She's alone in her little world And you can't come in." ⋆
