Csalódás

13 1 0
                                    

Mindenkit tönkreteszek magammal együtt.
Millió csillag, és én csak állok mögöttük.
Mond valaha volt, hogy érdekelt mi van velem?
Kedvtelésből, vagy csak kényszerből kérdezgeted?

Hazudsz most is, mint minden nap,
Feladva csodálom árnyékodat.
Senki se látja mi van mögötted,
Életed minden percét sikerben töltötted.

Állok lebénultan, szánalmas valómmal,
Valaha kedvem lett volna beszélni másokkal,
Bár sosem mertem megtenni, üres csalódás vagyok,
Mit tettek ellened az örök kizárt ártatlanok?

Hittem, egyszer mondhatom, hogy közéjük tartozom,
De ezen a ponton a feladás inkább a feladatom.
Kérdezhetnéd, ezeket miért most mondom,
Ne szólj senkinek erről, ez is csak kusza gondolatom.

poems - verseimWhere stories live. Discover now