Mégis Léteznek Véletlenek?

3.

Ati szemszöge:

-Végig attól féltem hogy elveszítem,és most én mondtam ki hogy vége. Utálom hogy mindig magam elé helyeztem,és még most is képes lennék neki mindent megadni,de neki nem lenne elég..

-Testvérem ezt csak te látod így,külső szemmel szánalmasak voltatok mind a ketten. Ne haragudj drága testvérem hogy ezt mondom de ennél a nőnél gyerekesebbet még nem láttam,azon is csodálkoztam hogy egy ilyennel álltál le.-Szólalt meg a telefonba Desh.

-De te nem ismered..a legtisztább embert ismertem meg benne,de tudom hogy ezek a veszekedések csak rontották a kapcsolatunk minden héten,és ez egy idő után már nem mehetett volna tovább. Most meg ez a jelenet amit csinált ma a kávé....bazdmeg..elfelejtettem Minának írni-Tettem Deshre a telefont.

Geci nagy szerencsém hogy nem fogadta rosszul és ilyen megértő-gondolkodtam miközben gitározgattam és próbáltam kiverni a szakítást a fejemből.

Áthívtam Minát beszélgetni,hogy utána együtt tudjunk menni Bálintékhoz. Tényleg nagyon vicces volt és jót beszélgettünk.

-Mikor menjünk?-kérdeztem.

-Smink sincs rajtam,feldobok valamit és indulhatunk.-válaszolt kétségbeesetten.

-Szerintem csinos vagy így.-Adtam tudtára. Tényleg szép,telt ajkai vannak,keskeny arca és kék szeme,nem éreztem szükségét hogy feleslegesen sminkeljen órákig,majd végül elindultunk.

Jázmin szemszöge:

Ahogy megérkeztünk megcsapott a tömény fű szag. Szívem szerint elmentem volna,de akkora kedvességgel fogadott mindenki hogy muszáj volt maradnom. Ott volt Bálint,Zsombi,Desh,Sanci és még rengeteg mindenki,fiú-lány akit nem ismertem. Ott volt még egy nagyon szép lány Zoé,vele gyorsan jóba is lettem és lecsúszott az első pohár bor,amit rettenetesen bántam akkor. Elrontottam az egy hónapos tisztaságom.
Majd jött még egy. Zoé nagyon megértőnek tűnt szóval ha elmondtam volna neki hogy leszokóban vagyok minden tudatmódosító szerről biztos nem engedett volna inni,így hát csendben maradtam és ittam tovább.

Nagyon sokat nevettünk Desh hülyeségein,és láttam Atin is hogy sokkal jobban érzi magát.
Sajnos a többi emlék homályos.

-Desh múltkor ugyanezt művelte,a főbérlő néni átjött, elkezdett vele kiabálni,rögtön csendben maradt-Mesélte Zoé.

-Nem úgy képzeltem el Desht mint akit becsicskít egy ideges néni-nevettem és abban a pillanatban írt rám Áron

"Remelem nem alszol mer van csomó új cucc szinte minden teljesen tiszta"

Nem akartam elhinni hogy így ráérzett az egy hónap elbaszására de úgy voltam
vele már úgy is mindegy ez az egész.

Leírtam neki a helyszínt hol találkozzunk,Bálint lakása előtt. Lementem hozzá és vettem tőle kólát. Tudtam hogy nem a legjobb ötlet alkoholra szívni,de úgy is túlélem nem?

Az utcán a telefonomról szívtam,úgy sem volt jó a közvilágítás. Végre éreztem azt,amit csak nagyon rég utoljára. Tudtam hogy túl fogok lőni a célon így hát írtam Lénának hogy mi a helyzet és hol vagyok.
Nem emlékszem pontosan mit válaszolt,de azt tudom hogy elkezdett hívogatni csak nem vettem fel.

Hirtelen minden olyan csendes lett,és minden olyan tökéletes. Leültem és elmerültem az érzésben,olyan boldog voltam és szinte gondolkodni is alig tudtam az érzéstől. Zsibbadt az egész testem és megfeledkeztem mindenről,mintha lebegtem volna,csodálatos volt.
Úgy éreztem,nem tudok betelni vele
és szükségem volt még pár csíkra,szóval szívtam még,nem is keveset. Az már abszolút nem érdekelt hogy ittam előtte.

Ez a plusz pár csík már nem azt a pozitív "minden tökéletes" érzést váltotta ki belőlem.
Nem tudtam megmozdulni,így csak a szemem sarkából láttam ahogy Léna a sokadik nem fogadott hívás után írt: "Szóltam Atinak egy perc és ott lesz,hazavisz,de én nem vagyok most otthon" ezt persze akkor fel sem fogtam.

Csak ültem,s meredten néztem magam elé. Az idő megszűnt létezni,a levegő vétel sem volt egyszerű. A kezem sem tűnt igazinak,minden csak szimuláció. Ismerős érzés...Véget vethetek valaha ennek?-Tűnődtem miközben próbáltam összeszedni minden erőm hogy felálljak,majd egyszer csak a hangját hallottam.

-Itt vagyok, minden rendben lesz.-Mondta a hang,ami még sosem volt ilyen nyugodt