Mégis Léteznek Véletlenek?

17.

Olyan hajnali három lehetett,ami azt jelentette hogy ezt a szart már egy órája játszuk. Kint az ég elkezdett dörögni,és a szél egyre hangosabban fújni. A fejem szétment annak ellenére hogy nem ittam,az alkoholt nem is kívánom annyira mint például a nyugtatókat. Az alvással gyűlik meg leginkább a bajom. Nagyon nehéz gyógyszerek nélkül abba a nyugalmi állapotba kerülni ami az alváshoz kell,így régebben is mikor próbáltam leszokni volt hogy egész éjszakákat virrasztottam át.
-Srácok,szerintem a csúcson kell abbahagyni úgyhogy én hívok magamnak egy taxit. Már villámlik,nem akkor akarok elindulni mikor szakad az eső.-Állt fel Bálint.
-Fasza megyek veled úgyis ugyanazon a környéken lakunk!-Húzta le utolsó felesét Sanci.
Attila éppen engedte volna ki őket,de jobb ötletnek látta a mosdó felé venni az irányt.
-Én nem értem mi van ezzel a gyerekkel. Mikor csinált ez utoljára olyat hogy házibulikat tart saját magánál?-Értetlenkedett Desh,nagyon vicces volt ahogy bódultan felháborodott,azt se tudta merre nézzen és a szeme már le volt ragadva.
-Neked is hívunk egy taxit...-Sóhajtott az egészen jó állapotban lévő Bálint.-De akkor mostmár tényleg induljunk.
-Mi is megyünk?-Nézett rám Léna.
-Menj ha szeretnél. Én megvárom hogy Ati kiokádja magát és utána szeretnék vele egy kicsit beszélni.
-Akkor én is lépek.-Adott Léna egy puszit az arcomra.
A többiek még bekiabáltak Attilának hogy lépnek és miután elbúcsúztak,elkezdett szakadni az eső tehát nem jött össze Bálint terve. Ennek kifejezetten örültem,ilyen időben talán kicsit könnyebb lesz az elalvás,bár a tegnapi pihenésemről nem panaszkodok,akkor elég korán elnyomott az álom. Vártam hogy Attila kijöjjön és minél hamarabb elindulhassak haza de ha jól hallottam még tusolt és fogat mosott.
Kis várakozás után kijött,elég nyúzottan de legalább most a haja egészen egyben volt.
Észre sem vettem hogy vitt be magával ruhát,de egy tiszta pulcsiban és egy rövidnadrágban jött ki.
-Megvagy?-Puhatolóztam.
-Fogjuk rá. Eszel velem pirítóst?-Sétált ki a konyhába.
-Aha...Miért mondtad ezt?-Kértem számon,és pontosan tudta mire gondolok.
-Azt hittem ha mással sikerül elhitetni akkor én is elhiszem.-Nézett csalódottan a szemeimbe. Most egyáltalán nem úgy nézett rám mint ahogy szokott. Tekintete üres volt,és nem a csillogó szempár fogadott ha a szemébe néztem.
Fogalmam sem volt mit csináljak,ezért megöleltem őt. Ahogy átkaroltam magamba szívtam az illatát,de meglepetésemre nem ölelt vissza. Mondjuk megértem,az ő helyében én is fix ki lennék magamra akadva.
-Mindjárt veszek neked elő pólót.-Suttogta miközben szorítottam magamhoz.
-Mi?-Néztem fel rá.
-Ilyen időben akarsz haza menni?-Mutatott ki az ablakon az éppen tomboló viharra célozva.
-Kész a pirítós!-Engedtem ki a szorításból.
-Nem szeretnék itt maradni,le akarok tusolni,fogat mosni ilyenek. Eső még nem ártott senkinek. -Vettem le a tányérokat a szekrényből.
-Van egy bontatlan fogkefe amit nyaralásra akartam vinni de végül itthagytam. Kád pedig még mindig van,de ahogy gondolod.-Mondta,miközben már a pólót és a fogkefét kereste.

Egy gyors fürdés,fogmosás után vissza is tértem Attilához aki az ágyból egy sorozatot nézett. Nem tudtam mást tenni odamentem mellé,és néztem vele én is.
A távolságot tartottuk és alig szólt hozzám,mintha meg lett volna sértődve. Neki semmi oka nem volt rá,hisz ő beszélt ki a hátam mögött a nővéremmel. Az idő csak telt,már négy óra volt,a szél és az eső kicsit sem akart csillapodni és egyre jobban  szétment a fejem a fáradtságtól.
-Kikapcsoljam?
-Mi?
-A tv-t kikapcsoljam?-Kérdezte újból,majd egy kicsit közelebb jött.
-Ja nem,engem is érdekel.-Néztem rá enyhén borostás arcára.
Ekkor mintha az elmulasztott ölelését szerette volna pótolni,magához húzott én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Elkezdett játszani a hajammal majd az arcomat ujjbegyeivel simogatta,és pedig csak behunytam a szemem és hagytam hogy a jóleső érzés álombaringasson.

Másnap reggel arra keltem hogy a fejem még mindig a mellkasán van,az egyik keze pedig a derekamon pihent.
-Jó reggelt!-Szólalt meg halk rekedtes hangon a telefonjából lenézve.
-Hány óra?-Dörzsöltem meg a szemem.
-Tizenegy
-És te mióta vagy ébren?-Ültem fel
-20perce
A keze a derekamon maradt,nem tudtam eldönteni hogy zavar-e vagy inkább nem érdekel. Mikor megnéztem a telefonomat akkor vettem észre hogy rengeteg nem fogadott hívásom van Lénától,szegénnyel mindig ezt csinálom. Írtam neki hogy minden rendben csak Attilánál aludtam,de ahogy léptem volna ki az Instából észrevettem hogy Hanna írt.

"Kérlek ne haragudj! Tudom hogy nagyon bekavarhattam nálad és Attilánál,de nagyon aggódtam mert beszéltem Áronnal és egy félreértés miatt hittem hogy visszaestél. Gondoltam ha egy közeli embernek szólok azzal segítek. Lenne kedved ma találkozni velem?"

-Nézd mit írt Anna!-Mutattam meg a mellettem fekvő fiúnak aki rögtön el is olvasta.
-De akkor ez tök jó! Akkor nem akart bekavarni.-Ült fel mellém boldogan.
-Szerinted mikor aggódott ő értem?-Nevettem fel.
-Adj neki egy esélyt,nem kell az ördögöt belelátni.-Mondta egy kedves mosoly kíséretében.-Viszont én meg szeretnék beszélni veled valamit,de mindig csak kerülgetjük.-Folytatta.
-Hogyan tovább? Tudod hogy én szeretlek csak nem tudod hogy Te szeretsz-e engem.
-Pontosabban de...nagyon is szeretlek,jobban mint kéne.-Szegeztem le a tekintetem.-Te ezt nem akarod tényleg,csak magadnak ártanál velem,és ezt pont azért mondom mert szeretlek és nagyon toxikus lenne ez az egész,nem akarlak bántani.
-De már mondtam hogy engem nem érdekel a függőséged,mindenhogy elfogadlak,szeretnék segíteni,ez nem elég?-Erősködött.
-Akkor elfogadnád azt is hogyha a narkó és közted kéne választanom lehet hogy a narkó után nyúlnék? Elfogadnád azt hogy bántalak és nem tudlak annyira szeretni mint ahogy megérdemled? Azt is végignéznéd ahogy szépen lassan csúszok le és semmit nem tudnál tenni ellene? Most még megy,de ha hajnalba hazaengedtél volna fix most is az igazak álmát aludnám benyugtatózva.-Próbáltam észhez téríteni kicsit durvábban.
A durva szavak hatására mintha könnybe lábadtak volna a szemei,de ő nem akarta annyiban hagyni.
-Engem az fogott meg hogy egy vicces, művészlélek,gyönyörű lány vagy gyönyörű lélekkel,és megértelek mindenben. Nem hagyom hogy szétcsússz,és igen elfogadnám ha bántasz,más választásom úgy sincs mert sokkal jobban bánt a távolságtartásod!
Nagyon jól estek a szavai sosem mondott nekem még senki ilyet,mármint hogy gyönyörű lelkem van. Elkezdett hevesen verni a szívem és örömömben a nyakába ugrottam volna. Helyette ráhajtottam fejem a vállára és egy könnycseppet hullajtottam.
-Szóval miben maradunk?-Tett úgy mintha nem látná.
-Elmegyek találkozni Hannával,addig átgondolom. Este visszajövök,hozok neked vacsit mert ma főzünk Lénával,tényleg csak ezt a pár óra gondolkodási időt kérem estig.-Keltem ki az ágyból
-Akkor ezen ne múljon.-Sóhajtott.

Hasonlított a mai nap a tegnapihoz,ahogy mentem el Atitól mentem találkozni valakivel,ma éppen Hannával,kíváncsi vagyok mi lesz.

Hanna szemszöge:

Talán így visszanyerhetem Jázmin bizalmát,és bevesz a tervezős munkáiba. Muszáj át vennem ezt a vállalkozásnak nevezhető ovis hülyeségét. Az igazság az hogy sokkal jobban tudnám ezt csinálni alkalmazottakkal és több megkeresésünk is lenne. Szerencsére erre nem kell sokat várni erre,csak Jázminnak tönkre kell tennie magát ami neki nem nehéz feladat. Előbb-utóbb ki lesz húzva alóla az a bizonyos talaj,senkije és semmije nem fog maradni ha így folytatja,és így is fogja. Milyen kár...
A házuk utcájában vártam rá.
-Szia!-Érkezett meg majd csúnyán végigmért.
-Hugocskám! Meg sem ölelsz?-Indultam el felé széles vigyorral az arcomon.
Végül megölelt,gondolom csak szánalomból. Valahogy rá vettem hogy meséljen,szerintem már majdnem elhitte hogy érdekel amit mond. Én is meséltem neki a külön eltöltött időről,majd útjaink elváltak és elbúcsúztunk. 100százalékig biztos vagyok benne hogy visszakaptam a bizalmát emiatt a találkozó miatt,bármennyire is gyűlöl engem.

Kedves olvasók! Remélem nagyon jól telt mindenkinek az iskola első napja! Mindig szoktam örülni ha leírjátok a gondolataitok olvasás közben,így most is nyugodtan osszátok meg egymással,és persze velem hogy mit gondoltok Hannáról,vagy Ati és Jázmin se veled-se nélküled kapcsolatáról. Szerintetek Jázmin milyen döntést hoz? Biztos jól átgondolja?🤔