Mégis Léteznek Véletlenek?

10.

Rögtön letette a gitárját és a tömegen átvágva odajött hozzám.
-Mina te mit keresel itt?-Kérdezte széles mosolyra húzva a száját. Úgy jelent meg mint az otthoni koncerteken,a kendő a homlokára volt húzva és persze a napszemüveg sem hiányzott.
-Miért nem mondtad hogy idejöttél?-Húzta össze a szemöldökeit.
-Ati majd megbeszéljük.-Léptem egyet hátra.
-Milyen "majd"? Összeszedem a cuccaim,menjünk fel hozzánk és magyarázz el mindent.-Nézett a gitártokjára mit sem törődve a kisebb tömeggel.
-Ahj baszki mennyire van innen a szállásotok?-Egyáltalán nem akartam ilyen melegben sétálni,csoda hogy napszúrást nem kaptunk.
-Ha itt jobbra fordulsz és egy kicsit egyenesen mész,ott lesz egy kis kávézó. Amellett van egy szállás,na az pont nem a miénk.-Nézett a szemembe a mosolyát visszatartva.
-Attila ne csináld már..
-Jó igazából két kis utcával arrébb van egy kocsmával szemben.-Mutatott előre.
-Szivatsz?-Ugyanott "lakok".-Sokkolódtam le teljesen.
-Nem hiszek a véletlenekben.-Indult el a szálloda felé.

Rövid séta után odaértünk,az ő szobája két emelettel fentebb volt,így onnan sokkal szebben lehetett látni a várost. Kávézók és teraszok lepték be az egész utcát,az emberek gondtalanul sétáltak és fedezték fel a várost. Ati a szobáját a vártnál is jobban lelakta,de azért volt hely leülni. Nem tudom mi oka volt rá,de nagyon boldog volt,mármint én is örültem ennek a kis véletlennek,de ő egészen más volt. A szeme is csillogott és a hangszíne is más volt.

-Szóval idejöttél amikor nem értünk el?-Ült le a földre velem szemben.
-Igen. Azt hittem itt nem találtok meg.-Mosolyogtam éreztetve a helyzet ironikusságát.-Egy mániás epizód volt,azt hittem most megváltom a világot és minden jó lesz.-Néztem a padlóra.
-Nem vagy te túlságosan is egyedül? Ne érts félre,tudom hogy vesznek körül téged emberek,de magányos vagy. Azt hiszed nem számíthatsz senkire csak magadra vagy a gyógyszereidre.-Mondta ridegen,kifejezés nélkül az arcán.

Fenébe is! Előbb még semmi baja sem volt...

-Nem így van?-Válaszoltam hasonlóan ridegen.
-Nem lenne kedved ma este egy kicsit itt maradni nálunk? Ha úgy neked jobb akkor nem iszunk csak zenélgetünk,meg egy kicsit bulizunk.-Vetett fel egy ötletet téma terelésként.
-Jó akkor kísérj le sminkelni!-Adtam meg magam.
__________________________________
Ati szemszöge:

Bekísértem őt a fürdőbe a tükör elé ahol sminkelt én pedig őt néztem. Olyan gyönyörű mindenhogy,tényleg nem értem mi szüksége van erre. Kicsit vicces,hogy először egy kávézóban találkozunk,mert Geriék őt intézték be hogy csinálja a ruhákat,majd egész egyszerűen fontosabb lett mindenkinél egy éjszaka alatt. Azon az estén először beszélgettünk nyíltabban, és ki merem mondani hogy első találkozásra még sosem voltam ennyire őszinte senkivel,és ezt szerintem ő is elmondhatja magáról. Nem sokkal később szétesve láttam Bálint háza előtt,ahogy belőve fetreng a földön. Ennyi pont elég is volt hogy az összes oldalát megismerjem és egy nap alatt minden hibájával együtt bele szeressek. Egy jólelkű,vicces,kreatív okos de egyben elvont lány,kell ennél több? Sosem tudnék számomra megfelelőbb embert elképzelni. Ahogy az életembe jött az is eléggé kacifántos nem hogy még Ő. Akármi is történjék velünk mindig egy nagyon nagy teret fog elfoglalni a szívemben.
Gondolataimat egy telefonhívás zavarta meg.Szóltam Minának hogy van egy telefonhívásom,elintézem a teraszon és jövök is vissza.

-Minden jó?-Érdeklődött hogylétemről Sanci.
-Aha..minden
-Nem úgy tűnik. Mivan? Mi a baj? Lelkizzünk,azt úgy is tök rég csináltuk má'

Nem voltam túl beszélgetős kedvemben,szóval egyszerű,egyszavas választ adtam.

-Mina.
-Mivan? Milyen pina?-Értetlenkedett Sanci.
-Mina.-Kaptam a kezem a homlokomhoz. Tudod Jázmin,még mondtad is múltkor hogy jó az insta feedje amikor mutatta Geri.
-Jaaa hogy az a pina. Azóta se került elő?
-Jelenleg itt vagyok vele és nézem ahogy készülődik egy esti buli szerűségre.
-Mi? És ezt mikor akartad elmondani?

-Atiiiiiiii! Elkészültem!-Mentett ki a magyarázkodásból a fürdőben készülődő csodaszép lány.

-Figyelj testvérem majd leírom,most megyek.-Tettem rá a telefont,ezzel temérdek kérdést hagyva benne.
__________________________________

Jázmin szemszöge:

Egy fehér croptop és egy rózsaszín szoknya tűnt a legjobb választásnak amit feldobtam egy nyaklánccal. Hullámos hajamat most csak egy kontyba kötöttem így jobban el lehetett tűrni a forróságot.
Most az én emeletemen maradtunk,csak pár szobával arrébb mentünk. Ismerős arcokat láttam,jóízűen beszélgetni a lehető legrandomabb dolgokról.

,,-De nem baszki a rádió jobb mint a tv!
-ki a fasz hallgat rádiót?
-Engem egy madárijesztő traumatizált szaros koromban...
-Valaki nem tudja hogy itt hol lehet töltőt venni?"
Annyi impulzus ért hogy hirtelen el sem tudtam dönteni melyik párbeszédbe kapcsolódjak be. Mindenki beszélt valamiről,egy percig se volt csend ezért jobb ötletnek láttam ha utána nézek az innen nem messze lévő nagyobb klubbnak az interneten,ami a "Teatro Kapital Madrid" névre hallgatott. 7 "emelet" szerűség volt és egy nagyon előkelő helynek tűnt.
-Srácok!-Nem akarunk elnézni ide?-Csendesítettem el a folyamatosan csacsogó fiúkat.
-Hát ez tiszta drága ne szórakozz má'-Ellenkezett Desh.
-Testvérem úgy csinálsz mintha nem lenne pénzünk,ha már egyszer itt vagyunk élvezzük már ki!-Javasolta a kimozdulást Álmos.
-Nem mondasz hülyeséget...-Dik milyen jó bulája van annak a gádzsinak!-Mutatott a képen látható lányokra,gyermeki mosollyal az arcán,amire Zsombi és Ati rögtön odanéztek.
-Mire várunk?-Hypeoltam a csapatot a mihamarabbi indulás érdekében.

Kb 10perces séta után megérkeztünk,tényleg minden olyan volt mint a képeken. Mivel turistáknak számítottunk dupla annyi áron,de fel tudtunk jutni a VIP-be. Meg is lepődtünk hogy a zenék nagy részét ismerjük annak ellenére hogy a 70 százalékuk spanyol volt. Kikértem egy alkoholmentes koktélt,amíg Desh szerintem liter számra itta a Gin-tonicot. Senki sem ült a kanapékon,inkább a páholy szerűség szélén álltunk,nézve a lent mulató embereket. Atinak nem nagy erőssége a táncolás,viszont nekem annál inkább. Kis koromban zumba órákra jártam az akkori barátaimmal,így hát úgy gondoltam hasznosítsuk itt a tudást. Ati is ráérzett a ritmusra és a maga módján,könyökével az asztalt támasztva kicsit mozgott a zenére. Mivel én ennél többet tudtam és szinte rajtuk kívűl senki nem látott,kipróbáltam élesben a kiskoromban elsajátított lépéseket. Ati egy ideig nézte,szinte meglepődve végigmért,majd a zene dropjánál megfogta a  kezem és megpörgetett,majd így táncoltam tovább. Pár zene után már teljesen felvette a ritmust és a derekamat magához húzta,ezáltal teljesen össze voltunk préselődve. Így folytattuk tovább a táncot. Folyamatosan kerestem a tekintetét,de mindig máshova nézett,vagy próbálta leplezni az arcán lévő széles mosolyt.

-Budi merre?-Andalgott hozzánk Desh.
-Várj én láttam.-Egy pillanat és jövök.-nézett végre a szemembe Ati.

Így ott maradtam a két fiúval és iszogattam tovább az alkoholmentes koktélomat.

Egyszer csak valaki megfogta a jobb kezemet,amin teljesen meglepődtem,hiszen a VIP csak a miénk volt. Ati nem lehetett mert Deshnek budit kerestek,Zsombi és Álmos egymással beszélgettek. Akkor még is ki lehet? Nem mertem hátra fordulni,de a kéz továbbra is fogott,sőt a hüvelykujjával simogatta a kézfejem.

Sziasztok kedves olvasók! Az elkövetkezendő pár rész Léna szemszögéből lesz,egy plot twistnek köszönhetően,amire szerintem még csak nem is gondoltatok.
Várjuk?