𝔽𝔸𝕋𝔼 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | ÁTÍRÁS ALATT!!

one.

- Hana! Lent várják önt négyen egy újabb megbeszélésre! -Toppant be kopogás nélkül egy céges asszisztens az irodámba, miközben épp benne voltam több telefon hívásban is.

- Mondja meg nekik, hogy most nem érek rá! -Válaszoltam neki, miközben letettem az összes tárgyat a kezemből, s a nő felé kezdtem sétálni.

- De.. de kisassz..! -Szakítottam félbe a szegény dolgozót, azzal, hogy szó szerint kizártam az irodámból. Hisz nem volt jobb ötletem, és nagyon nem is tehettem volna mást. Őszintén szólva, kicsit sem a könnyű kategóriába tartozik egy komplett divatmárka képviselése méghozzá csak 20 évesen. Mások ebben a korban bulizni meg szórakozni járnak velem ellentétben. Magamtól ilyenbe bele sem mertem volna vágni ennyi idősen. Csak volt egy személy akkor az életemben aki sokat bátorított, és segített nekem a döntés meghozásában. Na meg persze kaptam egy nagyon jó ajánlatot..
Sok-sok idegörlő döntésen mentem keresztül, de végül, beleegyeztem.
Kicsit sem bántam meg, hogy elvállaltam, s most ott tarthatok ahol tartok éppen. Jó bevallom talán egy ici-picit megbántam. De csak azért mert szinte utol sem érem magam, annyi sok a teendőm, és szabad időm meg alig van ez miatt.

Miután vissza battyogtam az üveg lapos asztalom mögé, helyet foglaltam a bőr fotelemben, s visszahívtam az előbb bontott számot.

‧  ‧    𖥔    ‧  ‧

Egy újabb hosszú és fárasztó nap után, fogjuk rá, hogy elégedetten dőltem hátra a bőr fotelemben. Az órára pillantottam, ami már az este hetet is bőven ütötte. Kicsit elhúzódott a mai napom. Ám mielőtt még haza indultam volna, vetni szerettem volna egy pár pillantást az, aznapi munkáimra. Kezembe vettem az első papírlapot, de alig telt el pár perc, átnézés helyett az üveglapon elterülve békésen szunyókáltam.

Egyszer csak a telefonomra lettem figyelmes. Vagyis inkább arra amin feküdtem.. az asztalra ami rezegni kezdett. Lassan sokat pislogva nyitottam ki a szemem, s tértem magamhoz. Feltápászkodtam az bútorról, hogy megnézzem miért jelzett a készülék. De amikor rá pillantottam a kijelzőn lévő értesítésre, az idő is szembe tűnt. Este 11 óra volt, az-az 4 órán keresztül aludtam itt ülve az asztalra dőlve.

Amint észbe kaptam, gyorsan össze raktam egy kupacba a papírokat, hogy majd holnap befejezzem az átolvasásukat. Hajamat egy laza, kócos, kontyba rendeztem, s egy baseball sapkát helyeztem a fejem tetejére. Még indulás előtt egy szempillantás alatt a ruhám is átvettem egy bő melegítőre és egy oversize pulcsira. Végül pedig a magassarkúm is levettem mert, tudtam, hogy én ilyen állapotomban nem lennék képes hazáig vezetni kényelmetlen ruhában és magassarkúban. Amikor késznek nyilvánítottam magam, felkaptam az összes cuccom, és indultam le a parkolóba. Egy kis ideig vártam a liftre, s amint megérkezett azonnal be is szálltam. Miután kinyílt újból az ajtó, jelezve vele azt, hogy leértem a kívánt szintre, lábaimat gyorsan szedve indultam el az autómhoz. Bedobtam a hátsó ülésre a táskám, s még egy adag papír kupacot, és már nyomtam is a gázt.

Út közben eléggé megéheztem, és mivel otthon semmi ehető dolog nem volt, ezért még gyorsan be akartam ugrani egy 24 órás kisboltba, hogy vegyek magamnak egy rament.

- Jó estét! -Köszöntem alig érthetően egy meghajlás után, amint beléptem a boltba. Bolyongtam egy ideig a sorok között, mert még nem jártam ebben a boltban, és fogalmam sem volt, hogy hol találom azt amit keresek. Ráadásul még álmos is voltam, így kedvem sem volt sok ahhoz, hogy perceken keresztül keresgéljek az áruk között.
- Nah végre.. -Dünnyögtem magamban amint megpillantottam az egyik polcon pihenő rament, pont amire nekem volt szükségem. A földet vizslatva vánszorogtam vissza a kasszához, de arra nem számítottam, hogy ebből majd baj lesz...
- Bo-bocsánat..!! -Dadogtam össze-vissza miután a fejemmel valaki oldalába ütköztem. Buksimról lecsúszott baseball sapkám kezdtem el igazgatni szégyenemben.