𝔽𝔸𝕋𝔼 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | ÁTÍRÁS ALATT!!

꒰ 𝚎𝚒𝚐𝚑𝚝 ꒱

- Ha jó emlékszem, azt mondta, hogy eléggé sokan távoztak a cégtől az utóbbi időben. Ezért is kaptam egy irodát. -Kezdtem bele a lényeg körülírásába.

- Igen. Pont tegnap indítottunk felvételt, mert a dolgozók száma tényleg lecsökkent. -Válaszolta a telefon másik végéről Jaesuk.

- Szeretnék ezen javítani.. vagyis inkább lenne egy kérésem magához... Van egy Japán barátnőm, aki kiköltözik ide Koreába. Egész pontosabban holnap. Nagyon sürgősen kellene neki egy munka. Igazából szerintem bármit elvállalna. A lényeg számára szerintem jelenleg csak az, hogy legyen valami.

- Choi kisasszony! Tudja jól, hogy nagyon szeretem magát, és szívesen segítenék, de ez nem ilyen egyszerű, ahogy ezt Ön tálalta.

- Tudom, tudom.. de valamit csak ki lehetne erre találni, nem?

- Azt mondtad, holnap érkezik nem? -Válaszolás közben elkezdtem bólogatni is, annak ellenére, hogy Ő nem láthatta.
- Gyere be vele holnap. Meg szeretném ismerni mielőtt kezdek vele bármit is.

⋆⋆⋆

Hana
Csajszikám!! Most
beszéltem a
főnökömmel...

Ruka<3
Na, és mit mondott??

Hana
Azt hiszem
szereztem neked
munkát!

Ruka<3
Én annyira imádlak!!

Hana
De ne éld bele magad!
Még semmi sem biztos!
Holnap amint megérkezel
el kell mennünk a céghez,
hogy Jaesuk, a főnököm
jobban megismerhessen
téged.

Ruka<3
Értettem!!

Ruka<3
ㅋㅋㅋ

⋆ 02:18 ⋆

Nincs annál rosszabb, mint, hogy az éjszaka közepén borzalmas fejfájásra felkelni. Azt gondoltam, hogy számomra ez a betegség csak épp bemutatkozott, és ilyen rövid idő alatt átfutott rajtam. De nem... Még csak most kezdődik.

- 40,1 C°. Aaaaah!! -Kiáltottam fel mérgesen, ám alig élve, amint megpillantottam a lázmérőn ékeskedő számot.
- Miért pont most kell betegnek lennem?? -Csapódtam vissza háttal az ágyba, ülő helyzetemből.
- Szivat az élet... -Temettem a fejem egy párna alá nyöszörögve. S míg el nem nyomott hosszú percek után ismét az álom, ezt a pózt tartottam.

⋆ 05:47 ⋆

- Szuper! Még az ébresztőmig sem tudtam aludni. -Próbáltam kikászálódni az ágyamból, miután megláttam, hogy még 6 óra sincs. Amint ülő helyzetre váltottam, a fejem ismét hasogatni kezdett.
- Hogy fogom én ezt a mai napot így kibírni? -Nyöszörögtem mint egy fél hulla. A megszokott munkahelyi öltözékemtől, ma egy kicsit eltérve öltöztem fel, a szabályoknak kereszbe téve. Egy melegítő szettet kaptam magamra amit megpecsételtem egy baseball sapkával. S ahogy általában ilyenkor szoktam, kontyba rendeztem a hajam. A kinézetem a reptérre pont megfelelt volna, de fogalmam sem volt, hogy ha a HYBE-hoz lépek be így mit szólnának. Ám vállaltam a kockázatot...

Indulásra készen álltam, s ezért le is mentem a parkolóba. Épp indítottam volna be az autóm, de egy nagyon fontos dolog teljesen kiment a fejemből. Az, hogy az autóm jelenleg konkrétan haldoklik.. pont mint én a betegségtől. Szerencsémre nagyon jóban vagyok egy közelben lévő autószerelővel, aki eddig minden pácban kisegített, s remélem most is pont így fog történni.