𝔽𝔸𝕋𝔼 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | ÁTÍRÁS ALATT!!

꒰ 𝚝𝚑𝚛𝚎𝚎 ꒱

- Hana?? -Ejtette ki a nevem sokkolt hangon a velem szemben álló fiú. Lassan elkezdett felém sétálni, míg a vége az lett, hogy már rohant felém. Amint elém ért karjai közé zárt, s a hirtelen érkezésétől majdnem hátra borultam. Karjaim magam mellé voltak zárva, s úgy ölelt át, mintha valami burokban lettem volna. Fejét az egyik vállamra döntötte, s úgy ölelt tovább. A többiek mind csak nagyra nyílt szemekkel néztek, s volt aki még a száját sem bírta zárva tartani meglepettségében. Pár pillanattal később a fiú felemelte a fejét rólam, s szembe nézett velem.
- Azt hittem, hogy soha többé nem látlak... -Suttogta maga elé olyan halkan, hogy én is alig értettem, pedig csak pár centire voltam tőle. Két kezét az arcomra helyezte, s úgy nézett tovább.
Mint valami romantikus film két főszereplője... Nem de?

- Te...? -Szólaltam meg végre én is, most először mióta megláttuk egymást. Ám ennél többet sem tudtam kiejteni a számon, mert a döbbenet eléggé magába zárt.

Elengedte az arcom, majd ismét ölelni kezdett. Kihúztam kezei alól az enyémeket, majd nyaka köré fűztem, s úgy öleltem tovább. Pár percig még tartottuk így mozdulatlanul magunkat, de amikor kezdtem érezni, hogy a többiek őrülten kíváncsi tekintete lassan lyukat éget belénk, óvatos mozdulatokkal elváltam a fiútól, s megálltam vele szembe.

- Heeseung? Ti ismeritek egymást?? Mióta? -Tette fel a nagy kérdést Jungwon, ami mindenki számára érdek feszítő volt.

- Hmmm.. -Szólalt meg mellőlem a fiú.
- 14 éve! -Vágtuk rá egyszerre mindketten egy gyors fejszámolás után, mire ezek után még jobban meglepett arkifejezésekkel fogadtak a többiek.

- Nem meséltél még rólam nekik? -Fordultam Hee felé, mire Ő a kérdésemre válaszul, csak nemlegesen megrázta a buksiját.
- Elmeséljük nekik? -Kérdeztem Heeseungtól, de helyette az idő közben körénk gyűlt banda többi tagja válaszolt egyszerre igennel. Mind leültünk a földre, úgy nagyjából a táncterem közepébe, s így egy kört alkottunk együtt. Én a már nagyjából ismert fiú, és a másik jómadár közé ültem. Balomon Jungwon, jobbomon pedig Heeseung boldogított.
- Akkor kezdhetem? -Néztem körbe rajtuk, s elkezdtek bólogatni válaszul.
- Én és Hee még akkor ismertük meg egymást amikor még picike kis gyerekek voltunk. Jó azért te már akkor sem voltál olyan pici... -Néztem egy pillanatra a jobbomon ülőre, és egy kicsit el is nevettem magam miközben felidéztem magamban a múltat.
- Én 6 éves voltam amikor megismertem Őt. Őszintén arra már nem is emlékszem, hogy ott nagyon az elején, hogy találtunk egymásra... -Estem gondolkodóba.

- Na ne szégyeníts Choi Hana! -Nézett rám tányér nagyságú szemmel, és amolyan tipikus "ilyen nincs" arkifejezéssel.
- Dee mutatott be engem neked még a legelső nyarunkon a tengerparton. És mivel te az Ő barátnője voltál, természetesen te is jóban lettél velem. Az elején teljesen úgy tekintettetek rám mindketten mint egy báttyra csak aztán ahogy teltek az évek...

- Felnőttünk!! Igen.. pontosan! Nagyok lettünk!! -Fejeztem be lezárásként ezzel Heeseung mondanivalóját, mert láttam rajta, hogy kicsit fáj neki felidézni a múltat. Bár nem mondta ki, de teljesen tudtam innentől kezdve a sztori folytatását.

Heeseung tényleg nagyon jó barátunk lett annak ellenére, hogy egy teljesen másik országban élt, és csak nyáron tudtunk találkozgatni. Addig a napig amíg a ballagásunk után meglepiből el nem jött hozzánk, tényleg minden jól ment. Viszont amikor kezdtünk a vége felé közeledni, ott minden kötél elszakadt. Aznap ugyanis Heeseung szervezett nekünk egy meglepetés bulit, a sikeres elballagásunk okából. Elvezetett minket egy kis házba, amit Ő bérelt ki aznapra. Amint benyitottunk, az összes barátunkkal találtuk szembe magunkat. Hee mindenről gondoskodott. A hely gyönyörűen volt feldíszítve, temérdek kaja volt, na meg a vendégek...