𝔽𝔸𝕋𝔼 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | ÁTÍRÁS ALATT!!

꒰ 𝚏𝚘𝚞𝚛 ꒱

"Gyönyörű napsütötte nyárias idő volt, amikor épp hazafelé tartottam a munkából. Ám mielőtt még rögtön az otthonomat vettem volna célpontnak, előbb tettem egy kis kitérőt az éjjel-nappalos kisboltban, s utána elfurikáztam a Han folyóhoz. Az üzletben vettem egy pár ramyunt, meg egy pár kis nasit amit esetleg a mostani kitérőmön is el tudnék fogyasztani. A folyónál lévő játszótérig gyalogoltam, s ott helyet foglaltam az egyik hintán. Elővettem egy csomag édességet, kibontottam, s abból kezdtem falatozni miközben óvatosan aprókat löktem a hintán, hogy épp csak mozogjon egy kicsit. Már 20 perce is ülhettem ott, amikor egy ismerős alak tűnt fel előttem. Egyre csak közelebb, és még közelebb jött hozzám. Mellém sétált és helyet foglalt a másik szabad hintán. Akár hányszor próbáltam megnézni az arcát, valami akadályozott abban, hogy láthassam. Hiába volt annak is ha felém fordította a fejét. Meg voltam gátolva, s nem láttam sehogy sem az arcát. Elég sokáig próbálkoztam, de egy idő után beláttam, hogy ez nem megy, s feladtam.

- Kérsz? -Nyújtottam felé a cukorral teli zacskót. Ő csak mély hangján dünnyögött valami választ, amit igazából nem is értettem.. Majd fogta és vett egy pár szemet az édességből.
- Te mi járatban vagy itt? -Próbáltam vele kezdeményezni egy beszélgetést.

- Azért vagyok itt, hogy megtaláljak valakit. -Válaszolta egyhangúan.

- Elveszett valakid? Esetleg családtag? -Nyíltak nagyra a szemeim a válasza hallatán.

- Egyik este összefutottam egy lánnyal. Őt szeretném újra megtalálni, s viszont látni őt.

- Értem..értem... Itt találkoztál vele tegnap? Ezen a helyen ugye? -Tettel fel neki sorban egymás után a kérdéseket.

- Nem. Teljesen máshol találkoztam vele. De éreztem, hogy itt lesz, ezért idejöttem.

- De hát itt rajtunk kívül nincs senki. -Mondtam ki ezt a mondatot, mire a srác egész testével felém fordult, s ezzel pedig rátekintést engedett a nyakában ékeskedő ékszerre. Egy biztostű medállal díszített nyakláncra.

- Te... Te vagy a fiú a boltból?? -Tettem fel neki a kérdést, s próbálkoztam továbbra is az arcát meglátni, de még mindig nem sikerült. Egyszer csak közeledni kezdett felém, én viszont tehetetlen voltam, s ijedtemben eldobtam a kezemben lévő cukorral teli zacskót. A csomag tartalmának fele rajtam, a másik fele pedig kiborulva a földön landolt. Viszont a srác még ekkor is csak vészesen közeledett felém. Egyre csak húzódtam el tőle, míg nem leestem a hintáról egyenesen a földre a cukorkák közé..."

- AAAHH!! JÉZUSOM!! -Nyitottam ki a szememet miután erős fájdalmat kezdtem el érezni az oldalamban, de leginkább a hátamban.
- Mi történt...? -Lassan felültem a földön, s magam körül vetettem egy 360°-os körültekintést. Ami elsőnek szemet szúrt, az nem más volt mint a sok gumicukor a parkettán. Ezután az ágyamra tért át a tekintetem, ami szint úgy terítve volt vele. A falon lévő világító digitális órámra pillantottam. 07:20-at mutatott. Tehát már reggel volt. Ami azt jelenti, hogy ez az egész csak egy álom volt.. Egy borzalmas rémálom...
Tegnap este nagyon fáradt lehettem, miután hazaértem, ha képes voltam evés közben elaludni. Ráadásul még az ágyamról is legurultam, és még a cukrot is szana szét szórtam a szobában.

Feltápászkodtam a földről, s bármiféle reggeli rutinom elvégzése előtt, felszedtem a földre szértszórt cukrokat, s ezt elvégeztem az ágyamon is. Miközben szedegettem az ágyról, újból eszembe jutott az álmom, ami ébredésemkor szinte csak egy hatalmas nagy köd folt vagyis inkább kérdőjel volt a fejemben.

- Tudtam, hogy Ő volt az... -Motyogtam magam elé. Ez alatt a mondatom alatt arra a teóriámra próbáltam célozni, hogy az álmomban lévő srác az, akinek most épp nálam van a nyaklánca.
- De.. nem is láttam az arcát... -Huppantam vissza ülő helyzetbe, az eddigi guggolásomból.
- Mégis mit jelentsen ez? Miért közeledett és... Aahh... lényegtelen! Ez csak egy álom!! Miért is töröm én ezen ennyire a fejem?! Egyszerű kis álmokból nem kapok választ a mindennapi életem kérdéseire... -Ezzel pedig fogtam, letérdeltem, ráültem a lábamra majd úgy szedtem fel a maradék cukrot.