Csillagösvény [szünetel]

10.

A fejezet Attack on Titan és Avatar: Aang legendája spoilereket tartalmaz. Ha már láttad az összes megjelent AoT részt, nincs mitől tartanod, a manga végét nem spoilerezem el.

---

– Tudtátok, hogy a finnek többségének ötlete sincs, hogy mikor mit ünneplünk? – kérdezi Aurora. Az ebédlőben ülünk az egyetemen, Virva és én egymás mellett, velünk szemben Aurora és Timo, Lumi pedig az asztal egy még szabad oldalára húzott magának egy széket.

– Kizárt, hogy nem tudják – pillant fel Virva.

– Pedig nem – bólint Aurora. – Még talán tíz éves lehettem, amikor az egyik tanárom azt mondta, ne bajlódjak azzal, hogy megtanulom, mikor mit ünneplünk, mert úgysem tudja senki. Azt tudják, hogy ünnepnap van, zászlós ünnepeken ki is akasztják a zászlót, de ha boldog tulipánok napját kívánnál bárkinek, simán elhinné, és viszont kívánná neked is. Szoktam ezzel szórakozni amúgy, mert kíváncsi vagyok, mennyire igaz ez a teória, szóval zászlós napokon igyekszem teljesen random ünnepeket kitalálni. Legutóbb például kellemes meztelenül fürdőzős napot kívántam Lumi unokatestvérének, és eszébe sem jutott, hogy nem ezt ünnepeljük. Csak bólogatott, és azt mondta, boldog meztelenül fürdőzős napot nekem is.

– De azért volt már, hogy lebukott – veszi át a szót Lumi. – Tavaly októberben például a finn irodalom napján szórakozott valakivel, már nem is emlékszem, mit kívánt neki, de az illető elkezdte neki ecsetelni, hogy a finn irodalom napját ünnepeljük, és szégyen, hogy a fiatalok nem tudnak semmit az ünnepeinkről – kuncog.

– Engem néhány éve sikerült átejtenie – karolja át Timo a lányt. – Boldog fahéjas tekercs napot kívánt egy zászlós ünnepkor, és nem mondta el, hogy csak viccel. Évekig vettem neki fahéjas tekercset minden november hatodikán, amíg Lumi fel nem világosított a csúf valóságról.

– Azt kell mondjam, nem te vagy a legkedvesebb ember a világon – vigyorog Virva Aurorára.

– Tudom. De legalább Timo egy igazi cinnamon roll – mosolyog a párjára, mire Timo odahajol hozzá, és puszit nyom az arcára. Jó látni őket együtt. Általában nem szokott érdekelni, hogyan kommunikálnak egymással a párok, de Aurora és Timo kapcsolata különösnek, megismételhetetlennek tűnik. Látszik rajtuk, hogy imádják egymást, mégsem viszik túlzásba a flörtölést és az összebújást.

– Pedig az alapján, amilyen Timo külsőleg, a társadalom nagy része nem egy cinnamon rollnak látná – mormolom, de alighogy befejezem a mondatot, meg is bánom, hogy egyáltalán elkezdtem beszélni. Timo arca elsötétül, fintorog egyet. Elveszi a kezét Aurora székének a támlájáról, előveszi a telefonját, aztán kicsivel később lerakja az asztalra. Egy kiscicáról készült kép van a kijelzőn.

– Ő itt Alina, a macskám. Pár hete találtam az otthonomtól nem messze, egyedül. Körbejártam a környéket, de nem találtam felnőtt macskát, ahogy kiscicákat sem. Még nagyon apró volt, a szeme sem volt kinyílva, így felkerestem egy szervezetet, hogy segítsenek vele, és szerencsére volt egy anyamacskájuk, aki néhány nappal korábban szült, és befogadta a kölykei közé. Mindennap elmentem megnézni, él-e még, erősödik-e, és jeleztem a szervezetnek, hogy amint elég nagy lesz, szeretném hazavinni. Néhány napja elérte azt a kort, hogy el lehetett választani őt a nevelőanyjától, úgyhogy hazavittem. És mindezt azért mondom el, mert unom a társadalom hülyeségeit – veszi el a telefonját az asztalról, hogy vissza tudja tenni a zsebébe. – Unom, hogy meglátnak, és egyből feltételeznek rólam valamit. Gyökérség az alapján megítélni valakit, hogy milyen a külseje. Nézzetek csak meg engem! Tele vagyok tetoválva, és van otthon egy kiscicám. Nem pitbullom. Kiscicám. Most akkor ez egy hiba a Mátrixban, vagy az emberek ítélnek elhamarkodottan? – Kis szünetet tart, és valószínűleg látja rajtam, hogy meg vagyok szeppenve, mert halványan, bocsánatkérőn elmosolyodik. – Félre ne érts, Suvi! Tudom, hogy te nem gondolkozol így, de sokan még most is külső alapján ítélnek. Mintha a puszta kinézete alapján mindent megtudhatnál egy emberről.