BDSM Vulkán 8. (Bef)

34. Vadabb vad

🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙🐙

A munka utan fáradtan haza esve egy felpörgött vidám vigyorgós Nizzat találok az otthonunkban. Természetesen a tiszteletteljes körök után hogy mit iszik eszik hozhatok e hamutartót italt bármi különleges óhaj sóhaj.....leülünk végre beszélgetni. Marie a gyerekekkel van osztálykirándulást beszélnek meg a szülői értekezleten. Az ura pedig nem az a szülői értekezletre járó típus. Teljesen más mint az én Uram és mégis sok bennük a közös. Ahogy így elnézem őket a tűz és a víz, mégis a gondolataik és az értékrendjük már egészen hasonlít egymáshoz.
- Tudtok valamit kezdeni vele vagy mi lesz azután? - A tigris kérdésére felfigyelek.
- Nem tudom drága barátom. Az unokahúgom forrófejű temperamentumos meggondolatlan és önző teremtés. Szeretnivaló hiszen még olyan gyermek, annyira fiatal, ugyanakkor mindenki tudja hogy ő miért született.
- Elnézést hogy beleszólok Monsieur, de mi történt? Csak nem Viviananról van szó?
A két férfi összenéz csendben. Hallgatag a nappali. Még a légy hangját is hallani lehetne ha bent lenne egy.
- Mon a Cher úgy volt hogy az unokahúgom visszamegy az egyetemre de értesítettek minket hogy nem érkezett meg. Hosszú várakozás telefonhívás és keresgélés után a családunk megijedt, kiadták ellene az elfogatóparancsot, amit ma végre is hajtották. Estére a családunkkal lesz jó kezekben, biztonságban. Féltettük őt egyedül a nagyvilágban. Szökés közben kapták el. Az fáj hogy tőlünk menekült el.
- Na vajon miért is?
- Oka nincsen rá Cherry. Csak a gyermeki dac a makacs konokság vezérli ezekre a tettekre.
- Szerintem meg a kényszerházasság.
Újabb nagy csend. Azt hiszem belenyúltam a darázsfészekbe. Ha bírálod a nagy családot kösd fel a gatyád, mert azt valahogy nem csípik.
- A legjobbat akarjuk neki.
- Már ne is haragudjon Flavio de ez faszság. - Ajjaj Szabi elorehajol es a combomra ver. Uh.
- Anna tisztelet!
- Bocsánat. Át fogalmazom. Khm. Nem értek egyet. - Nizza ráharap az alsó ajkára fel ne kacagjon vagy ki ne adjon olyan hangot amit most nem kéne, de az arcán bizony nagyon jól látszik hogy tökéletesen szórakozik rajtam.
- Mint magán ember. Megértem az ellenvéleményét. Szerelembe esni a rózsaszín ködben a lila fellegekben járni, nagyon szép és mesebeli dolog és Viviane is biztosan meg fogja tapasztalni majd egyszer, ezt a mesebeli álomszerű érzést. Most azonban a kötelességét kell teljesítenie. Meg kell házasodnia. Nem kötelezi senki sem hogy szeresse a férjét. Annyit kell csupán tennie hogy hozzámegy. Élhetnek külön is. Törvényeink megengedik a nyitott kapcsolatot, a nyitott házasság lehetőségét is. Semmi baj nincs ezzel de két családot össze kell hozni. Önök ketten a farkas fiúval mit gondol milyen házasságot kötöttek?
- Érdekházasságot. Jó valamilyen szinten megértem természetesen, de akkor lesz még lehetősége arra hogy boldogan éljen? Meg fogják ezt engedni neki, vagy belekeveredik egy spirálba és soha többé nem fog tudni onnan kiszökni.
Elforditja a fejét megtekeri a nyakát. Nagyot lélegzik. Tigrisem az orrnyergét maszirozza.
- Ez nem teljesen így van. Nincs meghatározva hogy meddig kell együtt élniük, a válást azonban mindenképpen a férfinak kell kezdeményeznie.
- Világos miért szökött el. - gúnyolódom kicsit epésen.
- Tudom hogy sokat kérünk tőle de Ön is megtette. Megérti hogy milyen fontos ez, a családok jóléte a tét.
- Igen uram. Hiszen én már megismertem a szerelmet megtapasztaltam azt az érzést, nekem már volt férjem, vesztenivalóm pedig csak egy tarkóba vésett jel, ami igencsak fájdalmas két három hétig, de aztán semmi...
- Akkor megértheti hogy nem kérünk sokat, csak annyit hogy a családját szolgálja. A családját tegye előtérbe és ne saját önös érdekeit nézze csupán.
- Nem fejeztem be. Nekem már volt férjem, ismertem a szerelmet, nem volt veszíteni valóm. Viviana azonban szűz, nincs szerelme, nem is élt, nem engedték meg neki. Ez szerintem rabság és törvénytelen.
- "A törvény az adott szavunk." Nemzetek felett állunk. Nem befolyásolnak bennünket az államok törvénykezési kultúrái. Értem mire gondol, erkölcsileg én is belegondoltam az unokahúgom helyzetébe, de ott a másik oldal is, amit egyszerűen nem áldozhatunk fel.
- Nem áldozhatnak fel ezért egy jogilag felnőtt ám lélekben gyermeket. Komolyan tőle várják a segítséget? Mondja Flavio nem szánalmas ez egy kicsit?
- Anna a jó isten szerelmére tisztelet! - mordul motyogva az Uram a keze alatt.
- Ha igaz akkor a Jóisten nem is volt szerelmes. Érdekes mi? Elnézést kérek de csak azért mert nyers volt a megfogalmazás. A véleményemért nem fogok elnézést kérni.
- Országában szólásszabadság van Mon a Cher. - mosolyog gúnyosan de úgy érzem hogy beleléptem a lelkébe. Viszont látom rajta hogy igazat ad az egyik oldalon. A másik oldalon azonban köti a rohadt szervezete. Megköti a kezét, nem tud menekülni ő sem. Itt senki sem a saját maga ura. Nézem a piramist és azt látom hogy minél feljebb megyünk a ranglétrán annál szarabb lélekben elviselni a kötelezettséget és a felelősségvállalást. Annál több teher sújtja a vállukat. Kiadhatnak ők parancsokat. Na de azt baromi jól át kell ám fontolni, több oldalról átgondolni, ezek alig alszanak. Éjszakákat gondolkodnak hogy lenne jobb ebben a káoszban. Nem irigylem egyiket sem. Egyszerűen csak szánalmas és sajnálatra méltó az egész bagázs.
- Gyermekeket kényszerítenek bele olyan helyzetekbe amire épp ésszel egyik szülő sem vállalkozna önként és azt mondják hogy szeretik. Úgy látom nem eléggé.
- Értékelem hogy elmondta a véleményét. Természetesen az esküvőre hivatalosan is kapnak majd meghívót.
- Én már most szeretnék kibújni ez alól a kötelezettség alól. Nincs kedvem végig színészkedni egy lakodalmat aminek a végén megerőszakolnak egy lányt.
- Mon Ami. Azért ez durva. A fogalmazása egyszerűen abszurd.
- Nem uram a fogalmazásom az igazság és amit Önök csinálnak az az igazság elkendőzése, de nem kell aggódnia. A véleményem az enyém. Nem csinálok semmit és nem megyek tovább ennél. Nem jelentek veszélyt az ön családjára. Csak nem aszisztálok hozzá mert hányingerem van ettől.
- Értem.