Egy katona jegyese

1. hogy is volt?

4 évvel ezelőtt!
Deku és Bakugo csak 13 évesek!🥲

Bakugo Katsuki:💥

Deku én...szeretlek!-mondtam teljesen izgatottan és már előre csalódottan mondtam ki ezt a pár szót hisz tudom hogy úgysem fogja viszonozni az érzéseimet.
T..tessék?-kérdezte teljesen döbbenten.
Azt mondtam hogy szerelmes vagyok beléd te nyomi!-mondtam kicsit idegesen majd utána csönd lett köztünk. Annyira nagy csönd lett hogy jobban hallodtam a saját szívverésemet mint máskor de hírtelen a földön kis tócsákat véltem fel fedezni amik egyre csak gyűltek és gyűltek. Mikor fel néztem meg láttam Deku vörös arcát ahogy mosolyogva sír én meg el kezdtem könnyezni valamiért.
É...én is Kacchan!-mondta Deku amire magamhoz öleltem és adtam fejére egy puszit.
Annyira boldog vagyok Deku!-mondtam már sírva. Ahogy néztem arcát annyira gyönyörű volt ahogy a nap sugarai épp hogy meg világították smaragd zöld szemeit amik csak úgy csillogtak és az arcán elterülő szeplők. Jaj. Annyira cukivá tették őt! Ahogy tovább néztem úgy akadtak meg szemeim cseresznye piros ajkain amik kicsit fel voltak duzhadva és szét is voltak kicsit nyílva, hogy tudjon levegőt kapni szerintem.-Szabad?-kérdeztem ajkaira nézve majd szemeibe. Nem válaszolt csak egy aprót bólinott így lassan közelebbbis hajoltam hozzá majd meg csókoltam.

1 évvel később!
14 évesek már!

Deku....-térdeltem le elé majd vettem elő azt a kis dobozt és szét is nyitottam-hozzám jössz Izuku Midoriya?-kérdeztem amire csak szája elé kapta a kezeit és már sírni akart.
I...IGEN!!-mondta ki hangosan amire gyorsan fel álltam majd karjaiba ugrott és még csókoltuk egymást.
Meg rendeztem az esküvőt is igaz csak ketten leszünk rajta meg a pap ugye de meg lesz tartva így mostmár semmi sem szakíthat minket szét egymástól!-mondtam miközben fel húztam ujjára a gyűrűt majdkezét meg is csókoltam.
Ezt mind értem tetted Kacchan?-kérdezte sírva még mindig.
Hát persze! Nem akarom hogy más elvegyen tőlem!-mondtam majd pusziltam meg vöröskés fejét és csókoltam meg mégegyszer.

Következő évben!
15 évesek

Deku!!
Igen?
Kaptál egy levelet!
Mi? Kitől?
Valami fura fickó jött oszt adott egy levelet de nemtom ki küldhette...-mondtam majd adtam is oda a drágámnak amire az csak egy sima késsel fel vágta a tetejét majd egyből el is kezdte olvasni. Pár perc után aggodalom űlt ki az arcára amivel engem is megijesztett. -Mit írnak benne?-kérdeztem decsak át adta én pedig el kezdtem olvasni.

Kedves Izuku Midoriya!
Mivel apja ugyebár katona volt és sok életet mentett meg ezért ön sem maradhat ki ebből a generációból! Megkérjük hogy pontosan Augusztus 20-án azaz holnap jöjjön ki a pályaudvarra a csomagjaival együtt! Holnaptól ön is katona ként fog szolgálni a hadseregben! Ha van valaki családtagja vagy hozzátartozója ne nagyon ígérje meg nekik a jót hisz lehet nem tudja majd teljesíteni! Nagyon köszönjük előre is a megértését!
Üdvözlettel:Shimuna örnagy!

Mi?-kérdeztem sokkoltan.-De akkor nem fogsz velem járni a UA-ba! Meddig leszel egyáltalán távol? Mikor jössz majd vissza? Egyáltalán túléled majd?-akadtam ki nem is kicsit és már a földön ülve próbáltam nem pánikrohamba esni.
Kacchan nyugodj meg oké?-kezdett el nyuktatgani ami egy idő után sikerült is.-Nem fogok meghalni ígérem! Minden héten küldök majd levelet neked többet is ha kell csak higgy bennem! Higgy benünk Kacchan!-mondta rám mosolyogva amire el kezdtem sírni.
De nem foglak látni! Mi van ha meghalsz?!-kezdtem el sírva a monológomat de egyből el is csitított mivel ajkait nekem nyomva csókolt meg.
Nem lesz semmi bajom Kacchan! Megígérem neked!-mondta felmutatva a gyűrűt ami még mindig ott díszelgett az újján. Amikor el jegyeztem pár hónapra rá meg is lett tartva az esküvő és azóta senki sem tudja hogy el jegyeztük a másikat meg nagyon azt sem hogy járunk.
Jó rendben hiszek neked!

Másnap!

Reggel gyorsan megcsináltuk az ételt Dekunak majd a pottyászait fogva gyorsan el is indultunk a pályaudvarra ahol már várt minket az a faszkalap.
Jó reggelt Shimuna örnagy vagyok!
Önnek is jó reggelt! Izuku Midoriya vagyok!
Igen tudom! Most pedig ha nem indulnánk mivel nemsokára indul a vonat.-mondta merev hangon.
Várjon kérem!-mondta Deku az örnagyra nézve majd folytatta-még el köszönhetnék a páromtól?-kérdezte meg végül.
Persze de hol van ha kérdezhetem?-kérdezte amire majdhogynem oda kiabáltam volna hogy "itt te balfasz!" De ugye nem akartam Dekut bajba sodorni.
Itt melledtem!-mondta Deku a kezemet fogva amire az örnagy nagyot nézett
Ön meleg Izuku?
Igen miért?-kérdezte amire a parancsnok el kezdett beszélni az egyneműségről meg még tököm tudja de már kurvára elegem lett belőle így bele szóltam.
Oh fogja már be végre! Hadja Dekut békén és kész! Ha valami gondja van azzal hogy meleg és hogy van férje akkor miért pont őt választották? Ha nem meleg akkor is őt választották volna de most hogy kiderült hogy van egy kurva férje már nem kell ugye?!-kérdeztem már majdnem odrítva de ugye nem akartam hogy mindenki ránk figyeljen.
Sajnálom az előbbi viselkedésenet uram! Kicsit hírtelen ért ez a tény hogy van önnek barátja!-mondta mélyen meghajolva amire vissza szóltam.
Férje már bocsánat!-mondtam idegesen majd mutattam fel kezeinket amiket a gyűrűk pihentek még mindig.
Maguk házasok?
Igen!
De önök még csak 15 évesek nem?-kérdezte a férfi.
Igen és?
Mikor jegyezték el egymást?
Mit érdekli azt ön?!
2 éve.-válaszolt Deku teljesen nyugodtan.
Oh...értem...de mostmár siessenek mert már csak tényleg pár perc van hogy ide érjen aztán egyből mennünk is kell!-mondta aggódva a férfi amire szemeimet forgatva öleltem meg Izukut aki már ugyan akkor volt mint én. (Na jó ténlyeg pár centivel volt kisebb nálam de ugyan ott volt már majdnem a szemünk is.)
Akkor majd talállkozunk Kacchan!-mondta majd puszilt is meg én pedig ajkaira hajolva már sokadjára ebben a pár évben meg is csókoltam.
Szeretlek Deku.
Én is Kacchan!-mondta majd el engedve kezemet ment is a vonat felé majd fel szállva arra integetett még párat majd el is indult a vonat.
Szeretlek Deku...-suttogtam még magam elé sírva majd el is indultam a közös lakásunk felé.