Egy katona jegyese

13. megmenekült...

Külső szemszög:👤

Miután Katsuki elájult az anyja még mindig verte sőt néha már úgy nézett ki szegény fiú, mint aki már réges rég halott lett volna pedig még mindig élt az akarat erejének hála.

Miután Mitsuki végzett a fia "gyilkolászásával",verésével el ment a közeli kocsmába és hát jól leitta magát majd egy idegen palival el is ment egy jót b*szni.(bocsi a csúnya szóért de nem tudtam máshogy kifejezni magamat🥲)
Ameddig Mitsuki távol volt haza ment végre Masaru is Aizawa Senseiel az oldalán majd ahogy észre vették a nyomokat amik inkább véresek voltak egyből be rohantak a házba és körbe néztek. A nappali szőnyege és padlója is véres volt. A vér nyomok el kezdtek egy hosszú folyosón húzódni majd egy pince ajtóhoz értek.
Bármi lehet odalent szóval készüljünk fel!-mondta Aizawa bízva abban hogy nem a diákja vére lehet az amit az egész házban véltek látni.
Rendben! Akkor kinyitom!-mondta a barna hajú apuka majd ki is nyitotta a pince ajtaját és egy zseblámpát ami a fal oldalára volt fel akasztva el vette és úgy kezdett el lassan le menni a rozoga és egyben nyikorgós fa lépcsőn.
Ahogy végre le értek a pince aljára Masaru egyből el is esett valamiben.
Itt mi van?-kérdezte Aizawa amire a férfi meg fogta a lámpát és a tárgyra világított.
Egy vas rúd...-mondta majd ahogy lejjebb vitte a fényt meg látta a nagy mennyiségű vörös folyadékot.
Bakugonál van telefon igaz?-kérdezte hírtelen a másik.
Igen van de nemtudom hogy most nála van e vagy sem.
Hívja fel! A csengőhang és a fény segít megtalállni őt.-mondta az ötletet Aizawa amire a másik elő vette a telefont majd tárcsászta is a fia számát.  Ahogy kezdte hívni lehetett hallani a telefon csengését de a fényt még mindig nem lehetett látni.
A két férfi el kezdett a hang irányába menni és ahogy az egyik sarokba értek nem láttak ott semmit sem. A hang onnan jött de Bakugo vagy a telefonja sehol sem volt.
Nincs itt villany?
Sajnos nincs.-mondta Masaru majd egy pontra világott hírtelen ami őneki lehet nem lett volna furcsa de a másiknak az volt.
Várjon! Világitson oda!-mondta Aizawa amire a másik férfi oda is világított. Aizawa oda ment majd a szekrény ajtaját kinyitva talállta szembe magát egy nagy jukkal ami a föld alá vezetett.
Menjen fel és hívja a mentőseket meg a hősöket! Én lemegyek!-mondta egyszerűen Aizawa majd a zseblámpával a kezében le is ugrott. Mivel nem szólt már a telefon csörgése ezért elő vette a sajátját majd ő is fel hívta a szőkét és úgy kezdte el követni a zene hangját. Ahogy ment a folyosón egyre több ajtót vélt felfedezni és mikor végre meg talállta azt az ajtót amelyik mögött a fiú lehet beakart volna nyitni de az ajtó be volt zárva.
Nem lehet igaz!-mondta egy sor káromkodás meg egyéb után majd végül erősen bele rúgott a vas ajtóba ami végül bedőlt.
Bakugo itt vagy?-kérdezte hátha válaszol a fiú de nem történt semmi sem. Ahogy belépett észre vett egy ágyat és azon feküdt Bakugo.

Aizawa Shota:💤

Bakugo itt vagy?-kérdeztem hátha válaszol de semmi hang sem jött. Ahogy beléptem egyből észre is vettem egy ágyat amin valami alakot véltem észre venni majd ahogy közelebb mentem végre láthatóvá vált hogy ez Bakugo.
Bakugo!!-rohantam oda majd ahogy próbáltam magam felé fordítani fel nyögött a fájdalomtól-nyisd ki a szemed ha hallasz!-mondtam neki amire ki nyitotta a szemeit de az egyik tulságosan is rózsaszín volt.-Rendben! Figyelj lábra tudsz állni?
N..nem...tudom.-mondta fádalommal teli hangon amire le néztem a hasára amin volt egy nagy lyuk.
Azt Mitsuki művelte veled?-kérdeztem meg a sebekre nézve.
Igen...-mondta majd el kezdtem hallani valakinek a lépteit majd meg is jelent Hawks.
Szia Aizawa!
Hello.
Hogy vagy Bakugo?-kérdezte a tollas a sünire nézve.
Most hogy itt vagy szarabbul.-mondta majd forgatta meg a szemeit de utána fájdalmasan eltorzult az arca.
Tudunk valamit róla?-kérdeztem a nőre utalva.
A szomszédok látták el menni a közeli kocsmába onnan pedig elment valami palival.
Oh értem.-válaszoltam egyszerűen majd próbáltam fel emelni Bakugot de nem engedte mert fájt a sebe.
Mi lenne ha át fogná a vállunkat és úgy vinnénk ki.
És úgy járna vagy mi?
Igen!
Nekem mindegy csak menjünk mert már rosszul vagyok ettől a helytől.-válaszoltam majd sikerült fel állítani Bakugot és úgy át ölelte a vállunkat majd ki is vittük a pincéből.

Megvakulok!-mondta ahogy ki értünk a házból és a nap egyenest ránk sütött.
Fiam!-szaladt Bakugohoz az apja és akarta volna meg ölelni de ahogy meg látta a sebet egyből aggódó fejet vágott.
Ha meg ölelsz kinyírlak!-mondta Bakugo majd vette le a pólót magáról ami eddig a sebeit takarta.
Ezt mind anyád művelte?-kérdezte a férfi már majdnem sírva.
Igen ja és vak is lettem a szememre!-mondta végül a selytésemet bizonyítva hogy nem hiába rózsaszín a jobb szeme.
Annyira sajnálom Katsuki!-mondta a férfi de éreztem hogy Bakugo hírtelen el enged és a földre esik.
Katsuki!!-szaladt hozzá az apja majd végül én is odahívtam a mentősöket és a kocsiba be szállva el is vittek minket a korházig onnan pedig egyenest a műtőbe vitték a fiút.
Istenem annyira sajnálom Katsuki hogy ezt tette veled az a szörnyeteg....-mondta sírva a férfi amire oda mentem és megöleltem.
Ne aggódjon a fia rendbe fog jönni hidje el nekem! Ilyen akaratos fiút még soha nem láttam és ha az első helyért annyira sokat szokott küzdeni akkor ez most sem lesz máshogy!-mondtam és csak öleltem tovább a síró férfit amíg ki nem jött egy orvos.
Minden rendben van a fiammal? Nem halt meg? Ugye rendbe fog jönni?!-bombázta a kérdéseivel egyből az orvost.
Igen uram! A fia rendbe fog jönni bár a jobb szemére megvakult de nem lesz annál nagyobb baja! A vér veszteség miatt pedig adtunk neki új vért és infúziót is kapott!
Be mehetünk hozzá?-kérdeztem rá.
Most még nem de holnap nyugodtan jöjjenek be mind a ketten!
Rendben köszönjük!-köszöntem meg amire Masaru egy nagyot sóhajtott.
Hála istennek! Megmenekült...