Van nap mikor régi emlékek törnek fel
Fájdalomról mesélnek és emésztenek fel
Nem tudom bírom e a szívem szakad
De kitartok muszáj hisz sok a feladat
Történet mely rég nagyon rég Történt
Szól egy gyermekről ki csak remélt
Reménykedett isten gyógyító szavába
De végül sajnos ez kérés szüntelen, s hiába
Egy izomszál tartotta csak itt e földön
De olyan erősen hogy hónapokig küzdött
Végül kísérleti nyúlként távozott más világaba
Az orvosok tehetek volna bármit már mind hiába
Kicsi gyermek áll kis koporsó mellett némán
De szeretet szónál nem tudja tovább tartani magát
Sírásba tör ki azzonnal és hirtelen
És csak üvöltve zokog szüntelen
Ezután csak édes anyukáját ápolja
Tartja benne a lelket hisz jól tudja
A sírás nem megoldás semmire
Így mindent elnyom magába gyökereibe
Később aztán mindig feltőr az emléke
Illata, ölelése, tanácsa mindene
És a kérdés mi mindig megfordul benne
Mit mondana ő most ha még élne
ESTÁS LEYENDO
Versek egy Életről: Az első 18 év
PoesíaMindenkinek vannak érzései. Az érzések nap mint nap végig kísérnek bennünket van, hogy ezek pozitívak, de van hogy negatívak. Ott vannak és ott lesznek mindig, csak az a kérdés. Hogyan éled meg őket!
