Versek egy Életről: Az első 18 év

3. Szerettem volna ha hagyja...

Kővé válok egyszer

Te vagy a NAGY Ő nekem aztán hiába tagadod
Miattad nem alszom, sírok és írom e hosszú sorokat
Várom, hogy a képzet valamikor valósággá váljon
Mert e földön szememben már csak te élsz e világon

Tudom feledni muszáj hisz tudjuk jól te nem szeretsz
De nem megy,mert fáj jobban mint képzeled
Hisz bárhol járok mindenben csak téged látlak
Minden nap minden egyes percében csakis téged várlak

Te vagy az egyetlen kit nem csak egyszerűen szeretek
Nálad az agyam azonnal, röptiben tervezett
Te hozol örömet, vidámságot a magányos órákba
Miattad érzi az ember, hogy rátalált a boldogságra

De jaj nekem mert te nem az vagy kinek hiszlek
Te neked csak a külső a fontos, nem a belső szerkezet
Pedig én hittem, hogy együtt leszünk kedves
Én téged te pedig majd engem végletekig szeretsz

Nem vagyok vékony, se tökéletes testtel áldott
Emiatt is van hogy keresek, de sohasem találok
Emellett szívem már rég megkövesedett és megrepedt
És most te voltál ki kalapáccsal ezt szilánkosra törted

A szilánkok, mint kis kések belülről tesznek engem tönkre
De mégis,még mindig csak a hülye reménybe hiszek
Sokan mondták már ez csak tini szerelem, hagyd a fenébe
De akkor miért van, hogy bántasz, fáj de még mindig szeretlek

Elképzeltem iskolai bálra is együtt megyünk
Ott életünkben először két ajkunk egymásba merül
Később színndarabjaimon mindig ámulattal nézel
Mérnöki tudásoddal közös lakásunknak ajtót tervezel

Istenem kérlek, könyörgöm csak őt add meg nekem
Hagy szeressem úgy, mint azokat akiket elveszítettem
Kiket elragadtál tőlem pedig idejük még lett volna
Kikért bármikor, bármiért az életem adtam volna

Add meg istenem, hogy őt sohase veszítsem el
Hogy ő is ráismerjen valójában mit is ér nekem
Hogy megértése igenis őt is szeretheti valaki
Akit aztán ha nem szeret szépen lassan maga is kővé válik