Bosszú vagy szerelem?

1. fejezet

A nyár közeledtét a természet zöld árnyalatai jelezték, csak a hegyek csúcsain volt felfedezhető egy kis hó még. A kis város lakói is egyre több időt töltöttek a szabadban családjuk körében. Legalábbis azok akik nem tudták milyen veszély is leselkedik rájuk oda kint. Sok ember is költözött vidékre abban az évben, míg akik tudták mi zajlik az emberek állarca mögött inkább menekültek, ha tudtak.

Teo öt évvel ezelőtt szintén ezt tette. Nem a vidéki élet elől menekült, sokkal inkább a kísértő múlt elől. 18 éves volt amikor édesapja meghalt, meggyilkolták. A tettes/tettesek sosem kerültek elő. Ő volt a helyi seriff, nála jobb sosem volt. A sors iróniája, hogy rá lett volna szükség, mert ő biztosan megtalálta volna a tettest. Édesanyja ki össze omlott a történtek után egy kis időre szanatóriumba vonult. Így Teo és nővére Lina elköltöztek Torontóba. Velük tartott Lina férje is Caleb. Pár évig minden jól ment, túl léptek a történteken. A fiatal párnak született egy csodálatos kisfiúk Daniel. Teo pedig a tanulásnak szentelte minden figyelmét.

De, mint ahogy az általában történni szokott, túl szép volt, hogy igaz legyen. Két hónappal ezelőtt Lina és férje amikor munkából indultak haza, balesetet szenvedtek és mindketten életüket vesztették, árván hagyva ezzel az alig három hónapos fiúkat.

Így érkezünk el a mai naphoz, amikor egy taxi gördült fel a Wilson ház felhajtójára. A fiatal férfi remegő kézzel nyitotta ki az autó ajtaját majd nagyott szippantott a friss levegőbe. Teste bele remegett az ismerős érzésbe. Haza értem. Szemébe lógó szőke tincseit hátra simította, majd benyult a kocsiba és könnyed mozdulattal kiemelte unokaöccsét aki az igazak álmát aludta hordozójában. Testvére halála után megkapta a gyámságot így most szembe kellett nézzen az apa szereppel 23 évesen. Mivel nem igazán tudott semmit a gyermek nevelésről, haza tért édesanyjához, aki kitörő lelkesedéssel fogadta döntését. Mára teljesen felépült a gyászból és örült, hogy utolsó családtagjaival élhet ismét.

- Drága fiam! Hogy utaztatok? Minden rendben ment?- Kérdezte az asszony, magához ölelve egyszem fiát aki épphogy csak belépett a házba. Teo végig nézett édesanyján aki korát meghazuttoló szépséggel volt megáldva, csak fekete hajában néhány ősz hajszál és pár ránc a homlokán jelezte, mennyi mindenen kellett átmennie. Fia úgy érezte mintha ez az öt év elsem telt volna, megsem történt volna amikor anyját figyelte.

- Anya, tűrhető volt az út. Daniel el is szunyókált út közben. Jó újra itthon lenni. - Mosolyodott el, majd belépett a nappaliba és egy jól látható biztonságos helyre letette a kicsi fiút aki még mindig aludt. Majd körbe tekintve boldogan nyugtázta, hogy minden olyan mint régen.

- Annyira boldog vagyok, hogy haza költöztetek, csodálatos kisunokám végre velem vagy.- A nő óvatosan megsimított a kisded puha bőrét aki halvány mosolyra húzta pici ajkait.- Gyere Teo, biztosan éhes vagy. Készítettem ebédet.- A férfi ekkor érezte csak mennyire is éhes volt. Az utóbbi időben nem sok ideje volt enni, se aludni. Daniel rengeteget sírt szülei után és csak a kezében tudott megnyugodni. Miután megették édesanyja isteni spagettiét halk beszélgetésbe kezdtek.

- Na és mi a helyzet mostanság a Winterhillsben?- Teo gondterhelten dőlt hátra székében, hiszen tudta amikor elment innen két falka élt a területen akik háborúban álltak akkor kié legyen a város. Kevesen voltak akik tudtak a vérfarkasok létezéséről de akik tudtak azok sem híresztelték. A Wilson család ős idők óta tudott róluk, hiszen ők maguk is rendelkeztek természetfeletti képességekkel. Gyógyítók voltak. Ha egy vérfarkas vagy bármely teremtény beteg volt vagy lesérült hozzájuk jöttek segítségért. Nem is kevés munkájuk volt így. Diana Wilson volt a környék legjobb gyógyítója ezért rengetegen fordultak hozzá. Teo is kiválóan űzte a mesterséget de ezt nagy titokban tartotta, ugyanis nem állt szándékában anyja nyomdokaiba lépni. Ezért is menekült, hiszen minden bizonnyal édesapját is egy vérfarkas ölte meg. De most, hogy vissza tért eltökélte, hogy megkeresi azt aki ezt tette és megbűnhődik tetteiért még ha bele is hal. Ezt persze senkinek nem árulta el, még legjobb barátjának sem aki habár szintén vérfarkas volt mindig mellette állt és támogatta mindenben. Még így is, hogy öt éve nem látta.