Bosszú vagy szerelem?

2. fejezet

Raphael fáradtan dőlt be ágyába. A Jackel való megbeszélés hosszabb ideig tartott mint gondolta. A falka új tagjai nehezen viselik a beilleszkedést a normál emberek közé. Sok idejét és energiáját felemészti az ifjú alfának a tanításuk. Vadak, erősek, ingerlékenyek és olyanok néha mint a kicsi gyerekek. Még úgy is nehéz, hogy segítségére vannak a falka régi tagjai.

Ma azonban ahogy oda ért a megbeszélésre egy régen érzett mámorító illat fogadta. Teo habár nem volt farkas mégis képes volt a fiatal alfa szívét megbolondítani a szagával és persze a pimaszságával. Talán ez volt az első dolog ami úgy megfogta benne még közép iskolában, ő sosem félt vissza szólni. Ez nagyon csábította már akkor is. De látva szülei ellenségeskedését bátyjával amikor elvette Linát, Teo ellen fordult, hogy elnyomja kitörni készülő farkasa akaratát. Ám most, évek elteltével ugyanazt érzi, habár az a pofon nagyon meglepte.

Öt éve minden szó nélkül mentek el és azóta szinte semmit nem hallott felőle csak azt tudta egyetemre jár. Jack, habár legjobb barátja nem sokat mondott róla. Lehet ő kérte meg rá. De az is igaz, hogy keveset beszéltek, max havonta egyszer.

Raphael megmasszírozta ornyergét. A sok történés kimerítette még őt is. Mégis érezte muszáj újra látnia Teot, és erre leghamarabb a szüleinél lesz esélye. Bár tudná mikor megy... ám gondolat menetét nem tudta befejezni mert elnyelte az álmok világa.

*******
Egy hatalmas villanás és egy még az ablakokat is megrengető dörennés ébresztette a Wilson család legfiatalabb tagját ki hangos sírással jelezte nagybátyjának félelmét. Teo, ki már ekkor éberen feküdt az ágyán, órájra pillantva látta, hogy még csak hét óra van. Igyekezett halkan felkelni és átmenni a szembe lévő szobába, nem akarta anyját zavarni ilyen korán. 

- Csssss, Kicsikém. Nincsen semmi baj. Ez csak egy vihar.- Nyugtatta kisfiát kezébe véve és ringatta, miközben halkan dúdolta neki azt a dalt amit még Diana énekelt neki gyerekkorában. Úgy tűnt Daniel is megnyugodott és lassan ismét elaludt pólójába kapaszkodva. Teo a fáradtságtól észre sem vette, hogy édesanyja végig nézte a jelentet és meghatódva nyugtázta, hogy mennyire is jó szülő vált fiából.

Pár órával később Mrs. Wilson már a konyhában szorgoskodott a reggeli készítéssel, és hallgatta Jack vicceit.

- Jack! Hát te mit keresel itt?- Lépett be Teo is az étkezővel egybe kötött konyhába Danyvel kezében.

- Csak erre jártam. Épp ki megyek Angelsékhez és gondoltam velem jöhetnél. Úgy is akartál beszélni velük. De most add ide ezt a cukorfalatot még nem is ismeri a legviccesebb nagybátyját.- Vette ki barátja kezéből a kicsit.

- Mióta vagy a nagybátyja?- Nevetett a férfi fejét csóválva miközeben a kacagó kisfiút nézte.

- Tesók vagyunk szöszi, és most kapd össze magad mert reggeli után akarok indulni nincs annyira közel a házuk.

*******

Az Angels ház inkább már kastély volt. Az erdő jól elzárta a külvilág elől. Aki nem tudta, hogy hol van valószínűleg soha nem talált oda. Végülis egy ősi vérfarkas családról van szó, nem csoda ha nem akarnak feltűnést kelteni. Egy kanyargós szűk ösvényen haladtak amikor Jack hirtelen megállította autóját.

- Na itt vagyunk végre. Mindegy hányszor jövök erre ugyanolyan hoszú és unalmas az út.

- Jack számodra minden unalmas amiben nincs adrenalin löket. - Forgatta meg szemeit Teo majd kiszállt az autóból és benézett a hátsó ülésre a kisfiúra aki egy csörgővel játszott.- Nem volt jó ötlet elhozni szerintem.

- Ugyan, nem fenevadak ők és amúgy sem hagyhattad otthon egyedül.- Legyintett unott arccal.

Jack egy könnyed mozdulattal kopogott az ajtón amíg barátja magára erősítette Danielt egy kenguruban.

- Á. Szervusz Jack jó újra látni és.....Mr. Wilson? Nem is tudtam, hogy visszatért és, hogy van egy gyereke.- Nézett végig az asszonya férfin majd tekintete megállt a gyermeken.

- Mrs. Angels, jó újra látni. Elnézést, hogy hívatlanul jöttem de van pár megbeszélni valóm önökkel és Jack felajánlotta, hogy elhoz.

- Semmi gond. Fáradjatok beljebb. A férjem és a fiam is itt vannak a könyvtárban, máris ide hívom őket addig foglaljatok helyet.- Intett a kanapé felé ami kétszer akkora volt mint amit Teo valaha is látott. Pár perccel később az Angels család két férfi tagja lépett be a szobába. Arcukra kiült a döbbenet amikor meglátták Danielt Teo karjaiban.

- Jack, Teo nem is tudtam, hogy....nos miért jöttetek?- Kérdezte Mr. Angels még mindig sokkban állva a kanapé előtt.

- Jacket én hívtam, apa. A laptopommal van valami baj és segít megjavítani. 

- Én pedig azért jöttem, hogy megbeszéljek magukkal egy két családi ügyet, ha rá érnek.- A férfi hangja komoly volt és ellentmondást nem tűrő.

- Én akkor megyek is, az emeleten leszek megszerelem a laptopot.- Állt fel a vörös hajú és már ki is osont a kínos szituációból. Teo mély levegőt vett és bele kezdett mondandójába.

- Nem akarom önöket sokáig zavarni, rövid leszek. Mint azt tudják a nővérem és a gyermekük Caleb autóbalesetben haltak meg. Ezért is döntöttem, úgy, hogy haza költözök, szerintem épp elég családtagot vesztettünk el már ideje elásni a csata bárdot.- A házaspár egymásra tekintett és lágyn elmosolyodtak.

- Tudod, nagyon sokat gondoltunk rátok, Linára, Calebre. Próbáltunk kapcsolatba lépni veletek az évek alatt de valahogy sosem ment. Nem tudtam mit is mondhatnék azok után ahogy bántunk veletek. Nem kellett volna elutasítanunk a fiúnk választottját, ha akkor nem ....talán még mindig élnének.- A férfi arcán legördült egy könnycsepp amit gyorsan letörölt. Majd megrázta fejét és folytatta.- Jó hogy itt vagy. Nem is tudtam, hogy családot alapítottál, ilyen fiatalon. Raphael sem említette, pedig ha jól tudom találkoztatok már.

- Nem tudtam én sem.- A férfi komor tekintettel meredten nézte az előtte ülő szőke férfit és gyermekét. Nem tudta, mit érez, dühöt, féltékenységet vagy csalódottságot inkább.

- Ez a másik dolog amiről beszélni akartam.-Nézett Raphael szemében keményen majd a házaspár felé fordult.- Ő Daniel, az önök unokája.- Az Angels család szinte egyszerre kapta tekintetét a gyermekre és villantották meg vörös szemüket. Arcuk teljesen megmerevedett a sokktól.- A haláluk után én kaptam a gyámságot így már valóban az én gyermekem is. De a neve Daniel Thomas Angels.- Az idős férfi felkapta tekintetét a név hallatán és már épp megszólalt volna ha Teo nem vág közbe.- Igen, a fia nagyon szerette és tisztelte magukat ezért is nevezte el a fiát ön után, remélve egyszer megismeri a nagyapját és nagyanyját... - Ekkor a házaspár könnyek közt álltak fel és ölelték magukhoz a kis Danielt.- ...és persze nagybátyját.- Mosolygott a még mindig sokkban ülő alfára kinek szintén lecsordult egy könnycsepp az arcán amit próbált gyorsan letörölni de a fiatal gyógyító észre vette.