Bosszú vagy szerelem?

10. fejezet

Teo kitántorgott a bár ajtaján, hogy szívjon egy kis friss levegőt. Hiába ivott annyi alkoholt amennyi csak belé fért nem lett részeg. Neki dőlt az épület falának és szemét lehunyva hagyta, hogy a csípős hideg levegő át járja testét. Ám tüdeje mely lassan feladja a szolgálatot épp most döntött úgy, hogy megkínozza gazdáját ki a fájdalmas köhögéstől össze görnyedt.

Pár órával korábban nem gondolta, hogy ide fog kilyukadni. Éppen Danielt etette amikor Jack felhívta, hogy Raphael úton van hozzá és, hogy hallgassa meg. Na ez volt az amihez semmi kedve nem volt a gyógyítónak. Gyorsan átöltözött és elvitte a kicsit nagyanyjához, ő pedig elindult a legközelebbi szórakozó helyre felejteni. Most pedig órákkal később vért hányva görnyedezik a falnak támaszkodva.

- Jól elcseszted az életed Teo.- Suttogta magának szemeit lehunyva.

- Hát ezzel egyet tudok érteni.- Teo felkapta fejét és gyorsan megtörölte véres ajkát.

- Angels, hát megtaláltát? Elég sokáig tartott, csak nem rossz a szimatod?- Nevetett flegmán Teo.

- A bunkóságod betudom a sok italnak. De most gyere velem, haza viszlek. Elég kárt tettél már magadban. - Lépett hozzá a férfi és karját megszorítva kezdte húzni maga után társát, ki pár méter után kitépte magát szorításából.

- Én ugyan nem megyek veled sehová. - Durcizott és karját keresztbe fonva megfordult. Az alfa halkan morgott egyet és Teo mögé lépett.

- Figyelj ide, nem kell megbíznod bennem de ez egy rossz környék te is jól tudod. Ha itt maradsz részegen bárki megtámadhat és azt sosem bocsátanám meg magamnak.

- Mit bánom én, az életemnek semmi értelme, mindenkinek jobb lenne ha nem is élnék. De ha mázlim van ez a fos-Mutatott mellkasára.- hamarabb elvisz mint várható. Még arra se vagyok képes, hogy elkapjam apám gyilkosát....-Hirtelen két karján egy erős szorítást érzett majd Raphael a falnak nyomta arccal és hátulról teljesen hozzá simult.

- Elég! Fejezd ezt be! Te csak magadra tudsz gondolni? Arra nem gondolsz mi lesz édesanyáddal és Danyvel ha te meghalsz? Nekik csak te vagy már! És mi lesz velem?- Elején még indulatosan beszélt de a végére hangja elhalkult a szomorúságtól.

- Mégis mi lenne? Csak gond vagyok nekik és azt is tudom, hogy neked is csak gond vagyok. Tudom, azt várod, hogy a társad legyek de nem lehetek, nem vagyok elég jó neked és....

- Most már tényleg elég ebből! Hadd döntsem el én, hogy mi a jó nekem!- Hangja ellágyult és suttogva folytatta.- Ne taszíts el, engedd, hogy megmutassam mennyire fontos vagy nekem...

Raphael megfordította társát és a falnak lökte. Ajkait erősen nyomta Teo szájára és mintha az élete múlna rajta kezdte csókolni párja puha párnácskáit néha még meg is harabdálta őket. Teo lábait körül fonta az alfa dereka körül és így húzta közelebb magához, mely egy jól eső morgást váltott ki a férfiből. Mikor levegő hiányában elváltak a gyógyítónak volt egy kis ideje megcsodálni a farkas vörösen izzó tekintetét majd a férfi a feneke alá nyúlt és elindult vele a kocsija felé. Az autóhoz érve befektette Teot a hátsó ülésre majd fölé mászott. Lassan elkezdte kigombolni inge gombjait majd félre dobta a ruhadarabot. Nadrágját is kínzó lassúsággal húzta le miközben végig csókolta felsőtestét egészen ágyékáig. 

Pár perccel később Teo teljesen meztelenül feküdt a kiéhezett alfa alatt ki még mindig teljesen felvolt öltözve. A férfi éppen kezdte levenni felsőjét de a fiatalabb megállította amint felocsúdott az élvezetekből.

- Azt ne mondd, hogy most gondoltad meg magad?- Nyögött szenvedve az alfa.

- Nem, csak... itt bárki megláthat.- Suttogta majd kinézett az ablakon nem e jön senki. Raphael felkacagott halkan.- Mi olyan vicces?- Nézett kérdőn társára.

- Semmi, csak az, hogy nem az a bajod amit csinálunk hanem, hogy valaki megláthat.- Nevetett tovább. De Teo álkomolysággal oldalba csapta mire a férfi védekezően feltett kezét. Raphael a semmiből előhúzott egy plédet amivel betakarta meztelen szerelmét majd lemászott róla és becsukta a kocsi ajtót. Át rohant a vezető oldalra és kicsit túl lépve a sebesség korlátozásokat kezdett száguldani.

Tíz perccel később leparkolt Teo háza előtt és kezébe kapta jól bebugyolált társát ki menet közben elszunyókált picit. Megpróbálta óvatosan ágyába fektetni az ittas férfit, hogy ne keljen fel. Az alfa nem ismert magára, régen lazán kihasználta volna az alkalmat, de ez most más volt. Azt érezte bármit megtenne a férfiért, pár perccel ezelőtt még a legmocskosabb dolgokat akarta tenni vele ami csak eszébe jutott, de most ahogy itt alszik úgy érzi bármit képes lenne megtenni, hogy megvédje szuszogó szerelmét ki valószínüleg holnap semmire nem fog ebből emlékezni. Ez egy kicsit elszomorította de elhesegette a rémes gondolatokat és sóhajtva megfordult, hogy elhagyja a házat. De mielőtt egy lépést is tehetett volna a szöszi megragadta kezét.

- Maradj velem, aludj velem.- Suttogta szemeit ki sem nyitva és elkezdte magához húzni a férfit, ki habozás nélkül dobta le ruháit míg csak egy boxer maradt rajta és bemászott a fiatalabb mellé. Teo pont úgy fészkelődött, hogy fenekét neki nyomja az alfa ágyékának ki felmordult a hirtelen jött jó érzésre. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne tegye magáévá a mélyen alvó szőkét ott helyben, de végül sikerült megnyugtatnia magát. Kicsit később már mindketten az igazak álmát aludták egymás karjaiban.

*******

Reggel Teo őrült fejfájásra ébredt, mikor körbe tekintett nyugodtság áradt szét agyában látva, hogy saját szobájában van. Ágya mellett egy pohár víz és fájdalomcsillapító volt, mit be is vett rögtön. Még feküdt pár percet míg enyhült fejében a lüktetés. Lassan felállt majd mikor biztosnak érezte lába alatt a talajt elindult zuhanyozni.

Fél órával később sokkal frissebben és ápoltabban ment le a konyhába megnézni van e valami ehető a hűtőben. Ám mikor belépett egy nem várt látvány fogadta, Raphael állt a pultnál serpenyővel kezében. 

- Hát felkeltél végre!- Mosolygott rá a férfi és egy tányér rántottát tett elé.- Jó étvágyat! Nyugi nem lett olyan szörnyű.- Teo egy percig csak csendben figyelte a tányért majd a férfire nézett.

- Nem hittem volna, hogy itt leszel. Végig itt voltál?- Tett egy falatot szájába és meglepődve, tapasztalta, hogy még életében nem evett ilyen finom rántottát.

- Igen, tudod tegnap este, nos.... nem tudom mire emlékszel vagy mire sem, de...

- Mindenre emlékszem......- Mondta, Raphael pedig lefagyott teljesen. Száját szólásra nyitotta de semmi értelmes nem jutott eszébe.

- Figyelj...én sajnálom, mármint, nem akartalak kihasználni vagy ilyesmi csak...

- Egy kérdésem lenne....egy dolog nem tiszta csak...

- Mi az? Mindent elmondok amit tudni akarsz!- Mondta idegesen a férfi. Teo nem észrevehetően elmosolyodott hiszen mindenre emlékezett csak egy kis bosszúra vágyott amiért meztelenül furikázott vele a férfi fégig a városon.

- Lefeküdtünk?- Raphael félrenyelte azt a kis vizet is amit lebírt eröltetni torkán nyugtatás céljából. Hát nem nagyon jött ez össze neki.

- Teo...nos csináltunk pár dolgot de nem erőszakoltalak meg vagy ilyesmi ha erre célzol csak elhoztalak és elaludtál aztán megkérétl, hogy maradjak és melletted aludtam de nem tettem semmit esküszöm.- Hadarta idegesen. Teo csak meredt maga elé rezzenéstelen arccal.

- Hmmm...- Ennyit mondott pár perc csönd után majd elsétált erősen beharapva ajkát nehogy felnevessen, teljes sokkban hagyva ezzel az alfát.