Bosszú vagy szerelem?

7. fejezet

- Látom felépültél. - Kezdte Teo érzelem mentes hangon miután már vagy öt perce csak ültek és bámulták egymást. - Érzel még fájdalmat?

- Nem, az a szer nagyon hatásos volt. Megszeretném köszönni neked, hogy megmentettél, tartozom neked.- Mosolygott halványan társára.

- Nekem ugyan semmivel, ez a dolgom.- Rántott vállat a férfi.

- Igen, tudom de én annyi rosszat tettem veled már a múltban...sokkal tartozom.- Hajtotta le fejét bűnbánóan az alfa.

- Tovább léptem már, felejtsd el én is azt tettem....

- A tetteim vagy engem felejtettél el?- A kérdésre Teo nagyot sóhajtott majd felállt és a konyhába sétált még egy sörért.

- Tudod régen azt kívántam bár eltudnék mindent felejteni amit tettél és téged is. Részben ezért is mentem el meg persze Apa halála miatt.-Gondolkodott el a pultnak támaszkodva.- De aztán rá jöttem, hogy nem szabad hagynom, hogy a múlt beli dolgok és érzéseim elüldözzenek a családomtól és barátaimtól. Sokat változtam az évek alatt és csak egy valami éltet...- A bosszú, gondolta.- és az Dany és az Anyám. Szükségük van rám, más már nem maradt nekem az életben.- Mondta majd vissza ült Raphael mellé és várta reakcióját.

- Be kell lássam, sokat változtál középiskola óta. Felnőttél és teljesen más ember lettél.- Mosolygott ami Teoból is kihozott egy kissebb mosolyt.- És azt is bekell lássam,hogy sokkal szexszibb is vagy...- Egy pillanatra megállt a levegő majd a szőke hangosan felkacagott.-...mármint régen is jól néztél ki, nem úgy értem...inkább csöndben maradok mielőtt még nagyobb bolondot csinálok magamból.- Vigyorgott az alfa.

- Hát köszi..asszem. Nem tudom mit kéne erre mondanom.- Vakarta meg tarkóját még mindig nevetve.

- Bocsi elég bénán flörtölök...

- Hát igen...várj mi? Te flörtölsz velem? - Nézett kikerekedett szemekkel a férfira.

- Lehet...- Mosolygott és végig mérte a zavarban lévő társát majd kapott az alkalmon és közelebb húzódott hozzá annyira, hogy lábuk egymáshoz ért teljesen. Mióta leültek hallgatta minden egyes szívverését Teonak de csak most érez változást. A gyógyító szíve olyan hevesen vert, hogy azt hitte kiszakad helyéről. A két férfi arca vészesen közeledett egymáshoz majd egy centire egymás ajkaitól megálltak és mélyen egymás szemébe néztek. Raphael ujjait fel vezette Teo pólója alatt derekától a lapockájáig. Szemei vörösen izzottak a vágytól és érezte már nem tudja vissza tartani farkasát attól, hogy itt helyben magáévá tegye társát. Még önmagát sem értette hiszen máskor sokkal jobban tud uralkodni magán de most mintha semmi hatalma nem lenne a benne élőn. Egy könnyed mozdulattal ölébe ültette Teot ki halk nyögést hallatott amint megérezte a férfi kemény ágyékát. Őt is kezdte lassan elhagyni a józan esze és elkezdte kigombolni az alatta ülő ingét remegő kézzel.

- Főnök! Mennünk kell!- Tépte fel az ajtót Jack idegesen és a felhevült párra nézett. Raphael egy hatalmas morgással tette le öléből Teot aki még mindig ködös aggyal ült ott. Az alfa dühösen nyomta bétáját a falnak.

- Ha még egyszer megmersz zavarni egy ilyen pillanatban, kitépem a torkod.- Üvöltötte volna de az alvó kicsi miatt vissza fogta kicsit hangját.

- Sa...sajnálom alfám, de szerintem te is érzed, hogy nem vagy most önmagad. - Nézett a torkát szorongató férfire.- Telihold lesz...mennünk kell, az új tagok sem bírják jól de te se most, hogy...- Biccentett fejével Teora ki közben töltött magának egy pohár vizet. Raphael Mély levegőt vett és elengedte Jacket.

- Igazad van. Mennünk kell.- Fordult hirtelen meg és Teora nézett ki majdnem félre nyelt ijedtében.

- Hát örülök, hogy benéztetek....- Vakarta meg tarkóját mikor kikísérte őket. Raphael már a kocsinál állt és onnan intett mielőtt beszállt. De Jack még megölelte barátját. - Jack, bocsi azért ami bent volt, nem is tudom mi történt.- Hajtotta le fejét.