Bosszú vagy szerelem?

8. fejezet

- Hányszor kell még elmondanom, hogy nem én öltem meg?- Kérdezte Raphael egyre idegesebben. Lassan három órája tartott a kihallgatása és már kezdte nagyon unni, hogy bármit mondd nem érdekli a seriffet.

- Igen ezt már sokszor mondtad, de azt mivel magyrázod, hogy egy újonnan előkerült biztonsági kamerás felvételen látszik ahogy elhagyod a tetthelyet a gyilkoság után öt perccel!- A mondat végére már szinte ordítva köpte a szavakat Nick és erősen az asztalra csapott. Raphael arca megmerevedett és fogsorát összeszorítva nézte a felvételt ahol tisztán kivehető, hogy ő lép ki az ajtón ráadásul véres ingben.

- Tudja seriff maga nagyon jó, de azt árulja el, hogy miért csak öt év után került elő egy ilyen felvétel? Tudja a bíróságon ez nem nagyon fog megállni. Mivel tervezte bizonyítani,hogy nem hamisítvány? És mégis mi okom lett volna megölni? - Kérdezte flegmán. A seriff mellé lépett és a fülébe suttogtva kezdett beszélni.

- Rengeteg okot tudnék mondani. Kézdjük ott, hogy a családod utálja vagyis akkor még utálta a gyógyítókat és történetesen a te bátyád elvett egyet aminek a szüleid és gondolom te sem örültetek nagyon. Na és milyen érdekes a seriff pont annak a lánynak volt az apja és most sem Mr. Wilson se a bátyádék nem élnek. Ha nem ismernélek jobban azt hinném nem is balesetben haltak meg ők sem. De mint az a videón is látszik te inkább sokkal...hogy is fogalmazzak...mocskosabban ölsz.- A mondat végére Angels felpattant a székből és dühösen az asztalra csapott. Ha nem lett volna bilincsben képes lett volna ott helyben megölni a rendőrt. Nick egy elégedett mindentudó mosollyal arcán lépett ki a kihallgatóból magára hagyva ezzel az alfát ki dühöt mutatott, de belülről őrült fájdalmat érzett.

Teo ki végig nézte az üveg mögül az egész beszélgetést könnyeivel küszködött. Nick éppen időben lépett be, hogy elkapja a sírástól össze eső barátját.

- Sajnálom, hogy végig kellett hallgatnod de muszáj volt valahogy feldühítenem. Így nagyobb esély van, hogy valljon. Azonban...

- Azonban? Mi az? Mondd el.- Szipogta a szőke barátja szemébe nézve.

- Szerintem nem ő tette. Tudom, hogy úgy tűnik de ő inkább volt szomorú mintsem, bűnbánó vagy nem is tudom. Alfa létére most nem tudta szabályozni az indulatait sem az érzelmeit. Úgy vélem igazat mond amikor azt állítja nem ő tette.- Gondolkodott el a seriff a kihallgatóban ülő férfit figyelve ki most az asztalon pihentette fejét.

- Beszélnem kell vele!- Állt fel Teo és az ajtó felé indult.

- Biztos jó ötlet ez?- Kérdezte a seriff kétkedve. A férfi csak bólintott majd kilépett az ajtón.

Mikor becsukta a kihallgató szoba ajtaját maga mögött és társára nézett ő megsem mozdult, még mindig az asztalon pihentette fejét. Pedig Raphael pontosan tudta ki van ott még mielőtt ajtót nyitott volna. Teo éppen szólásra nyitotta volna száját de az alfa megelőzte.

- Mit keresel itt?- Kérdezte érzelem mentes hangon.- Azért jöttél, hogy bosszút állj rajtam, vagy megkérdezd miért tettem?

- Tudom, hogy nem te voltál.- Kezdte halkan a férfi a padlót pásztázva. Raphael ekkor felemelte fejét és csillogó szemekkel tekintett társára.- De ahhoz, hogy higgyenek neked elkell mondanod mi történt akkor este.- Az alfa arca komorrá vált és szeméből is eltűnt az a reményteli csillogás.

- Azt....Azt nem tehetem. Kérlek hinned kell nekem, de ezt az egyet ne kérd...- Szorította meg az asztalon átnyúlva a szőke kezét de ő elhúzta onnan sajátját és könnyes szemekkel megrázta fejét.- Ne, ne kérlek bízz bennem, nem tettem semmit apukáddal és....

- Egy szót se többet.- Tört be a szobába Angels család ügyvédje lihegve. Nagyon sietett, hogy ide érjen. Nyomában a seriffel lépett be.- Ügyfelem nem válaszol több kérdésre és ha csak nem csukják le követelem,hogy engedjék el most azonnal!- Nick bólintott és le vette a bilincset az alfáról, ki amikor elhaladt Teo mellett megpróbálta a kezét megérinteni de ő rá sem nézve elhúzódott még mindig könnyes szemmel és a seriff mellkasához bújt. Raphael szomorúan sóhajtott majd elhagyta az épületet.