Bosszú vagy szerelem?

9. fejezet

Talán az álmatlanságból eredő fáradtság és a düh meg talán egy kis szomorúság okozhatták azt, hogy Teo vért köhögve esett össze a földön. Habár kilométereket futott nem volt kimerült hiszen rengeteget edzett. Először csak egy kis esti futásnak indult de aztán valahogy elkeveredett az erdőbe, ő maga sem vette észre, hogy egyenesen az Angels falka otthona felé igyekszik. Körülbelül kétszáz méterre a háztól térdeire rogyott és tüdeje össze szorult mintha kiszakadna helyéről. A levegő hiány köhögésre kényszerítette Teo testét mely ajkain lefolyó vért eredményezett. Pár perccel később mikor enyhült az éles fájdalom feltekintett lihegve a csillagos égre és lehunyta szemét.

- Kérlek Istenem, adj még egy kis erőt és időt.- Suttogta halkan és arcán lecsordult egy könnycsepp. Lassan reszkető lábakkal feltápászkodott és letörölte a vért arcáról. Lassú kocogásban folytatta tovább útját mintha mi sem történt volna, ám a kimerültségtől nem vette észre, hogy valaki végig figyelte a sötétből.

A házhoz érve nem kopogott csak állt az ajtó előtt és figyelt. Tudta, hogy az alfa ébren van és meghallotta, hogy itt van. Így halkan megszólította a házban várakozó farkast.

- Tudom, hogy hallasz. Beszélnem kell veled, de a falkádtól távol. Kövess!- Mondta majd megsem várva, hogy Raphael elő jöjjön megindult az erdőbe immáron sétálva. Pár perccel később érezte, hogy az alfa követi őt, majd amikor elég távolinak érezte a helyet megállt és szembe fordult az idősebb férfivel.

- Mit szeretnél gyógyító?- Kérdezte komoly hangon.

- Az igazat! Tudom, hogy ott voltál és azt is tudom, hogy tudod ki tette. Egy dolgot viszont nem értek.... miért nem vagy hajlandó végre elmondani? Hát neked ennyire nem számít, hogy vannak emberek akiknek fontos volt a seriff...az apám, és szükségük van a gyilkosra ahhoz, hogy lezárják?!- Kérdezte egyre idegesebben.

- Jobb lesz tőle?- Kérdezte ridegen. De mielőtt folytathatta volna Teo egy hirtelen mozdulattal neki lökte egy fának torkát szorongatva. Meglepődött a férfi erején és a meglepetéstől elsem tudta lökni magától.

- Te utolsó.... inkább nem sértek meg semmit azzal, hogy a nevén nevezlek... még ezt sem érdemled meg.- Morogta fogait csikorgatva.- Itt helyben kitudnám tépni a szíved ha nem tudnám, hogy te vagy valószínüleg az egyetlen ki eltudja mondani ki ölte meg az apám.

- Gyerünk tedd meg! Ölj meg! Úgy sem tudod megtenni.- mondta flegmán.- Tudom, hogy érzel irántam valamit és ezt csak úgy mint én, te sem tudod figyelmen kívül hagyni. Az igazat egyhamar úgy sem szeded ki belőlem, úgyhogy csak tessék.- Tárta szét karját.

- Az lehet, de hidd el nekem megéred az áldozatot ha megkapom apám gyilkosát.- Mosolyodott el fél oldalasan. Ekkor Raphael egy erős mozdulattal fordított helyzetükön és Teo nyikkant egyet a meglepetéstől.- Szinte érzem ahogy tombol benned farkasod a dühtől. Csak nem sikerült felhúznom?- Nevetett.

- Tudom, hogy arra játszol, hogy fel idegesíts és megtörj de nem fog menni. De viszont azt elárulhatnád miért van ilyen erőteljes vér szagod?- Hajolt közel a férfi szájához annyira, hogy szinte egymás szájából lélegeztek. Teo megragadta társa vállát és ellökte magától, majd elindult vissza.- Úgy tűnik nem csak nekem vannak titkaim.- Nevetett halkan mire a szőke megtorpant.

- Mindenkinek vannak titkai.- Suttogta majd vissza sem nézve otthagyta az alfát.

*******

Két nap telt el Raphael és Teo beszélgetése óta, a falka éppen gyűlést tartott mikor csöngettek. Amint az alfa kinyitotta az ajtót nem sok kellett volna neki, hogy azzal a lendülettel bevágja. De ehelyett egy nagyot nyelt és még egy mosolyt is magára erőltetett.