Bosszú vagy szerelem?

12. fejezet

Mikor Teo megtudta az igazságot apja haláláról jobban fogadta mint arra számítottak. Nem sírt, nem volt dühös, még csak nem is kiabált vagy kérdezett valamit. Először az Angels házaspár mondta el az ő oldalukat a történetből majd Raphael következett. Nem szépítettek, mindent úgy meséltek el ahogy az megtörtént és Teo csak ült ott meredten nézve a padlót. Csak akkor emelte fel tekintetét mikor Raphael befejezte a beszédet. Jeges tekintetét a bűnbánó alfa szemeibe fúrta ki csendben állta pillantását.

- Gondolkodnom kell.- Mondta röviden azzal felkapta Danielt és szó nélkül elhagyta a házat. Az ajtó csukódással egyidőben Raphael a földre rogyott és engedte, hogy könnyei eláztassák arcát.

A haza fele vezető úton Teo agyában cikáztak a gondolatok. Nem tudta megfogalmazni mit is érez, de az biztos, hogy most tüdeje nem a betegség miatt égett olyan erősen. Mikor haza ért még ült egy darabig a ház előtt a kocsiban. Nem tudta mi fáj neki jobban, az, hogy a legjobb barátja eltitkolta előle, hogy ott volt apja mellett halálakor vagy, hogy azért kellett meghalnia apjának mert feltétel nélkül szerette a lányát és fontosabbnak tartotta a szerelmet mint a vérvonalat, nem úgy mint az Angels család.

*******

A napokból hetek lettek, a hetekből pedig egy hónap, és Teo még mindig nem mozdult ki a házból csak ha Danyt vitte sétálni, ki egyre nagyobb lett és lassan elkezdett menni is. Anyja volt az egyetlen kivel tartotta a kapcsolatot meg néha beszélt Nickkel telefonon. Mindenki azt gondolta, hogy csak a történtek miatt nem hagyja el a házat, de a valóság az volt, hogy elfogadta végre a kezelést és a gyógyulás miatt zárkózott el. Így legalább valóban volt ideje gondolkodni.

- Mennyi ideig tart még ez a bezártság?- Kérdezte Teo a doktort mikor elhozta az újabb adag gyógyszert neki.

- Azt hiszem elég ideig volt már bezárva. A tüdeje teljesen meggyógyult, így nincs okom tovább itt tartani. Úgy vélem a kisfia is örülni fog, hogy végre a szabadban lehet.- Mosolygott. Teo vett egy mély levegőt, már nagyon elege volt ebből az egészből és most már mentálisan is készen állt, hogy szembe nézzen az Angels családdal.

Többször lejátszotta fejében a történteket és azt is, hogy mi lenne a helyes lépés most. Egy dolgot tudott biztosan, nem akarta, hogy Raphael börtönbe kerüljön tettéért. Eldöntötte hát, hogy első szabad napján a karantén után meglátogatja az alfát remélve, hogy ott Jackkel is tud beszélni. Nicktől tudta, hogy Riders fia a letartóztatás során megölt két rendőrt és megszökött így most a város nyüzsög a zsaruktól. Teo tudta, hogy a rendőrségnek nincs sok esélye egy vérfarkassal szemben ki nem csak, hogy alfa de a falkája is nagy létszámú. A gyógyulás alatt sok ideje volt mindent megtudnia róluk, ha eddig nem lett volna az most biztosan megszállottja lett az ügynek.

Az Angels házhoz érve most teljesen más látvány fogadta mint egy hónappal korábban. Az ablakokon a redőny levolt húzva és a ház sarkainál kamerák voltak. A kapunál két fegyveres őr és a az udvar különböző pontjain is álltak. Meglepetésére szó nélkül beengedték és már ott állt az ajtóban csöngetve.

- Teo? Te vagy az? Nem hittem volna, hogy itt látlak.- Mondta Jack meglepödve mikor ajtót nyitott.

- Igen, azért jöttem, hogy megbeszéljük a dolgokat veled és Raphaellel.- Lépett be a házba. A nappaliba érve megpillantotta az alfát amint épp aktákat olvas. Annyira bele merült, hogy észre sem vette, hogy jött valaki.

- Főnök, látogató.- Köszörülte meg torkát Jack.

- Most nem alkalmas...

- De Teo van itt.- Erre a kijelentésre az alfa felpattant helyéről és csak nagyon kicsin múlott, hogy farkasa ne rohanjon oda és szorítsa magához társát. Egy percig csak bámulták egymást mire végre összeszedte magát és megtörte a csendet.

- Azt hittem többet nem látlak...

Teo nem szólt semmit csak oda sétált az alfa elé és megcsókolta. Ebben az egy csókban minden benne volt. Raphael érezte ahogy szerelme arcán lefolynak könnyei és csak arra tudott gondolni, hogy soha többé nem akarja sírni látni. Olyan erősen szorította magához a fiút félő volt, hogy össze töri. Jack közben kuncogva távozott a szobából, Raphael pedig Teo fenek alá nyúlva kapta fel őt és szinte rohant vele szobájába. Lágyan lefektette szerelmét az ágyra és fölé mászva csókolta tovább. Elhatározta magában, hogy mostantól nem engedi, hogy bármi vagy bárki közéjük álljon, és azért, hogy ezt a pillanatot se zavarja meg senki, bezárta az ajtót. Amikor vissza fordult az ágy felé Teo már egy szál boxerben feküdt csak ott és vágytól csillogó szemekkel nézte ahogy az alfa lassan megszabadul minden ruhájától. Kicsit megijedt mikor megpillantotta ,a férfi számára, hatalmas méreteit, hiszen eddig még soha nem volt férfivel. Raphael felnevetett amikor az ijedt szemű szőkére nézett ki elfelejtette becsukni a száját és meredten bámulta férfiasságát.

- Ne aggódj nem harap.- Suttogta kuncogva miközben ismét társa fölé mászott. Teo arca lángba borult annyira zavarban volt. Raphael behintette csókjaival szerelme egész felsőtestét és lassan haladt ágyéka felé. Egy pillanatra még feltekintett vágytól pihegő társára majd egy könnyű mozdulatt eltávolította róla az utolsó ruhadarabot is. Az alfa ajkaival végig simított meredező férfiasságán mely megrándult minden egyes érintésétől. Pár perccel később mikor befejezte szerelme kínzását már az ő szemei is vörösen izzottak a vágytól. Teo lábaival átkarolta Raphael derekát ezzel szabad bejutást biztosítva a férfinek. Lassan kezdett egyre bentem hatolni míg végül teljes hosszával érte el azt a pontot amítől mindketten egy hatalmasat nyögtek. Ez volt az a pillanat amikor rájöttek, innen már nincs visszaút teljesen egymáséi lettek. Eddig a pillanatig nem is tudták mennyire vágytak már erre. Nem is kellett sok idő, hogy az egyik lökés elhozza nekik azt az élvezetet amit eddig még soha nem tapasztaltak.

Pár percig még lihegve feküdtek egymáson majd az alfa legördült az ágyra társa mellé ki így fejét mellkasára téve pihent tovább. 

- Szeretlek.- Suttogta az alfa de választ nem kapott mivel a kis szőke elaludt. Raphael mosolyogva húzta magukra a takarót majd őt is elnyomta az álom.

******

Reggel Raphael kipihenten ébredt, hosszú idő óta először. Maga mellé simítva az ágyon szomorúan tapasztalta, hogy szerelme nincs ott. Az  ágy mellett lévő szekrényen egy boríték fogadta.

" Szeretlek"