A Szerelem Csapdájában [Befejezett]✓

13. fejezet

Deku szemszöge:

Nyugodtan ettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy Kacchan feláll a helyéről és gyors léptekkel fel siet a szobánkba. Mit sem törődve vele ettem nyugodtan tovább az ételemet, miközben néha-néha váltottunk pár szót Urarakával.

- Ez az egyik legfinomabb Katsudon amit valaha ettem. - mondtam hatalmas mosollyal, amikor már az utolsó falatoknál jártam. - Ki főzte ezt? - kérdeztem rá, ugyan is úgy éreztem muszáj tudnom, hogy ki ekkora konyhatündér.

- Ugye milyen finom? - mondta uraraka, miután lenyelte az imént szájába vett falatot. - Sato-kun főzte. Gondoltam, hogy a képessége miatt jól tud főzni, na de hogy ennyire, azt nem hittem volna. - mondta legjobb barátom csillogó szemekkel.

- Igen! Ez valami fenomenális. Egyszer mindenképpen meg kell kérdezzem, hogy mi a titka. - mondtam, miközben az utolsó falatot is megettem. - Van még? Ha igen akkor, ha nem baj ennék még egy tányérral. - mondtam mosolyogva, mire Sato-kun csak el vette a tányéromat, majd mosolyogva rakott nekem még egy tányérral és elém tette a tányért.

- Köszönöm. - köszöntem meg az ételt, majd kezdtem neki. Miután megettem a repetát is teljesen tele voltam, úgyhogy megköszöntem, majd számat meg törölve álltam fel az asztaltól. Még gondoltam megvárom Todorokit, szóval oldalra állva vártam, hogy ő is el fogyassza ételét, aztán mehessünk fel a szobájába.
Amint végzett oda is jött hozzám, majd a többiektől elköszönve indultunk fel Todoroki szobájába.

- A katsudon a kedvenced igaz? - kérdezte Todoroki mosolyogva, mire én szintén mosolyogva és teljes beleéléssel, valamint csillogó szemekkel válaszoltam kérdésére.

- Igen, de ez a mostani valahogy sokkal másabb és finomabb volt. Elképesztő, hogy Sato-kun így tud főzni. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg lány meg irigyellhetné a tudását ezen a téren. - áradoztam Sato-kunról valamint a zseniális főzési képességeiről.

- Hát elvégre is akinek olyan képessége van mint neki, annak szüksége van az ilyes fajta tudásra. - mondta párom mosolyogva, majd puszit nyomva homlokomra nyitotta ki az ajtót, mivel idő közben meg is érkeztünk szobájához.

- Egyébként nagyon szép a szobád. Olyan jó a hangulata és otthonos is. Néha el sem hiszem, hogy ezt tényleg te csináltad olyan kevés idő alatt. Amikor szerveztük a szoba bemutató verseny szerűséget nem hittem volna, hogy a tiéd lesz a legszebb mind közül. - dícsértem meg jó ízlését dekor terén, majd ültem le ágyára, ami sokkal inkább volt csak egy egyszerű futon.

- Én sem hittem volna azt, hogy te vagy a legnagyobb All Might-fan az osztályból. - mondta mosolyogva, majd ahogy nekem ki vörösödött fejem szégyenemben, valamint az emlék hatására, amikor meg kellett mutatnom a szobámat, el is kuncgta magát. - De nagyon aranyos az biztos. - adott apró csókot számra, mire ha egyáltalán lehetséges még vörösebb lettem, és már azt sem tudtam hová bújjak zavaromban.

- L- légyszives n-n- ne h-ho- hozz i-i- így z-z- zavarba. - Fordítottam, feltételezem paradicsomra hasonlító fejemet Todorokival ellenkező irányba.

- Jól van bocsánat. - kuncogott, majd magához ölelt, én pedig csak mosolyogva bújtam be biztonság érzetet adó karjai közé.

- Viszont én mostmár szerintem vissza megyek a szobámba. Jó éjszakát Todoroki-kun. - mosolyogtam rá, majd nem régóta tartó kapcsolatunk során először kezdeményeztem egy csókot.

- Várj Izuku. - szólalt meg Todoroki miután elváltunk.

   "Úgy érzem sosem fogom tudni megszokni, hogy Izukunak szólít, folyton át jár az a bizonyos bizsergető érzés, amikor ki mondja a kereszt nevemet."