A Szerelem Csapdájában [Befejezett]✓

10. fejezet

Deku szemszöge:

Meglepő volt, hogy ilyenkor ott volt Kacchan, ám én csak tekintetemet levéve róla vettem ki a fiókból a popcornt, majd őt levegőnek nézve raktam be azt a mikróba.

-Figyelj De— - mondta volna, ám azonnal félbe szakítottam.

- Hagyj békén! Ne szólj hozzám. - mondtam rá sem nézve.

   "Nem érdemli meg a figyelmemet..."

- Deku! - fogta meg a csuklómat és rántott magához hírtelen. - Hagyd, hogy megmagyarázzam. Legalább ne légy ennyire ellenszenves! - mondta mélyen szemeimbe nézve.

- Nincs mit megmagyarázni! Csak hagyj békén! Uraraka szobájába költözöm és kész! Addig sem fogok zavarni neked és annak a fiúnak. - fordítottam el fejem fájó szívvel és keserves arccal, annak reményében, hogy így majd nem látja meg rajtam, hogy mennyire szomorú vagyok e miatt az egész miatt.

   "Dühösnek kell látszanom. Nem szabad gyengeséget mutatnom, még akkor sem, ha igazából az vagyok!"

- Nehogy meg merd tenni! Az a te szobád úgyhogy ott maradsz velem és kész! - mondta ellentmondást nem tűrően, majd úgy kezdte szorítani a csuklóimat, hogy úgy éreztem lassan kezdtek elfehéredni az ujjaim.

- Hagyj már békén! Semmi közöd hozzám! - mondtam, miközben próbáltam kiszabadítani kezeimet, ám ez teljesen esélytelen volt számomra.

- Deku-kun! Mégis mi folyik itt? - hallottam meg Uraraka kétségbe esett hangját, valamint siető lépteit az emeletre vezető lépcső felől.

- SEMMI KÖZÖD HOZZÁ! ÉS MOST TAKARODJ INNEN! - nézett rá Kacchan Urarakára, majd ordította el magát.

   "Már megint ez a beszéd stílus Urarakával. Úgy utálom Kacchant!"

- Hagyd békén Deku-kunt! Ő az én párom! - szólalt meg hírtelen Uraraka, mire köpni nyelni nem tudtam. Ám amint realizáltam, hogy segíteni próbál nekem ezzel, be szálltam én is ebbe a kegyes hazugságba.

- Öhmm... - illetődtem meg, és próbáltam minnél hitelesebbre alakítani. - Igen! Uraraka a barátnőm úgyhogy engedj el és had menjek vissza vele! - mondtam magabiztosan vörös szemeibe nézve.

- Igazán? - nevette gyúnyosan el magát Kacchan. - Akkor lássuk mennyire tudsz hozzá hűséges lenni. - mosolyogott le rám, majd egy hirtelen mozdulattal el engedte csulkóimat, egyik kezét a derekamra, a másikat pedig a tarkóm mögé vezette, így tartva a fejemet, majd ajkaimra tapadt.

Szemeim kikerekedtek, szám kicsit el nyílt a meglepettségtől és a sokktól, így szabad utat adva nyelvének, hogy az bejárhassa szám minden pontját.

Ahogy nyelve érintkezett az enyémmel, úgy éreztem beléptem a mennyország kapuján. Uraraka csak tátott szájjal figyelt minket, míg a kávé már teljesen kifutott a tűzhelyen, ám engem csak az előttem álló szőke herceg tudott foglalkoztatni, aki éppen a számban indult felfedező útra.

   "Nem szabadna hagyom ezt... El kellene löknöm... de nem megy..."

A testem teljesen el gyengült az érintése, valamint a csókja hatására. Egyszerűen nem voltam képes irányítani a testemet. A kezeim magától mozdultak, ám közelében sem voltak annak, hogy el lökjék Kacchant, sokkal inkább fonódtak maguktól a nyaka köré, és a testem magától engedelmeskedett neki. Lábujjhegyre álltam, majd lecsukva a szemeimet csókoltam vissza, elmerülve az élvezetben, amit ez az egy szimpla csók váltott ki nálam. Holott nem akartam, mégis vissza csókoltam és őszintén bevallom, hogy sosem volt még részem ilyen jó érzésben. Csak megcsókolt, de nekem már az is túl nagy lapáttal tesz rá erre az egészre, hogy vele történik meg az első csókom éppen most. Nem beszélve arról az egyértelművé vált tényről, hogy ezen a világon biztosan nincs még egy olyan ember aki ilyen jól tud csókolni mint ő. Nekem most mérgesnek kellene lennem rá, de mégis ahogyan magához húz nem tudok rá haragudni. Pedig ott volt az a fiú... ki tudja mennyi mocskos dolgot műveltek... az én szobámban... az én ágyamon. De az a baj, hogy túlságosan is vágyom Kacchan érintéseire, csókjaira, öleléseire és úgy önmagában rá, hogy most nem vagyok képes azt mondani, hogy hagyjon békén. Úgy érzem még nagyon meg fogom bánni, hogy most nem el löktem, hanem vissza csókoltam, de annyira élvezem, hogy lehetetlen ellenállni. Hisz ki ne fogadná el az ajánlatot, ha magát a tökéletesség megtestesítőjét adnák neki, hogy az övé lehet ha akarja. Ki tudna ellenállni ennek a veszélyes , de ugyan akkor csalogató, és csábító ajánlatnak? Mert én úgy érzem, hogy senki, és ezzel én sem voltam másképpen. Hülye volnék nem kihasználni és élvezni a helyzetet. Ha már egyszer van lehetőségem rá, hogy csak úgy megkaphassam, ami után évek óta vágyódom és epekedem, akkor habozás nélkül ki kell élveznem amíg csak lehetséges.

- Mhh~ - nyögtem a szájába, amint megérintette térdével, mostanra már égnek meredő, és harcra készen állapotban lévő férfiasságomat.

Ő csak bele mosolygott a csókba, majd ingerelni kezdte nemességemet, mire úgy éreztem ott helyben megsemmisülök. A vágy, hogy érezzem a testét az enyémen, és, hogy érezzem őt magamban folyamatosan csak nőtt és nőtt bennem. Megállíthatatlanul terjedt az egész testemben, ennek okán pedig lassan olyan forró volt a testem, hogy ha most megmérték volna a lázamat, szerintem még a lázmérő is kiakadt volna.

Vártam, hogy kimondja akar engem, majd be vigyen a szobába, le dobjon az ágyra és belém feletkezve maradjon ott egész éjszaka. Azt akarom, hogy el vegye a szüzességemet.

   "Vágyom rá... Éhezem rá..."

- Kachhchan. - lihegtem amikor elváltunk. - Kéhrhlehk... tégyhh a mahgah- mahghadéhváhh... - néztem vörös szemeibe vágytól izzó tekintettel, miközben a póláját szorítottam a mellkasán és mind a ketten lihegtünk, mint akik le futották a maratont. Uraraka már valamikor az elején el sírta magát és fel futott a szobájába, ám mi ezzel mit sem törődve feledkeztünk egymásba, valamint az imént váltott csókunkba.

- Hhh. - lihegett Kacchan is, miközben olyan tekintettel nézett engem, mint aki azonnal fel akar falni. - Azh enyéhm vagyh. Ésh ezht muszháhj volth nekih ish thudhnia. - mondta továbbra is lihegve, miközben arcára felkúszott egy diadalittas mosoly, ami engem is apró mosolygásra késztetett.

- Mih lehnneh hah fehlh mehnnénhk ésh otth folyhtathnánk? - néztem rá kéjre szomjazó arccal, mire be harapva alsó ajkát felkapott menyasszony pózba, és velem az ölében el indult fel a szobámba.

- Ma éjjel az enyém leszel és kész! Ha máskor nem is lehet, akkor legalább most... - mondta előre nézve, mire én úgy éreztem kiugrik a szívem a helyéről. Tökéletes fiúba szerettem bele. Még hogy utálom... tch, rosszul hazudok.

Ahogy oda értünk a szobám ajtaja elé, Kacchan berúgva azt dobott le az ágyra, majd miután kulcsra zárta az ajtót, a kulcsot valahová a szoba sarkába dobva mászott rám és kezdte csókolni a nyakam.

   "El sem hiszem, hogy megtörténik! Én most tényleg le fogok feküdni Kacchannal. Istenem, csak add, hogy ez ne egy újabb álom legyen... nem akarok újra csalódni."

-------------------

Na hello. Bocsi, hogy megint későn jött a rész, de nálam ez már megszokott. Remélem tetszeni fog mindenkinek🌺.

Köszönet mindenkinek aki szereti a könyvemet és olvassa!❤️

A kövi részben tali addig is... PLUS ULTRA🧡💚

UI: - 1026 szó -