A Szerelem Csapdájában [Befejezett]✓

21. fejezet

Deku szemszöge:

Mintha meg állt volna az idő... mintha csak mi ketten lettünk volna ott. A világ megszűnt körülöttünk, ahogy egymás szemébe nézve táncoltunk.

Amikor vége lett a táncnak, és a zene le állt, váltottunk egy kellemes, szerelmes csókot, majd lassan, kézen fogva vissza mentünk a bár pulthoz.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jól táncolsz. - mondta Kacchan hirtelen.

   "Még mindig furcsa tőle bókot kapni..."

- Ahoz képest nem is voltál olyan szar benne.

   "Na. Kellett nekem meg dicsérni, hogy bók volt..."

- Nem is igaz. Igazából te irányítottál. Én csak át adtam magam neked, és hagytam, hogy vezess. Szóval tulajdonképpen te táncolsz jól. - mondtam ki az egyértelműt, majd kertünk még két koktél a pultostól.

- Azta mindenit Bakugou. Csak nem meg tanultál valahol táncolni? Figyeltelek ám és nagyon jól megy. Büszke vagyok rád. - jött oda Kirishima Denkivel az oldalán, majd kezdett el áradozni párom tánc tudásáról, ami mellesleg még nekem is új.

- Gyerek korom óta tudok keringőzni te agyhalott! - kiabált rá Kacchan a vörösre. - Ne merj lenézni engem! Sokkal jobb vagyok nálad! - mondta, én pedig csak sóhajtva fogtam meg, a már ki kapott italt, majd kortyoltam bele.

   "Legyen bármi... Kacchan sosem változik."

- Jól van na haver... Nem kell ennyire be gurulni, egy ilyen apróság miatt. Csak nyugi. - mentette magát mosolyogva a vörös, majd ő is kért magának egy koktélt.

***

Telt, múlt az idő, és no lám... Már hajnali egy van. Az imént jeleztem Kacchannak, hogy mostmár igazán ideje lenne vissza menni a koliba, ám ő ezt nem igazán így gondolta. Helyette kezemet meg fogva rángatott a tánc parkettre, majd kezdett táncba velem.

- K- Kacchan mostmár... Mostmár menni kén— - ám mielőtt be fejezhettem volna az utolsó szót, Kacchan ajkaimra tapadt.

- Naa. Ne légy ünnep rontó drágám... - mondta, miután hajlandó volt elválni ajkaimtól.

- De Kacchan... Kérlek menjünk vissza a koliba... - kérleltem szerelmem, mire be adva a derekát, sóhajtva indult meg a kijárat felé, miután el köszönt a társaságtól.

- Most boldog vagy? - kérdezte már kint.

- Még szép. És tudod... akkor lennék a legboldogabb, ha nem fáznék. Érződik, hogy jön az ősz. - dideregtem kicsit, mire Kacchan hirtelen le hajolt, majd jobb kezét lábam hajlói alá, bálját pedig hátamra rakva emelt fel menyasszony pózba.

- Kacchan... - illetődtem meg heves reakcióján. - Most... Íze... - próbáltam értelmesen beszélni, fejem pedig éreztem, hogy fel forrósodik.

- Azt mondtad fázol, nem? - indult el velem.

- Hát... Igen... De... - mondtam volna, ám itt félbe szakított.

- Akkor kuss. Bújj hozzám és kész. Én viszlek. - mondta előre nézve, én pedig úgy éreztem sosem voltam még szerelmesebb belé. Hozzá bújtam, majd szemeimet le csukva hagytam, hogy el vigyen a koli épületéig.

***

Kacchan hangjára keltem, ahogy azt mondja 'kelj fel kicsim, itt vagyunk.'
Lassan nyitogattam látó szerveimet, majd felmérve a terepet magam körül jöttem rá, hogy már a koli szobánkban vagyunk. Azon belül is én az ágyon, Kacchan pedig a szobában lévő nagy tükör előtt, éppen a nyakkendőjét ki bontva.