A szívem maradványaiból áradó fájdalmat.
Azt is, hogy a könny nem csupán egy sós DNS folyam.
Az éveken át tartó ürességet, ami a társaságban is
körülvett, s magához ölelt.
Őt is...
Őt, aki miatt képes vagyok a viharból nyári záport teremteni.
A hangját, ami nyugtat amikor a káosz belül széthasít.
A szemeit, amely ragyog mint az óceán, amikor a hold világítja.
Papírra vetném, az egész világot, azokat az érzéseket,
Amelyeket én se tudok kifejezni.
S csak Papírra vetném, azt aki Én vagyok...
S utána a tűzbe dobnám, újjászületne mint egy Főnix madár...
YOU ARE READING
Sorok Között (Befejezett)
Poetry"Ezek a sorok a szivem darabjai." Te is éreztél már úgy, hogy csak kitéptek valamit belőled, és az élet illetve a szerelem fájdalomba csapott át... Igen, én is. Ez a könyv meghallgat, és ha egyedül vagy veled lesz. Gondalatok, szerelemről, életről...
