Porba hullunk,
Álarcunk rongyos.
Hazug némaság,
Vászonra feszített testek
sora kíváncsian vár.
Nincs rendjén az, hogy
a létezésed fáj...
De mi is az ami igazán fáj?
Szíveden gördülő kövek,
Az ereidben megfagyott csermely.
S a rajzolt mosolyok, melyek utána
a szemedből záporoznak.
Amig te napról napra
a mélybe zuhansz,
Ezek a felszínen ragadnak.
ESTÁS LEYENDO
Sorok Között (Befejezett)
Poesía"Ezek a sorok a szivem darabjai." Te is éreztél már úgy, hogy csak kitéptek valamit belőled, és az élet illetve a szerelem fájdalomba csapott át... Igen, én is. Ez a könyv meghallgat, és ha egyedül vagy veled lesz. Gondalatok, szerelemről, életről...
