Mint egy esőberdőben virágzó napraforgó.
Egy húrjait vesztett lant.
Dalol, S könnyeivel ápol.
A boldogság illúzióját kereső lélek,
Mely száz lábnyomból megtalált egyet.
Megtalálta...
Nárciszok lepték el a testét,
Rózsák tépték a szívét.
Zongora szólt, komor kottákkal.
-Én mindig itt leszek.
Nem fedhetsz el virágokkal.
Tudta, mégis a tavaszi mezőt választotta.
Kínnal, halott rózsákkal,
S a csillagokkal.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Sorok Között (Befejezett)
Şiir"Ezek a sorok a szivem darabjai." Te is éreztél már úgy, hogy csak kitéptek valamit belőled, és az élet illetve a szerelem fájdalomba csapott át... Igen, én is. Ez a könyv meghallgat, és ha egyedül vagy veled lesz. Gondalatok, szerelemről, életről...
