Amit a virágos mező mesél

7 2 1
                                    

Mint egy esőberdőben virágzó napraforgó.
Egy  húrjait vesztett lant.
Dalol, S könnyeivel ápol.

A boldogság illúzióját kereső lélek,
Mely száz lábnyomból megtalált egyet.
Megtalálta...

Nárciszok lepték el a testét,
Rózsák tépték a szívét.
Zongora szólt, komor kottákkal.

-Én mindig itt leszek.
Nem fedhetsz el virágokkal.

Tudta, mégis a tavaszi mezőt választotta.
Kínnal, halott rózsákkal,
S a csillagokkal.

Sorok Között (Befejezett)Where stories live. Discover now