Amikor könnyed csak hullik,
S végül vérré válik.
Amikor a dallamok széthasítják
a dobhártyád,
De úgy se szabadulsz
a gondolatok nyomásától.
Bántod magad,
De segítő kezet nyújtasz.
Félelem saját magadtól,
Érzésektől, magától a szeretettől.
Néma árnyékban csónakázni,
Majd elmerülni a tengerben.
A tükörképedet bámulni,
Miközben undorodsz magadtól.
Jól vagyok!
YOU ARE READING
Sorok Között (Befejezett)
Poetry"Ezek a sorok a szivem darabjai." Te is éreztél már úgy, hogy csak kitéptek valamit belőled, és az élet illetve a szerelem fájdalomba csapott át... Igen, én is. Ez a könyv meghallgat, és ha egyedül vagy veled lesz. Gondalatok, szerelemről, életről...
