A mostoha bátyám - Jake

3. fejezet

Summer Collins

"Most esik le! Te jó ég Summer, eddig hogy nem jöttél rá?"

- Végre megérkeztél. - állt fel Peter, hogy köszöntse fiát.

- Bocs a késésért, de edzésem volt. - miközben-e szavakat formálta magamon éreztem a tekintetét.

- Jake, had mutassam be Eve-t és Summer-t, mivel még nem találkoztatok, habár már egy fedél alatt éltek. - felállt anyu kezet fogott vele és megölelte Jake-t.

- Summer drágám, - szólt hozzám anyám - ne légy udvariatlan, mutatkozz be.

- Szia, Summer vagyok. - majd nyújtottam a kezem, viszont arra nem számítottam, hogy óvatosan meg fog ölelni.

- Valaki 'bunkónak' hívott a mai nap, nem tudod ki lehetett az Summer? - suttogta-e szavakat a fülembe.

Olyan piros lettem, mint a paradicsom és zavaromban elnézést kértem, majd sarkon fordultam, hogy kiszellőztessem a fejem.

Az étterem hátsó udvarában próbáltam össze szedni magam, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó és valaki rá gyújt.
Megfordultam, hogy megnézhessem ki zavarta meg a nyugalmat, ám utólag nem volt jó ötlet.

- Summer. - csak ennyit mondott, majd elállta az utamat.

- Jake, had menjek be. Most a legkevésbé rád van szükségem és a bunkó beszólogatásaidra. - lehet kicsit durva voltam, de nem érdekelt.

- A szüleink nem tudják, hogy már össze futottunk az iskolába? - kérdezte gúnyosan.

- Hagyj békén és éld a megszokott életed. - majd ott hagytam.

Nem értem minek jött ki utánam? Élje csak az életét a haverjaival meg a pompon lányokkal.

————————————•————————————

- Summer jól vagy? - érdeklődött Peter.

- Megfájdult a fejem, nem baj ha hívok egy taxit és hazamegyek? Szeretnék le pihenni, de ti maradjatok és érezzétek jól magatokat. - erőltetett mosollyal válaszoltam.

- Rendben, persze menj csak haza, de ne hívj taxit, megkérem Jake-et, hogy vigyen el. Való színű ő sem szeretne már maradni. - erősködtek anyáék.

- Nem szükséges, ne fáradjon miattam. - na itt már alig bírtam tartani magam.

- Hazaviszlek. - ennyi, semmi egyéb hozzáfűznivaló. Sarkon fordult és már el is tűnt a recepciónál.

- Menj, pihenj le, holnap találkozunk. - két puszival búcsúzott tőlem anyám, Peter csak mosolygott, a többiek pedig csak kapkodták a fejüket.

- Rendben és köszönöm az estét. - majd intettem és megindultam az étterem elé.

Mikor kiértem a fekete BMW már ott parkolt, mintha csak rám várna, hogy szálljak be.
Óvatosan kinyitottam majd becsuktam az ajtót, a fejemet pedig jobb oldalra döntöttem, hogy ne kelljen még véletlenül se ránéznem.

————————————•————————————

Hazaérve kipattantam az autóból, sebes léptekkel mentek a házba, hogy végre levetkőzhessek és ágyba legyek a mai nap után.
A szerencse nem volt mellettem, ugyanis Jake beért, megfogott a bal karomnál fogva és szembe fordított magával és olyan közel állt meg előttem, hogy levegőt is alig mertem venni.

- Semmi köszönöm, Step sis'? - morogta mély hangján a fülembe, a bal karomat még mindig fogta, a jobb karomon végig húzta mutató ujját.

- Ne érj hozzám, Step bro'! - ellöktem magamtól - Már az előbb is el mondtam, hagyj ki az életedből.