A mostoha bátyám - Jake

15. fejezet

2 évvel később

J.M.

Kibaszott ideges vagyok, ugyanis ha törik, ha szakad ma elérem, hogy beszéljek Summerrel.

Két kurva hosszú év után végre újra láthatom, remélem.

Egyetlen rohadt nap sem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna rá.

Aláírtam egy olyan szerződést még a megismerkedésünk elején, amiről fogalmam sem volt, hogy mekkora bajt fog okozni az életemben.

Nagy levegőt veszek és tárcsázom apám számát.

— Szia apa, hogy vagytok?

— Jake, szia. Mi jól, Sum viszont...

Basszameg. Csak hallgasson végig.

— Kérlek, add át neki a telefont.

— Rendben. — hallom, ahogy elmondja Sumnak, hogy beszélnem kell vele.

— Mmm... — csak dörmög. Ez nagy baj. Ki kell találnom valamit.

— Szia Summer, nem is tudom hol kezdjem.

— A lényeget, kérlek.

— Okéé, szóval történt egy kis balesetem. Szeretném, ha eljönnél és meglátogatnál. — nem tudtam ennél jobb ürügyet kitalálni...

— Miii??? De jól vagy? — hallom a pánikot a hangjában.

— Ami azt illeti, nem. Kérlek. Csak gyere el. A repjegyedet megvettem. Ma indul a géped délután. Kint foglak várni a reptéren.

— Nem is tudom, nem túl jó ötlet...

— Sum, kérlek. Utána ígérem békén hagylak.

— Rendben.

Ennyi?! Már bontotta is a vonalat.

Az izgalom még jobban eluralkodott rajtam, ugyanis pár órán belül újra találkozni fogunk.

Elmentem bevásárolni, hogy minden tökéletes legyen Summer érkezésére.

Most meg itt állok a reptéren, mint egy idióta és azt várom mikor pillanthatom meg újra.

De nem telik el pár perc és meglátom, ahogy átszeli a köztünk lévő távolságot és megáll előttem a gyönyörűen teljes életnagyságával.

- Summer, jó újra látni. — vigyorgok, talán most először úgy igazán, mióta ott hagytam.

— Jake, hát mondhatni téged is. — bassza meg, ez nehezebb lesz, mint gondoltam. — Mi az ami miatt ilyen sürgősen ide kellett utaznom? — hosszan kifújtam a levegőt és a szemébe néztem.

— A lakásomon mindent elmagyarázok. Rendben? — csak bólintott egy aprót és követett az autóig.

Az út kínzóan lassan telt el, mint amikor nem tudod, hogy is szólalj meg. Kínos!

Egyszerűen képtelen voltam elszakítani a tekintetemet Summerről. De őt jobban lekötötte a táj bámulása és magába zárkózott.

Basszameg.

Hazaérve felpakoltuk a bőröndjét és a maradék cuccait.

Viszont itt már nem tudtam türtőztetni magamat.

— Figyelj Summer, csak most az egyszer kérlek hallgass végig. — álltam elé, igaz nem valami nagy magabiztossággal, de próbáltam összeszedni magamat.

— Én figyelek Jake. Mi volt az a kis baleseted, ami miatt el kellett, hogy jöjjek? — a szemeiben láttam a csalódottság és az elzárkózás nyomait.

— Azt csak kitaláltam. — láttam rajta, hogy közbe akar vágni, de a szájára helyeztem az ujjaimat — Kérlek, had mondjam végig. Igazából rettentően hiányzol. Eltelt kibaszott 2,5 év... Kurvára minden nap te jártál a fejembe, de a döntésemet nem tudtam visszavonni. Aláírtam a szerződést, még mielőtt megismertelek. Csak féltem neked elmondani... Amit tudom, hogy elbasztam és utólag nagyon sajnálom. De remélem meg tudsz nekem bocsátani. — az arcán patakokba folytak a könnyei. A két kezem közé fogtam a gyönyörű arcát és a füléhez hajolva folytattam. — Szeretlek Summer. Kibaszottul beléd szerettem 3 évvel ezelőtt.

Mielőtt bármit is mondhatott volna az ajkaink egymásra találtak, ahol mindig is lenniük kellett volna.
Nem vártam el tőle, hogy viszonozza a szavaimat, hiszen én hagytam magára.

— Jake, annyira hiányoztál. Azt hittem sosem élem túl. — az ölembe mászott és szorosan a karjaikba zárva tartottam.

— Tudom, én is így éreztem. Kérlek, bocsáss meg. Ígérem többé nem hagylak magadra.

— De mi lesz anyával és Peterrel?

— Nekik már elmondtam azt, amit most neked. Nem ellenkeztek és azt üzenik hívd fel őket.

Miután rendbe szedtük magunkat Sum felhívta az anyukáját.
Annyira izgult, hogy a telefon kiesett a kezéből, de megnyugtattam, hogy semmi oka félni.

Tudtam, hogy nem fogják rákényszeríteni, hogy vissza menjen. Ha maradni akar, én sosem engedem el.

— Jajj Jake, nem hiszem el. — újabb könnyek, de az örömtől.

— Igen, néha nekem is hihetetlen. Tudom, hogy még sok mindent kell megbeszélnünk, de adj egy esélyt kettőnknek. — csókoltam bele abba a gyönyörű hajába.

Remélem érzi, hogy mennyire fontos nekem.
Most, hogy kaptam egy újabb esélyt, nem akarom elrontani.

Szükségem van rá.
Minden.
Egyes.
Nap.

— Szóval, nem lesz gond, ha osztoznod kell valakivel a lakásodon? — csak ült velem szemben és azokkal a babonázó szemeivel nem engedte el az ajkamat egy pillanatra sem.

— Ha veled kell, akkor soha nem lesz gond. — csókoltam meg lágyan.

— Szeretlek Jake. — suttogta ajkaimra, mire belemosolyogtam a csókba és szavak nélkül is értettük egymást.

A jövőt előre nem tudhatjuk, de mindent megteszünk, hogy ami kettőnk között van soha ne múljon el.

Elérkeztünk az utolsó részhez. 😭

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy elolvasta. 🥰

Ha tetszett jelezd egy csillaggal. 🤍

🔺
👀

Kint van egy újabb írásom:
Mr. Vance címmel.

A profilomra kattintva megtalálod.

👀
🔻

Spoiler;
Tiktok: fromhungary21

Xoxo;
Fromhungary21.
23.08.19.