Létezem?! Devil's Line

13. Bevezetés! 18+

Anzai szemszög:

Vissza mentem Yukihoz , ült az ágyon. És csak sírt! Le ültem szembe vele az ágyhoz. Mi a baj angyalom? Kérdeztem tőle! Fejét fel emeli , majd rám néz! Szemében bánatot , félelmet , és dühöt látok egyben! Sajnálom hogy egy ezt tettem veled! Majd nyúlok térdéhez hogy meg simogassam. - NE ÉRJ HOZZÁM! Kiabál rám. Rendben nem érek hozzád. Nekem annyi is elég hogy hallhatom ennyi idő után a hangját! Mondtam magamban..

Yuki szemszög:

Nem érzek mást csak ürességet! Mérhetetlen düh folyik le bennem. Nem tudom miért!
Talán a terhesség miatt. Még is mi történt velem? Pontosan emlékszem hogy Anzai-al megtörtént köztünk annak aminek kellett. De terhes lettem? És már ilyen nagy a hasam? Mégis meddig voltam kiütve?
Nem bírom elviselni Anzai érintését!
Hány hónapos vagyok? Kérdezem meg az orvost.
- 8 hónapos. Válaszól az orvos. Ezekszerint 8 hónapig kómában voltam!
Hól vagyok? Most kérdezem Anzait. - Nálam! Nem lett vólna jó ötlet kórházba vinni téged! Főleg hogy állapotos vagy.
Pont ezért kellett volna be vinned a kórházba nem gondolod?

- Nem lehet! Nem természetes terhességed van. Tudod jól hogy mi vagyok..
Már meg mondtam hogy engem nem az érdekel hogy mi vagy! - Sajnálom hogy ide jutottunk. Mondja Anzai.
Ezen már nem lehet változtattni.. Meg történt! Végig csinálom. Majd meg próbálok az ágyról leszálni. Ahogy rá állok a lábamra vissza ülök az ágyra ugyanis nehezen bírom el magam. és a lábaim sem a régiek. - Segítsek? Kérdezi Anzai.
Nem kell magam is meg tudom oldani! Majd újra lábra álltam. És a szobában nyíló fürdőhöz indultam. Be léptem az ajtón. Majd le vetköztem a fürdéshez! Viszont meg akadt a szemem a tükrön. Oda mentem és meg sem ismertem magam. Arcom be esett, a karom és a combom a szokottnál is vékonyabb. Néhól a csontom is látszódik. A hasam.... A hasam pedig a testemhez képest óriási!. Érzem ahogy mocorog bennem a baba. Meg simogatom a pocakom, majd beállok a zuhany fülkébe és magamra engedem a vizet! Hírtelen minden feszültségem szertefoszlik. Érzem ahogy a könnyem ereled. A hatám hozzáér a csempéhez végig csúszok rajta és leültem.

Hallom ahogy ki nyílik az ajtó. Oda nézek! És Anzai jön be rajta. Meg áll , majd el kezd levetkőzni. Majd be lép hozzám. És fel állít! - Segítek. Mondja! Majd egy fürdő szivacsra nyom tusfürdőt és elkezd mosni vele , szemben állok vele. A homlokom neki döntöm a melkasához! Kezem a hasára csúszik és mégjobban el kezdek sírni! - Ssh! Semmi baj! Minden rendben lesz. Itt vagyok! Sajnálom hogy úgy kiakadtam! Nem tudom mi van velem. - A doki szerint a hormonok miatt van! Még csak ma keltél fel. Nem a te hibád! Az enyém... Én juttatalak ide. Kérlek bocsás meg nekem.
Nem mondtam semmit! Csak lábújhegyre álltam átkaróltam a nyakát és meg csókóltam! Hosszú szenvedélyes csókra sikeredett! És csak levegő hiányában váltunk szét! Majd kezem végig simítottam nyakától le a melkasáig , majd onnan végig le a csípőjéig. Mikor tértem volna lefelé meg fogta a kezem. - Nem lehet! Többet nem történhet meg! Fel néztem rá és szemei vörösen izzotak! Nyakán kidülledtek az erek. És a kezén, majd a testén is kezdett kialakúlni!.
Mi történik veled? - Ha nem állok le..... Meg foglak harapni!

Meg harapni? Kérdőn nézek rá. Tudom hogy nem bántanál engem. Majd csókolni kezdtem melkasát , és újra elindúlt a kezem felfedező újtára. Mikor hozzá értem Anzai kemény férfiasságához, egy mórgás hagyta el a száját.
Hírtelen meg fórdított! És szemben találtam magam a csempével kezem rá helyezte a csempére! Majd csípőmet megfogta és közel húzta magához. Éreztem ahogy farka hegye a bejáratomhoz ér. Majd lassan belém helyezi hegyét! - Ha fáj.... Szólj rám hogy álljak le! Ezután a mondat után lassan kezdte belém tólni. Még teljesen bennem lett hossza!
Felnyögtünk mind a ketten. Vállamat és nyakamat csókólta! Majd elkezdett bennem lassan mozogni! Nyögésemtől és az ő sóhajaitól zenget az egész fürdő.

Éreztem ahogy keze vándorólni kezdett. Végig simított mellemen. Majd végig a hasamon. És le a farkamhoz. Majd rá fogott, és elkezdte ütemesen hól lassan hól gyórsan verni! Az érzéstől hátra vetettem a fejem és hagytam hogy az orgazmus a fellegekbe repítsen. Szaporán kezdtem venni a levegőt. Majd éreztem hogy Anzai kihúzódik belőlem és leültet. Ugyanis a labaim reszkedtek. Kiszál a zuhanykabinból. Nem törőlközik meg csak fel veszi a nadrágját és már menne is ki. De meg állítom. H- hova mész? Te el sem.... - Meg vagyok! Ne agódj. Ahogy ezt mondta rám sem nézett. Csak ki ment.

Anzai szemszög:

Ki kell innen mennem minél előbb! Ki megyek a fürdőböl. Majd egyenesen ki megyek a szobából. Anyám értetlenül néz rám. Majd meg szólalok, Segíts Yukinak! A fürdőben van. Majd bólintott és el is indúlt. Érzem ahogy az alkapcsom lüktetni kezd! Majd apám oda szalad hozzám az injekcióval és be adja nekem. Le ülök a kanapéra mert most egy ideig nem tudok mozogni, majd Johannes hoz nekem egy pólót és rám adja!
- Ugye nem bántottad? Kérdezi apám.

Nem! Válaszóltam. Johannes elkuncogta magát! Majd rá nézek.... Pofád lapos! Meredek rá gyilkos szemekkel! Majd védekezve maga elé emeli a kezét és csak annyit mond. - Meg se szólaltam tesó!.
Majd sóhajtottam. És fejemet a kanapéra helyeztem. Miért vagyok én ilyen elcseszett? Miért nem vagyok normális mint a többi ember?