Tekergők és a Rengeteg Szíve (Tekergő Krónikák II., Harry Potter fanfiction)

3) Boldog álszülinapot! ~ SB

Szavak száma: 2827

Jó olvasást!

***********

– Ne felejtsétek el meghajlással üdvözölni a vendéglátóitokat! Nem kell olyan mélyen, mintha rokonokat köszöntenétek, a tiszteletadással nem őket akarjátok piedesztálra emelni, hanem saját nemességetekről tesztek tanúbizonyságot – magyarázta Walburga Black komolyan – Feltételezésem szerint a Potter rezidencia is mugli környéken található, remélem, mondanom sem kell, hogy ne hagyjátok el a házat vagy a kertet! Étkezésnél figyeljetek az evőeszközök megfelelő használatára, az egyik legrégebbi aranyvérű családot képviselitek, nem mocskos sárvérűek vagytok! Különösen te, Regulus! Az, hogy a bal a pálcás kezed, mit sem változtat a kés és villa elhelyezkedésén. Sertéshúst ne fogyasszatok! Egy olyan mágiamentes állat mócsingjai megártanának a varázserőtöknek...

A két Black fiú a szalon közepén állt, a méregdrága, méregzöld szőnyegen. Egyforma fekete-ezüst dísztalár feszült rajtuk az augusztusi meleg ellenére. Regulus nagy szürke szemekkel itta anyjuk szavait, Sirius ellenben tisztelettudóan lehajtotta a fejét. Pontosabban ezzel a testtartással igyekezett palástolni kitörni készülő nevetését. Ugyanis elkövette azt a hibát, hogy elképzelte, miképp hangzanának drága anyja intelmei Barny denevér, a Dallycastle-i Denevérek kviddicscsapat kabalafigurájának nyivákoló, sipító hangján.

Siriusnak egyébként már reggel óta szertelen jókedve volt, hiszen Mrs. Potter, legjobb barátja édesanyja behazudta, hogy fiának augusztusban van a születésnapja, egy ilyen fontos eseményre pedig nem lehetett nem elengedni a két Black fivért. Hajnali hétkor, mikor mogorva házimanójuk, Sipor morogva felébresztette, azzal kezdte, hogy skarlátpirosra változtatta gomolyfelhő-alakúra gyűrődött ágyneműjét. Ugyan nem rajongott az ilyen élénk színekért, de ez pillanatnyilag a legjobb módja volt Griffendélhez tartozásának kifejezésére. Ezután madarat hajtogatott egy pergamenfecniből, és megbűvölte, hogy átrepüljön a szomszéd szobába, és addig körözzön Regulus feje körül, míg öccse is fel nem ébred. Mikor ezekkel már kellőképpen megszegte a kiskorúak bűbájgyakorlását korlátozó törvényt, akár le is mehetett egy kis adag reggelit elfogyasztani. Direkt nem evett sokat, mert évközi tapasztalatai szerint Mrs. Potter a konyhaművészet koronázatlan királynője volt, főleg a sütemények terén.

– Sirius, igazítsd meg a gallérod! Úgy néz ki, mint amit a kutya szájából húztak ki – figyelmeztette anyja, majd egy kis ezüsttükröt elővarázsolva és hátrahagyva kivonult a szalonból, hogy utasításba adja Sipornak, milyen ebédet készítsen. Sirius csak ekkor vette észre, hogy az utóbbi percekben teljesen kizoomolt a szentbeszédből, bizonyára számos létfontosságú tanácsról lemaradt... Bár, ha azok is olyanok voltak, mint a disznóhúsos, akkor nem sok mindent hagyott ki. Azt ugyanis már igen ízletes tapasztalatból tudta, hogy a szalonna és a sültkolbász nem fogja lerontani a roxforti jegyeit.

Helyre simította engedetlen gallérját, és belegrimaszolt az előtte lebegő kézitükörbe. Ez utóbbival sikerült öccsét is megnevettetnie, aki eddig szorgalmasan mormolta az orra alatt, hogy „bal kéz villa, jobb kéz kés, eltéveszteni égés".

– Mehetünk, Tesaláta? – kérdezte Sirius vidáman, a nyár elején kitalált becenevet használva, amit a „tesó", „tesa", „tesaláta" evolúciójaként alkotott.

– Örülök, hogy végre kitűnő a kedélyed! – bólintott Regulus – Kár, hogy ezt csak az tudta elérni nálad, hogy házon kívül lehetsz.

– Hja, tudod, Tesaláta, néha messzebbről kell néznünk a dolgokat, hogy észrevegyük, mi történik az orrunk előtt – sóhajtott mindentudóan Sirius – Én egy évig az ország túlvégén voltam.