Tekergők és a Rengeteg Szíve (Tekergő Krónikák II., Harry Potter fanfiction)

12) Szemtelenség ~ LE

Szavak száma: 4334

***********

Ez a nap már megint olyan volt, aminek nem kellett volna normálisnak számítania. A legkisebb problémának bizonyult, hogy Pettigrew hátizsákja egész álló nap rózsaszirmokat szórt magából. Igazából ezeket Lily még szépnek is tartotta a folyosó fényesre kopott kövezetén. Frics már kevésbé értékelte, ő egy teljes szüneten át kergette partvissal a köpcös kis fiút és három barátját. De ettől Lily csak még szórakoztatóbbnak találta a helyzetet, annak ellenére, hogy idegesítő volt, hogy megint csak azért fognak házpontokat veszíteni, mert Potter élvezi a rá irányuló közfigyelmet, és a lehető leglátványosabban járatja a bolondját Friccsel. Mert nyilván rájátszottak: ha akarják, két perc alatt lerázhatták volna a keszeg gondnokot.

Kevésbé volt vicces, hogy mágiatörténeten Potter és Pettigrew pont Perselus és Lily mögé ültek, így az utóbbiak fejére is bőven jutott a virágokból.– Majd óra végén kiszedjük a hajunkból – suttogta Lily az egyre idegesebb Perselusnak – Merlin életrajza sokkal érdekesebb a fiúk butaságainál.– Még Binns felolvasásában is – morogta Perselus egy halvány mosoly kíséretében, ahogy Lily lesöpört egy kósza szirmot a karjáról.– Az Excaliburral kivételesen még ő se tud elálmosítani – somolygott vissza rá a lány.Lily még öt percig hallgathatta békében a mágia szerepét az angolszász királyságok idejében, mikoris Perselusnak elege lett és hozzávágta rongyos tankönyvét Pettigrew-hoz. Potter persze azonnal padtársa védelmére kelt. Perselus reflexei azonban iszákos apja gyereknevelési módszerein edződtek, így fürgén elhajolt, a jegyzettömb pedig a mit sem sejtő Mulciber vállán landolt. A mérges mardekáros már egy tintásüveget hajított el a nagyvilágba, ami Potteréken túl, Sarah padján tört ripityára. Lily levegőt sem mert venni, ahogy az üvegszilánkok szanaszét szánkáztak szobatársnője előtt.– Ennek teljesen elmentek otthonról! – suttogta maga elé, de hangja elveszett a kibontakozó csata zajában, amibe a pontatlan dobások következtében egyre többen bevonódtak. A légtér megtelt egy írószerbolt teljes árukínálatával. Sarah Mulciberre nyelvet nyújtva sietett bekapcsolódni. Binns tovább olvasott Arthur király udvaráról. Lily hárította az Avery által hozzávágott deradírt, ám megfordulva a szája elé kapta a kezét. Potter gunyoros vigyorral épp mondott valamit Perselusnak, mire a következő pillanatban dühös denevérek támadtak a griffendéles fiú arcára. Lily sikkantva hátrált Halcyon mellé, aki kitartóan visított a látványtól. Marlene gyorsan átölelte rémült barátnői vállát.– Per, ne csináld! – tért magához Lily. Az osztályra szakadó csöndtől végre Binns is felnézett. Komótosan előkotorta varázspálcáját, és egy intésére az egész csoport némán vigyázba vágódott, a rémes denevérek is eltűntek.– Azt gondoltam, legalább Merlin érdekelni fogja önöket – mondta lassan, mélységes csalódással a hangjában. Még Lily is elszégyellte magát, pedig ő részt sem vett a dobálózásban. Bocsánatot akart kérni, de a professzor varázslata miatt egy kukkot sem tudott szólni.– Üljenek le! – intett Binns lemondóan, mire valamilyen ellenállhatatlan erő minden diákot korábbi székére sodort, sőt az ülőalkalmatosságok még automatikusan be is tolták magukat alattuk.– Tehát időszámításunk szerint hatszázötvenhétben... vagyis kilencszáhetvenötben... Ne jegyezzék meg, van amelyik forrás negyvenhármat, és van amelyik nyolcvanhetet ír... az újhold hajnalán Emrys belépett a Gomoldok barlangjába – folytatta a professzor zavartalan monotonitással.Óra után Lily inkább a barátnőihez csatlakozott, mert Perselusnak pillanatnyilag csak valami csúnyát tudott volna mondani, azt pedig nem akart.– Nem esett bajod, Sarah? Mulcibernek nincs ki a három kereke! – ölelgette meg a szőke lányt aggódva – De Perselusba sem tudom, mi ütött!– Túl sokat aggódsz, Lily! – nevetett Sarah – Ha a mardekárosok minden hülyesége elrontaná a kedvünket, már rég hivatásos siratóasszonyok lehetnénk.– Nem is fizetnek érte olyan rosszul – vélte Marlene.– Én azért nem szeretnék naphosszat idegen holttestek társaságában lenni – borzongott meg Halcyon.– Pedig azt tartják, haláli humoruk van – vigyorodott el Sarah.– A siratóénekek pedig a legősibb dallamok közt vannak – fogott bele a zenei ismeretterjesztésbe Gloria.– Jaj, de vidámak vagytok! – csatlakozott hozzájuk Ewa Kowalski, Sarah nővére – A fúriafűz futamhoz inkább valami győzelmi indulót kérnék.– Meglesz! – bólintott Gloria, akire mindig számíthattak, ha éneklésről volt szó, és mivel a csapkodó faágakról még senki nem írt zeneszámot, a legutóbbi kviddics világkupa dalát kezdte dudorászni.– Azt tudjátok, hogy a gerinctörés ártalmas az egészségre? – kérdezte Lily, ahogy csatlakoztak a parkban gyülekező több tucat diákhoz.– Egy kicsit – ismerte el Ewa.– És hogy tavaly óta másfélszeresére nőtt a fúriafűz? – folytatta Lily.– Ühüm – mosolygott Sarah lelkesen – Nem fogsz lebeszélni, Lily.– Eszem ágában sem volt azt hinni, hogy egészséges veszélyérzetet táplálhatok belétek – sóhajtott Lily megadóan.A verseny elkezdődött, az ágak dühösen csapkodtak, a soron következő diák ugrált és hajlongott, hogy közelebb jusson a törzshöz. Lily csatlakozott Gloriáékhoz az éneklésben, de mivel ebben nem volt sok köszönet, inkább csak be-bekiabálva biztatta-féltette az arra érdemes versenyzőket. Kezdte magával sodorni az általános lelkesedés, főleg, mikor valamelyik Kowalski lány próbálkozott. Minden kör után lepacsizott a kifulladva, összekarcolva, és ragyogó szemekkel visszatérő lányokkal, magában pedig hálát adott, amiért minden valószínűség ellenére még mindig fejenként egy darabban voltak. Különösen Ewa vállalt be merész lépéseket, Sarah pár kör után inkább csak szurkolt.Régóta James Potter vezetett, utoljára már két méterre sikerült megközelítenie a törzset, mikor egy vesszőnyaláb derékon ragadta, és messzire kipenderítette. Keményen landolt, de végül bukfencezve talpra érkezett. Lily röptében aggódott érte, de ahogy felpattant és a szemüvegét megigazítva össze-vissza pózolt, az ellehetetlenített mindenfajta együttérzést. A lányok bezzeg mindegyik házból sikítoztak, a fiúk is megtapsolták.Cikesz Gudgeonnek is lelkes szurkolótábora volt. Hangosan kiabálták be segítő tanácsaikat, míg Cikesz Gudgeon állhatatosan cikázott az öles vastagságú törzs felé.– Huh, ez közel volt! – állapította meg Marlene csillogó szemekkel, de a husáng elsuhant a köpcös fiú feje felett.A következő pillanatban Halcyon felsikkantott, majd teljes csönd szakadt a csoportra, amit csak Cikesz fájdalmas nyüszítése tört meg. Arcára szorított kézzel hevert alig egy méterre a törzstől, a fa pedig úgy döntött, rajta bosszulja meg az összes kellemetlenséget, amit a diákok okoztak neki az elmúlt évben. A fiúnak sikerült odébbgördülnie egy ág útjából, a következő viszont végigkaristolta a karját.James Potter ocsúdott fel elsőnek.– Figyeljetek! – kiabálta, mire minden szem rászegeződött – Mindenkinek be kell lépnie a hatósugáron belülre. Ha túl sok a „támadója", az összezavarja a fúriafűzt. Ha felétek megy egy ág, akkor meg ugrás hátra.A csoport így tett, még azok is, akik Lilyhez hasonlóan csak nézni jöttek. A fúriafűz husángjai nekilendültek, de újra és újra irányt változtattak, mielőtt lecsaphattak volna. Potter terve működött. Közben a fiú és Black futva igyekeztek bejutni Cikeszhez. Még így is elég hajlonganivalójuk maradt a megzavarodott gallyak kavalkádjában. Lily azon töprengett, vajon a sebesült fiúval együtt hogy fognak kijutni.Elérték Gudgeont. A diákok pillantásai a mentőakció és a fúriafűz vesszői közt cikáztak. Épp mikor a két fiú felemelte a hugrabugost, a fa megdermedt, mint egy dühös kisgyerek, aki hirtelen elfelejtette, miért is bömböl, majd visszahúzódott. A legtöbbeknek fel sem tűnt a példátlan jelenség, Lily viszont szétnézett az okát keresve. Mindenki a három fiút figyelte, akik kifelé botladoztak, kivéve Lilyt és Lupint, aki közben az első sorba keveredett, és most... mintha egy hosszú ágat ejtett volna maga mellé?Potter és Black kiértek a fájdalmasan nyögdécselő Cikesszel a fúriafűz hatósugarán kívülre, a körgyűrű most a földre fektetett fiú körül formálódott.– Hagyjátok, hogy levegőhöz jusson! – terelgette hátrébb a csoportot Potter, barátai is csatlakoztak hozzá. Cikesz tenyerét továbbra is a szemére szorította, de így is látszott, hogy egy csúnya vágás hasította végig kerek arcát a homloka közepétől az arccsontjáig. Vékony patakban vér és könny futott ki a tenyere alól. A fájdalomtól sírt, a sírás csak növelte sérült szeme fájdalmát.Lily letérdelt a fiú mellé, zsebében kezdett kotorászni. Persze minden a kezébe akadt, csak az nem, amit keresett. A holmikat egyszerűen maga mellé szórta a fűre. A hímzett zsebkendőt és a békapetés fiolát hullámcsatok és egy csípőfogó követték. Ez utóbbit Halcyonnak tervezte megmutatni, aki különösen jól szórakozott a mugli tárgyakon. Végre megtalálta a keresett üvegcsét.– Cikesz, idd meg ezt! Fájdalomcsillapító – egyik kezével megtámasztotta a fiú fejét, a másikkal az ajkához tartotta a fiolát. Nem kellett kétszer mondania. Bár nem pont erre a fajta fájdalomra keverték, a bájital gyorsan hatott. Lily felnézett – Fel kell vinnünk a gyengélkedőre.– Igen – bólintott Potter – Most is mondhatjuk, hogy csak egy elkóborolt kvaffot akartunk visszaszerezni.– Nem látok – suttogta Cikesz kétségbeesetten. Lily újra letérdelt mellé.– Madam Pomfrey egy szempillantás alatt helyrehoz – mondta biztatóan.A diákokra néma csend telepedett. Mind érezték, hogy átléptek egy határt. Pár zúzódás, egy bordatörés... fáj, de másnapra emléke sem marad. Lily még mindig furcsálta ezt a hozzáállást, de minél többet foglalkozott a mágiával, annál inkább megértette. A szemmel kapcsolatos varázslatok viszont ezerszer bonyolultabbak voltak, és néha nem is működtek. Talán mert a szem a lélek tükre?– Vagy egyszer igazat mondunk, és megesszük, amit főztünk – született meg Lilyben az elhatározás.– De akkor nem engednek többé a fúriafűz közelébe – vetett ellen duzzogva Potter.– Lehet.– De én nem akarom, hogy eltiltsanak a játéktól!– Akkor egy önző majom vagy – a fiú bánatos őzike szemei roppant mód idegesítették Lilyt, és hirtelen azt kívánta, bárcsak az évszázad büntetését sóznák háztársa nyakába, aki még ilyenkor is csak a saját szórakozására gondolt. A két másodéves farkasszemet nézett. Potter közelebb lépett és lehalkította a hangját, hogy csak Lily hallja.– Én... próbaidőn vagyok. Ha túl nagy kalamajkába kerülök, kicsapnak. Soha többé nem jöhetek a Roxfortba, és csodálatos tehetségem kibontakozatlanul marad. És nyilvánvaló, hogy ezt a játékot én találtam ki, és eredetileg mi beszéltünk rá egy csomó embert a barátaimmal – suttogta a fiú. Lily csakazértis elfintorodott – Ha ez valamiképp nem hatna meg, akkor Remus is próbaidőn van. Nem azért, mert bármi marhaságot csinált volna, hanem mert egyszer így tudott csak minket kihúzni a pácból. Peter is kapott már figyelmeztetést véletlen varázslat miatt. Úgyhogy nagyon nem mindegy, hogyan tálaljuk ezt a sztorit.Lily direkt tovább fintorgott, de valójában már csak a második legsúlyosabb büntetést kívánta ennek a felelőtlen bandának. Őt is borzasztóan megijesztette a minisztériumi levél, amiben figyelmeztették, hogy a kalimba megbűvölésével megszegte a kiskorúak varázshasználatát korlátozó törvényt.– Ezért szólunk Alice-nek most azonnal. Jobb, ha ő mondja el McGalagonynak, mintha Madam Pomfrey – állt elő az ötlettel Lily – Ilyenkor az üvegházaknál szokott segíteni Bimba professzornak.Peter – aki úgy tűnt, állandó hírvivővé avanzsált – elszaladt megkeresni prefektusukat.– Istennő vagy – közölte a lánnyal Potter, és váratlanul egy puszit nyomott az arcára. Mindketten egyszerre hőköltek hátra.– Fura vagy – közölte Lily összezavarodva.– Fura vagyok – ismételte Potter nem kevésbé összezavarodva.– Valaki tudja, hogy kell hordágyat elővarázsolni? – fordult Lily gyorsan a felsőbb évesekhez.Egy hollóhátas lány kisegítette. Mire Cikeszt ráemelték a bűvös szerkezetre, Alice Blishwick is megérkezett, pár mardekáros és hollóhátas pedig angolosan távozott a fejük felett lebegő büntetés elől.– Jó, hogy szóltatok! – mondta Alice, és pálcájával már kezdte is felfelé terelgetni a lebegő hordágyat utasával – Ti négyen és te, Lily, pedig gyertek velem! Mire a gyengélkedőre érünk, a teljes történetet szeretném tudni.Potterék és Lily mellett persze az összes hugrabugos is csatlakozott a menethez, akik elengedhetetlennek tartották lelki támogatást nyújtani sebesült háztársuknak. Lily magán érezte Potter pillantását, amint a fiú belefogott a fúriafűz-futamok közel egy éves hagyományának összefoglalásába. Lily összeszorult gyomorral várta, hol tévednek a katasztrofális csúsztatások talajára, de Potter egész tisztes beszámolót tartott. Nekik, többieknek alig kellett hozzátenniük.Alice gondterhelt homlokráncolással hallgatta. Lily érezte, rendesen feladták a lánynak a leckét, hogy ezt hogy kommunikálja le a tanárok felé.– Végülis mindenki saját döntése alapján vett részt ebben a... versenyben, ez nem ró négyetekre sokkal nagyobb felelősséget a többi résztvevőnél. Az ötletgazdaság biztos hozzá fog adni a büntetésetekhez – vélte Alice kis gondolkozás után.– Nem intézkedhetnél te? – próbálkozott Potter – Te is vonhatsz le pontokat meg szedhetsz le fejeket prefektusként.– Higgyétek el, ez toronymagasan az én hatásköröm felett áll – a prefektuslány szeme veszélyesen megvillant – De ha egy fejmosást akartok, nem kell kétszer kérnetek...- Ajjaj! – vigyorgott Black féloldalasan, ami Lily szerint egyáltalán nem a megfelelő reakció volt. Lupin legalább behúzta a nyakát, és Pettigrew is sietve behátrált Potter mögé.– A fúriafűz egy mágikus tulajdonságokkal rendelkező fa, az általa okozott sérülések így nehezebben gyógyulnak, mint a varázstalanok. A szem egyébként is egy példátlanul érzékeny és összetett terület. Ti azon aggódtok, hogy hány unalmas délutánon át kell ágytálakat súrolnotok Madam Pomfreynál, miközben Bimba professzornak talán azt kell megmondani egy tizenkét éves kölyök szüleinek, hogy a fiuk a fél szemére megvakult! Rájöttök, hogy szólni kéne egy prefinek, de nem ám azért, mert furdal titeket a lelkiismeret, és készek vagytok felelősséget vállalni, hanem csak azért hogy könnyebben kidumáljátok magatokat, és megússzátok, hogy rendszeresen életveszélybe sodortátok magatokat és ugyanerre biztattátok a társaitokat!Lily kezdte borzalmasan érezni magát, pedig a hegyibeszédnek csak egy része vonatkozott rá is. Most látta csak, mennyire felzaklatták prefektusukat a történtek, és csodálta, amiért mindössze néhány mondatos kifakadás után képes volt összeszedni magát.