Tekergők és a Rengeteg Szíve (Tekergő Krónikák II., Harry Potter fanfiction)

4) Vadszőlő ~ RL

Hossz: 3719 szó
Jó olvasást!

***********

- A Dumbledore-házba? - ismételte Sirius sokadjára.

- Miért kell fennakadni a Dumbledore-házon? Voltunk már ott sokszor, kihalt régi kísértetkastély - értetlenkedett Paul.

- Dumbledore az igazgatónk, erre kiderül, hogy Jamesszel itt falupajtások - gesztikulált tovább Sirius.

- James... ti egy iskolába jártok az eszkimókkal? - kérdezett rá Johnny.

- Persze. Tudod, itt színvonalasabb az oktatási rendszer és társai... - felelte James magától értetődően - Sirius az osztálytársunk, az öccse csak most fog kezdeni. Szeptemberig meg kell tanulnia angolul... Durva, igaz?

- De most tulajdonképpen betörünk az igazgatónkhoz? - tért vissza az eredeti kérdéshez Remus.

- Emberemlékezet óta nem járt Dumbledore a városban - legyintett James - Az a ház a miénk meg a vadszőlőé.

- Azaz te nem emlékszel, hogy itt járt volna - hívta fel a figyelmet a tényekre Sirius -, aki évi kilenc hónapot Skóciában töltesz, a maradékban pedig a város túlvégén laksz.

- Tádám! Még mindig úgy vélitek, itt fogunk összefutni Dumbledore-ral egy teapartira? - állt meg James egy keskeny, korhadt kapu előtt. Elég volt egy ujjal meglöknie, hogy nyikorogva félig kinyíljon. Mögötte kétszintes, a Potter portához hasonló elrendezésű, de fehér meszelés helyett szürke terméskő borítású ház tornyosult föléjük. A jobb szélső ablak kitört, helyét csak bedeszkázták az időjárás és a kíváncsiskodók kizárására, a csatornát több helyen törött cserepek tömítették el, és mindent benőtt a folyondár. Lakatlanabb nem is lehetett volna.

- Nyertél, pajtás - ismerte el Sirius.

James a ház mögé vezette őket a magas kőkerítéssel körbevett kertben. Ahogy egyre távolabb gázoltak a félcombig érő fűben és gazban az utcától, úgy csökkent a bedobált szendvicsespapírok és sörösdobozok mennyisége is. Hátul apácarácsos tornác vezetett egy gondosan lelakatolt, hámló festékű ajtóhoz.

- Hogy jutunk be ebbe az erődbe? - kérdezte Remus. Őszintén, nem ilyen családi fészket képzelt kicsit hóbortos igazgatójuknak, még akkor se, ha már évek óta nem lakott itt. A magas, tömör kerítések azt a kellemetlen érzést hagyták benne, mintha valami rejtegetnivalója lett volna a hajdanában itt lakóknak.

- Szezám tárulj! - húzott odébb egy nagy köteg vadszőlőt James. Mögötte a falon térdmagasságtól felfelé megfeketedett szélű rés tátongott, elég nagy, hogy egy kiskamasz kényelmesen átférjen rajta.

- Mintha valami erős átok találta volna el - szemrevételezte Sirius közelebbről. James a fejéhez kapott.

- Furcsa, hogy ez a mondat itt egész értelmesnek hangzik - nevetett Paul - Ez a ház mindig olyan, mintha valami elvarázsolt világba kerülnénk.

- Kicsit jobban meg kellett bontanunk a falat, ahogy nőttünk, de a repedés már eredetileg is itt volt - terelte tovább a szót James - Beljebb fáradunk?

Azzal a kócos fiú már át is csusszant a nyiladékon, hogy bentről segítsen barátainak. Hölgyeké az elsőbbség alapon Samira követte.

- Biztos nem fog ránk omlani? - pislogott felfelé Peter.

- Ha eddig kibírta ezt a pár száz évet - biztatta Remus.

Bentről sikítás hallatszott, majd James hadart valamit, de a szavait nem értették. Sietve furakodtak be a résen.