1972. A Tiltott Rengeteg nem véletlenül kapta a nevét, de az új tanévben mintha a szokottnál is baljósabb erők munkálkodnának benne. Mikor a varázslények különös viselkedése veszélybe kezd sodorni barátot és idegent egyaránt, a négy jóbarát nyomozni...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hossz: 1578 szó Jó olvasást!
***********
– Szóval nem a hasa fáj, hanem egy kéttenyérnyi lilás duzzanat az oldalán. Ez Madam Pomfrey szerint egy csípés, amit tud kezelni, de mikor többet akartál tudni, zavarba jött, és még azt sem árulta el, hogy milyen rovartól származik – Sirius fel-alá járkált a szobájukban, miközben Remus összefoglalta az elmúlt fél óra megbeszélését.
– Mi köze ehhez neked és a szalonnának? – könyökölt fel James, aki eddig kényelmesen elnyúlt az ágyán.
– Sirius javasolta az öccsének, hogy kóstolja meg, még a csillagvizsgálóban – kotyogott közbe Peter. Tekintete ide-oda járt, ahogy próbálta követni örökmozgó barátját. Siriust meghökkentette, hogy a fiú emlékezett arra, amit nem is neki mondott.
– De miért most? – kérdezte James – Több, mint egy hete itt kajálunk.
– Ha nem megyek le McGalagonyhoz, kiakad mint Lumpsluck alatt a mérleg – mondta válasz helyett Sirius, és már csukódott is mögötte a szobaajtó. Élvezte és élt a lehetőséggel, hogy barátai előtt kimondhatott egy csomó dolgot, amiért otthon lenyakazták volna. De ez szabadság volt, nem feltétlenül bizalom.
Ezt a kérdést természetesen ő is feltette az öccsének délelőtt, és Jamesszel meg Narcissával ellentétben választ is kapott.
Tudnom kellett, hogy tévedsz-e – közölte vele Regulus, mikor Madam Pomfrey magukra hagyta őket.
Szólj, ha tudod, mert én nem – bukott ki Siriusból.
Pedig olyannak tűnsz, mint aki tudja mit csinál. Csak van valami okod, amiért fejreállítod mindazt, amit tanultunk és tudunk – Regulus hangjában meglepetés csendült, míg egy fájdalmas nyögésbe veszett, ahogy megpróbált felülni.
Mikor hat már az a koszvadt bájital? – kiabálta Sirius a javasasszony csukott ajtaja felé.
Hagyd! Nem vagyok nyámnyila – húzta vissza az ágy szélére Regulus sértetten.
Úgy veszem észre, sok mindennek tűnök az aranyvérű örököstől az érzéketlen vérárulóig – nevetett fel Sirius.
Varázsló vagy, ne beszélj úgy, mintha a szavaknak nem lenne erejük! – mondta Regulus szemrehányóan.
Beszéljünk valami értelmesről! Találtál már jó alvóhelyet mágiatörin? – vágta félbe szokásos vitájukat Sirius.
Szerintem nagyon informatívak Binns professzor órái. Igaz, mikor közbekérdeztem, úgy összerezzent, hogy magára borította a tintatartót – felelte Regulus fapofával. Siriusból bezzeg kitört a nevetés, ami végre átragadt öccsére is. Igaz, ez rátett még egy lapáttal a fájdalmaira, de ez egyiküket sem érdekelte Madam Pomfreyn kívül, aki erélyesen kiküldte Siriust a gyengélkedőről.
