I shout out loud; I love you Befejezett✔️✔️

20.

○Írói pov.○

-...Konkrétan soha semmi ehhez kapcsolódó témáról nem beszéltem velük, erre most anyám szeme láttára, álló farokkal smárolok egy fiúval az ágyamban. - Tény, hogy ez nem a legjobban jöhetett ki egyik szülője számára, szóval csak remélhetjük, hogy nem lesz semmi gond közöttük.
- Menjünk le és beszélj velük. Itt maradok, ha szeretnéd. - Bólogatva jelezte, hogy bizony szeretné, ha vele maradnék, mire ki is szálltam az öléből és elindultam az ajtó fele, de visszafordultam hozzá, mikor meghallottam esetlen torokköszörülését.
- Jimin...még mindig...tudod...- Először értetlenül néztem rá, aztán mikor biccentett egyet lefele, ajkaimmal O alakot formázva bólintottam párat. A szekrényéhez léptem az egyik hosszú pulóvere után kutatva, s mikor megtaláltam, hozzá vágtam azt.
- Ez eltakarja.
- Kössz. - Dünnyögte. Kifele menet a helyzet ellenére, muszáj volt elkuncognom magamat, mire rám szólt, hogy fejezzem be, s még a fenekemre is kaptam egy kis ütést. Mikor a nappaliba értünk, a szülei a kanapén ültek, az anyja nyugtalannak tűnt, de az apjáról semmit nem tudtam leolvasni. Egyáltalán nem tudtam eldönteni, hogy vajon a felesége beavatta-e a történetekbe, vagy arra vár, hogy mi közöljük vele. Leültünk velük szemben, s csendben vártuk, hogy valaki megszólaljon, de mikor ez nem történt meg, vettem a bátorságot és megtörtem a csendet. Felálltam egy pillanatra, míg meghajoltam a szülők előtt, majd újra helyet foglaltam Jungkook mellett.
- Park Jimin vagyok, Jungkook évfolyamtársa és...
- Párja. Anya, apa, ő a párom. - A fiú a kezemért nyúlt, össze is kulcsolta ujjainkat, én pedig bátorítóan megszorítottam kezét. A helyzet ellenére, mégsem tudtam elmenni a tény mellett, hogy a párjának hívott. Hihetetlenül jól esett ezt hallani, annak ellenére, hogy éppen a szülei előtt ülünk. Az apja továbbra sem mutatott sok érzelmet, de a nő mellette halványan elmosolyodott.
- Örülök nektek fiúk. Sajnálom a korábbit, nem akartam rátok nyitni. Jungkook, remélem tudod, hogy nem zavar, ha egy fiú mellett találtad meg a boldogságot. Csak hirtelen ért, mikor megláttalak titeket, hiszen még sosem beszéltél nekünk erről, ezért nem tudtam, hogyan állhatnék hozzá.
- Köszönöm. - Jungkook megkönnyebbülten sóhajtott fel, ám szinte egy pillanat alatt éreztem, ahogy megfeszül teste, s az apja felé fordul. -...Apa ?
- Csak az bánt, hogy semmit nem mondtál. Azt hittem, mindent megtudsz velünk beszélni.
- Ez így is van. Jimin nekem az első, tényleg, mindenben. Nem volt mit elmondanom eddig, még csak most jöttünk össze, eddig pedig csak...ismerkedtünk. - Ennél jobb szót én sem tudtam volna találni a korábbi állapotunkra. Utáltuk egymást, futottunk a másik után, rengeteget veszekedtünk, eltűntünk egy erdőben és még többet vitáztunk. Igazából jobb, ha nem tudják, hogy mit műveltünk le együtt. - Akkor...nem zavar titeket, hogy együtt vagyunk ?
- Dehogy, boldogok vagyunk, ha te is az vagy. - A férfi egyetértően bólintott felesége szavaira, mire Jungkookkal megkönnyebbülten eresztettük ki a bent tartott levegőnket. Ezután elvonultunk felöltözni, én persze a fiú ruhái közül kaptam valamit, hisz mégse vehetem fel ugyanazt, ami előző nap volt rajtam. Jungkook apja felajánlotta, hogy eldob minket, amiért elég hálásak is voltunk, hisz a reggeli kis incidens miatt kissé már késésben is voltunk. A suli bejáratáig már elég sietősre vettük a tempót, s abban a pillanatban csengettek be, hogy betettük a lábunkat az épületbe. Egy rövid, gyors csókot váltottunk, majd mindketten szaladtunk a termünkbe, hogy még a tanár előtt beérhessünk, ami az én részemről sikeres is volt. Lihegve vetődtem le legjobb barátom mellé, ki szemöldökét ráncolva nézett rám.
- Hát te meg a világ végéről jössz ?
- Siettünk. - Sóhajtottam fel fejemet hátra vetve. Rápillantva Taehyungra, arcán egy perverz mosoly terült el, ami szemforgatásra késztetett.
- Siettünk ? Te és...?
- Pontosan jól tudod azt te is.
- Na és mit kerestél Jungkooknál ?
- Hát...kicsit elhúzódtak a dolgok és nála aludtam, aztán...reggel az anyukája ránk nyitott. Zavartan megköszörültem torkomat, barátom pedig elkuncogta magát. - Ne nevess, nem volt olyan szórakoztató. Nem tudták, hogy Jungkook meleg, szóval csak azután tudtunk elindulni, hogy megbeszéltük velük a dolgokat...Bár őszintén nem számítottam rá, hogy a kapcsolatunk első napján már megismerem a szüleit.
- Akkor már hivatalos ? - Izgatottan fogott karomra szélesen vigyorogva, mire már nekem is jobb kedvem lett, s egy hatalmasat bólintottam kérdésére. Hamar szoros ölelésbe vont engem, s közölte, hogy mindent el kell majd mesélnem neki. Azért mindent nem fogok részletezve a tudtára adni, de amennyire tudok, eleget teszek kérésének. Az óra hamar elment, s mivel szerencsére a következő óránk is itt volt, nem kellett felkelnünk és áthurcolnunk magunkat valahova máshova. Wonwoo már Tae székén ült, maga a fiú pedig előtte, fent a padon. Én Jungkook üzenetét vártam, ám az sehogy sem akart megérkezni. Még csak nem is látta.
- Gondoltam élőben hozom meg a választ. - Kissé megugrottam a fülem mellől származó hang miatt, de amint realizáltam, hogy ki is az, azonnal lezártam telefonomat, hisz a közös chatet bámultam éppen. Megköszörültem torkomat, s elnéztem róla, hisz időközben mellém állt a padomnak döntva csípőjét.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.
- Szóval nem éppen azt bámultad, hogy mikor válaszolok ?
- Nem, dehogy. Eléggé hülyeségek jutnak az eszedbe. Nem tudom, miért tennék ilyet. Az akciós újságot néztem csak. - Vágtam rá, mire elkuncogta magát, de nem csak ő, hanem az állítolagos legjobb barátaim is, így kaptak tőlem egy csúnya pillantást, de nem különösebben érdekelte őket. Jungkook a csuklómra fogott, s felhúzott, ám a kevés helynek köszönhetően szinte alig maradt távolság közöttünk. Még mindig a kezemet fogta, úgy nézett egyenesen szemeimbe, s bár elég erősen késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam - amit ő is fokozott azzal, hogy ajkamra lepillantva, nyalt végig sajátján - még sem akartam az osztály közepén smárolni vele. Valószínűleg neki is ez jutott eszébe, mivel egy rendkívül fájdalmas sóhajt engedett el, végül fordított helyzetünkön, és leült a székemre, engem pedig az ölébe húzott.
- Látszik rajtatok, hogy legszívesebben inkább egy raktárban lennétek kettesben, mint sem itt velünk.
- Hát tény, hogy ha erről elkezdek most fantáziálni, Jimin fel fog emelkedni, mintha egy targonca lenne a gatyámban. - Döbbenten csaptam mellkasára, de hármukból megint csak egy-egy kuncogás szaladt ki. Hát menjenek a francba, hogy mindig rajtam szórakoznak.
- Tudod mit ? Ne is beszélj többet, csak maradj csendben.
- Hallgatass el. - Mormogta vészesen közel hajolva hozzám.
- Kanos vagy.  - Tarkón csaptam, s az arcát is megpaskoltam, ő pedig duzzogva fonta össze karjait maga előtt és pillantott el rólam. Most hogy csendben volt, felkeltette figyelmemet valami, ami kissé keményedni kezdett alattam, s bár nem akartam róla tudomást venni, mert eléggé zavarban voltam miatta, önkéntelenül mozdítottam egy aprót a csípőmön, külső szemmel ez teljesen észrevehetetlen volt, de Jungkook érzékelte, s tudta, hogy észrevettem őt, hisz bár továbbra sem fordult felém, de észleltem, hogy elpirult, s idegességében ajkait kezdte harapdálni. Mikor érzékelte, hogy bámulom, lesütötte szemeit, s láttam rajta, hogy lassan annyira feszült lesz, hogy elsírja magát. Nem teljesen értettem, hogy mi a baja. Persze sejtettem, hogy kínosan érzi magát, de nem igazán tudtam, hogy miért. - Eljössz velem mosdóba ? - Súgtam fülébe, ő pedig nagyot nyelve, habozva, de bólintott egyet. Kiszálltam az öléből, majd kezére fogva húztam magam után, figyelmen kívül hagyva legjobb barátaim tekintetét.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜