Melyben egy véletlen során Jeon Jungkook tudomást szerez a nem is olyan titkos hódolójáról.
,,- És ? Most mit mondjak neki ? Hogy bejön nekem a híres nemes Jeon Jungkook ? Hogy végig nyalnám a kockás hasát, miközben bókolgatok neki egész nap ? Hogy...
Miután megnyugodtam, beszélgettünk még egy kicsit a fiúval, s hozzátette, hogy bár tudja, nem illik annyira a helyzethez, de szeretne elhívni a szülinapjára, ugyanis legjobb barátja szervez neki egy bulit. Természetesen örömmel mondtam neki igent, ő pedig megköszönte, amiért nem tartok tőle távolságot azután sem, hogy szerelmet vallott nekem. Ő hazament, én pedig a gondolataimba temetkeztem ismét. Csak azt akartam, hogy vége legyen ennek a sok feszültségnek és ne kelljen aggódnom senki és semmi miatt. Én csak Jungkook karjaiban akartam feküdni teljes nyugalomban, ehelyett egyedül hunytam le szemeimet az üres ágyamban. Szerencsére a hét közben volt egy két napos szünet az értekezletek miatt, s Jongdae szülinapja pont az első napra esett idén, így mindenkinek aki majd ott lesz, lesz egy napja kipihenni a bulit. Ma még sajnos be kell mennünk, de holnap talán kiadhatom magamból az összes feszültséget, ami felgyülemlett bennem a napok alatt. Úgy vonszoltam be magam az iskolába, mintha egész éjjel talpon lettem volna, bár végülis ez csak félig volt igaz, hisz alig tudtam aludni. Talán furcsán hangzik, de...honvágyam volt, hiányoltam az otthonomat, ami Jungkook személyében testesült meg. Az első két óra még nyugodtan telt, de miután kicsengettek a harmadikról, meglepetésemre Byeongkwan jelent meg a terem ajtajában, s intett nekem, hogy menjek vele. Értetlenül néztem össze Taehyunggal, de aztán megrántotta vállait, s közölte, hogy menjek, ne várassam meg a fiút. Ajkaimat rágcsálva követtem Jungkook legjobb barátját, ki hátra, a lépcsők alá vezetett engem. Meg sem kellett kérdeznem, miért hívott ide, hogy mit szeretne, ugyanis szinte azonnal belekezdett mondandójába. - Mielőtt azt hinnéd, véletlenül sem Jungkook küldött engem, hogy beszéljek veled. Teljesen magamtól vagyok itt. Mikor szakítottál vele...ő aznap először teljesen dühöngve jött oda hozzám és rángatott be az öltözőbe. Meg akartam kérdezni tőle, hogy mi történt, de aztán elkezdett zokogni, miközben ott térdelt a földön összetörve. Az utolsó óra után rögtön hazament, és be sem jött már iskolába egészen ugye a következő hétig. De visszatérve kicsit, mikor hazament, délután meglátogattam, mert még mindig nem voltam tisztában a történtekkel. Nehezen, de elmesélte és nem azért mondom, hogy sajnáld őt, de egész hétvégén őt vígasztaltam, mert teljesen magába roskadt. Jimin ő tényleg nagyon sajnál mindent. Nem akart téged kellemetlen helyzetbe hozni, se nem bántani, ahogy Jongdaet sem. Azt mondta, tudja, hogy az ő hibája, de tisztában vagyok vele, hogy minden erejével azon lenne, ha kapna még egy esélyt, hogy javítson a viselkedésén és ne történjen meg ez újra. Minden nap elmondja nekem, mennyire hiányzol neki, hogy mennyire szeret téged. Én megértem, miért vetettél véget a kapcsolatotoknak, tényleg nem volt szép tőle, hogy így bánt veled és Taehyung öccsével, de kérlek...ha látsz egy kis lehetőséget arra, hogy kibéküljetek, ha még szereted őt, adj neki egy esélyt. - Éreztem, hogy torkom összeszorul és legszívesebben sírva fakadnék, miközben a szívemet is mintha darabokra törték volna. Gondoltam, hogy egykori párom nem viselte jól, de hogy ennyire...én nem akartam vele ezt tenni. Nem akartam őt összetörni. - Szeretem őt. - Köszörültem meg a torkomat. Szavaimra a fiú reményteli szemekkel nézett rám, s el is mosolyodott halványan. - De még kell egy-két nap, mielőtt beszélek vele. Szeretnék átgondolni mindent, mielőtt lépek, még nem teljesen tudom, mit akarok mondani neki. - Persze, csak nyugodtan. Tényleg remélem, hogy sikerül megoldanotok. Jók vagytok együtt.
A tegnapi után egyre kevesebb életkedvem volt. Taehyungéknak is elmeséltem, hogy miért keresett meg Byeongkwan, s ők is meglepődtek, hogy Jungkook ennyire kikészült, de aztán mindketten mondták, hogy akkor tényleg nagyon szeret engem, és nem vesztenék semmit sem, ha beszélek vele. Most pedig még mindig ezen gondolkoztam, annak ellenére, hogy lassan indulnunk kellene Jongdae szülinapjára, főleg, hogy Taehyung nálunk tartózkodik. - Jimin, én megértem, hogy megviselt téged a tegnapi beszélgetés, de az öcsém szülinapjáról van szó, nem késhetem le pont én. Ráadásul rád is számít, örülne, ha ott lennél. - Leguggolt elém és térdeimre rakta a kezeit. - Szedd össze magad kérlek. Kapcsolódj ki egy kicsit az este, aztán pihensz egy nagyot és tisztábban fogsz látni mindent. - Igazad van. Nem ronthatom el ezt. Na, gyerünk, mit kell felvennem ? - Ez a beszéd. - Kiáltott fel, majd elvette a Wonwoo által nyújtott ruhákat és a kezembe nyomta. Hamar elkészültem, noszogatásukra egy kis sminket is felkentem magamra, majd miután megcsináltuk a hajamat, el is indultunk Taehyungékhoz. A szüleik elmentek otthonról, hogy nyugodtan bulizhassanak a fiatalok, az állításuk szerint, így mondhatni Taehyung volt a főnök. Mikor megérkeztünk, Jongdae vigyorogva fogadott minket, s azért már egy jó páran tartózkodtak a házban. A páros mellőlem elvegyült a tömegben miután felköszöntötték a fiút és köszöntek a mellette alló legjobb barátjának, de én még maradtam, hisz Jongdae beszélni akart velem. - Hoon, magunkra hagynál egy kicsit ? - Persze. - Rákacsintott barátjára, s egy egészen furcsa vigyor kíséretében el is tűnt. Mi az előszobában maradtunk, mivel itt nem volt akkora zaj így egészen nyugodtan beszélhettünk a fiúval. - Nem akartam, hogy esetleg meglepetésként érjen az este folyamán, ha szembe találkozol vele, így szólni szerettem volna, hogy meghívtam Jungkookot is. Beszéltem vele egyik nap az iskolában és bocsánatot kértem, amiért így alakult a helyzet miattam, annak ellenére, hogy te azt mondtad, nem az én hibám. Meglepő volt, de ő is ugyanezt mondta és szinten bocsánatot kért. Azt gondoltam, kezdhetnénk vele az elejéről, így meghívtam. Remélem, nem gond. - Oh...nem, persze. Örülök, hogy itt van. - Mosolyodtam el, leplezve meglepettségemet. - Remek. Akkor...érezd jól magad. - Megköszöntem és boldog születésnapot kívántam neki újra, majd elindultam, hogy megkeressem barátaimat. Egy ideig velük voltam, de miután megláttam Donghunt, magukra hagytam őket, mivel mégis csak eltöltöttek volna egy kis időt kettesben, én pedig nem akarom, hogy ezt azért ne tehessék meg, mert nem akarnak engem egyedül hagyni. - Hali. - Mosolyogtam a fiúra, ő pedig lelkesen fordult felém, hisz eddig egyedül ácsorgott s bámészkodott. - Szia, el sem hiszed mennyire örülök neked. - Nevette el magát. - Kezdtem elég magányosan érezni magamat. - Nos, akkor pont időben érkeztem. Hogyhogy egyedül vagy ? - A haverom elment csajozni én meg melegként nem társulok hozzá. - Döbbent arcomat látva elnevette magát és megrázta fejét. - Ne mond, hogy nem esett le, hogy meleg vagyok. Szerinted miért közeledtem feléd ? - Hogy te...mi ? - Jimin, ne már. - Kuncogta el magát. - Felhívtad magadra a figyelmemet, miután a bemondóba ecsetelted, hogyan falnád fel Jeont. Persze, hogy kíváncsi lettem rád. Aztán összefutottunk abban a kávézóban és egyedül voltál. Gondoltam megragadom az alkalmat, de később láttam, hogy mintha alakulna köztetek valami Jungkookkal, így szívesen váltottam át arra, hogy csak a barátod legyek. - Ez új információ. - Hagyok időt, hogy feldolgozd. - Újabb nevetés szaladt ki ajkai közül. Beszélgetésünket Jongdae legjobb barátja, Sunghoon szakította félbe. Kezében két poharat tartott, s arcán egy széles vigyorral nézett ránk. - Sajnálom, hogy megzavarlak titeket, de hyung, Dae szeretne beszélni veled valamiről. Velem jönnél ? -...Persze, menjünk. Sajnálom, Donghun. Remélem beszélünk még. - Megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, menjek nyugodtan, majd már el is köszöntem tőle és Sunghoon után mentem az udvarra. - Na ? Merre van ? - Mindjárt jön, addig üljünk le beszélgetni. - Kedvesen intett a székek felé, majd helyet foglalt mellettem és felém nyújtotta a poharat. - Tessék, ezt neked hoztam. Csak kóla, nem tudtam, hogy mit szeretsz. - Köszönöm. - Hálálkodtam, majd bele is kortyoltam a frissítő italba.
Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Na, bár nem most szerettem volna bemutatni a következő történetemet, hanem korábban, teljesen kiment a fejemből, úgyhogy most kerítek rá sort.
Cím; Trouble under the pants
Borító:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Melyben Jimin kapcsolatban áll egy nagy cég főnökével, ám egy esemény során találkozik valakivel, ki onnantól erősen befolyásolja a párkapcsolatát, és saját maga állását. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ - Te...Te lefeküdtél a főnök pasijával. - Le. - Bólintottam rá. - Kétszer is. - A főnök irodájában letámadtad, majdnem megdugtad ruhában és megcsókoltad. - Ismételte el megsemmisülten, amit nem rég kifejtettem neki. - Pontosan. - Basszameg. Tudod, hogy mit tesz veled azaz ember, ha megtudja, hogy a farkadra húztad Park Jimint ? Puszta kézzel öl meg. - Lehetséges. - Sóhajtottam fel. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ - Nehogy engem hibáztass, mert baszottul nem az én hibám. Úgy viselkedsz, mintha áldozat lennél és kényszerítettelek volna rá. - Ha nem csókoltál volna meg, nem kezdtünk volna bele. - A rohadt életbe. - Kiáltott fel mérgesen összecsapva tenyereit. - Ott álltál előttem teljesen meztelenül, hogy tudtam volna visszafogni magamat ? Ráadásul visszacsókoltál, arról nem is beszélve, hogy leszoptál és te tágítottad ki saját magadat. Szerintem kurvára benne voltál a dologban, nem csak én, úgyhogy ne merj engem hibáztatni amiatt, hogy megcsaltad a párodat. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Szomorú mosolyra húzta ajkait, és közelebb kúszott hozzám az oldalan fekve, egészen addig, míg már teljesen mellettem volt. Értetlenül pillantottam rá, s kicsit hátrebb is húztam fejemet. - Most mit akarsz csinálni ? - Nyugi már, csak ne mozogj. - Hát de- - Fogd be, Baby. - Mondta, majd szabad kezét - ami nem a fejem alatt volt - átvetette derekamon, s úgy húzott magához közelebb, fejét pedig velem egy vonalba fektette le karjára, így homloka szinte már összeért az enyémmel. Tekintetét az enyémbe fúrta, miközben éreztem, hogy ujjaival derekamat cirógatja. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Őszintén, én már nagyon várom, hogy kitehessem, de ez azt is jelenti, hogy ennek a történetnek hamarosan vége lesz :((
