I shout out loud; I love you Befejezett✔️✔️

32.

○Jungkook pov.○

Szemeimmel Jimint kerestem, miközben Byeongkwannal beszélgettem. Vagyis ő beszélt hozzám, ugyanis az én részemről aligha lehetett ezt társalgásnak hívni, hisz teljesen lekötötte a figyelmemet, hogy megtaláljam szerelmemet.
- Jungkook...tudnánk beszélni egy kicsit ? - Jongdae jelent meg mellettünk és idegesen nézett rám. Ujjait tördelte, ábrázata teljesen elveszett és dühös volt. Szemöldökeimet összeráncoltam, mivel nem tudtam, hogy mégis mit akarna pont nekem mondani, aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha Jiminnel történt valami, így hamar eluralkodott rajtam az aggodalom.
- Baj van ?
- Gyere velem kérlek. Mindent elmondok. - Nem is haboztam, azonnal mentem utána, ő pedig egy szobához vezetett. Erre fele csak egy-két ember lézengett, mindenki a nappaliban vagy az udvaron tartózkodott, így egészen csend volt a folyosón. Mielőtt benyitott volna az ajtón, mély levegőt véve felsóhajtott és felém fordult. - Kérlek ne cselekedj elhamarkodottan és ne akadj ki túlzottan.
- Csak menj már be. - Rivalltam rá, ugyanis kezdtem eléggé kiakadni a tudatlanságtól. Ő nyelt egy nagyot, majd eleget tett kérésemnek s már szembe is kerültem az ágyon fekvő, inkább vergődő, félmeztelen szerelmemmel. Azonnal hozzá siettem és a földre térdelve mellé, néztem meg őt közelebbről. - Mi a faszt csináltatok vele ?
- Az én hibám. - Szólalt meg a szobában tartózkodó harmadik személy. Hangja eléggé bizonytalan és ijedt volt, de ettől függetlenül sem tudott foglalkoztatni, hogy talán nem szándékosan tette azt, amit. - Végig csak hallgattam, hogy Dae szerelmes Jiminbe, de nem mer lépni miattad, aztán mikor elmesélte, hogy szakítottatok, gondoltam itt az alkalom, próbálkozzon be, hátha sikerrel jár és közelebb kerül hozzá, de...egészen eddig nem tudtam, hogy ő és Jimin megbeszélték a dolgokat, csak azt láttam, hogy nem lép semmit, mikor végig erre vágyott. Úgyhogy...- Zavartan megköszörülte torkát, s ekkor már kezdtem sejteni, hogy mi a helyzet, így mérgesen rákiáltottam, hogy fejezze be, amit elkezdett. - Arra gondoltam, majd én cselekszem helyette, szóval megkerestem Jimint, azt mondtam neki, hogy Jongdae keresi, mikor ez nem így volt. Kijött velem az udvarra és vártam míg...beüt neki a drog, amit az italába kevertem. Utána felhoztam ide és megkerestem Jongdaet, mi szerint az ajándéka várja a szobájában...- Szemeimet lehunytam egy pillanatra, míg próbáltam lenyugtatni magamat, hogy ne verjek be egyet, vagy többet, azonnal a fiúnak, aki ezt tette Jiminnel.
- Miért nincs rajta póló ? - Hangom mélyen és dühösen csengett, ahogy tekintetem az övéjükbe fúrtam. A válasz szerencsére - ami Jongdaetől hangzott el - nem valami olyasmi volt, amiről még csak hallani sem akartam, így egy fokkal megnyugodtam, hogy nem történt semmi olyan, ami miatt úgy elverném ezt a srácot, hogy kórházba kerülne. Na nem mintha, most nem tenném meg.
- Melege volt és levette. Próbáltam visszaadni rá, vagy betakarni, de nem engedte.
- Remélem kurvára tisztában vagy vele, hogy ezt nem fogom ennyiben hagyni csak azért, mert most nem verlek szét azonnal. - A számomra eddig ismeretlen fiú, ki ezek szerint Jongdae haverja, ijedten bólintott párat, s ösztönből hátrált pár lépést. Jimin felé fordultam, kába szemeibe pillantottam, majd kissé nedves tincseit eltűrtem szemei elől. - Nyugalom, Kincsem, hamarosan rendben leszel. - Egy csókot nyomtam homlokára, majd a két fiú felé fordultam, először az ismeretlen felé intézve szavaimat. - Takarodj el, de rohadt gyorsan, míg vissza tudom fogni magamat. Jongdae, te pedig kérlek keresd meg Taehyungékat és hozz egy üveg vizet. - Nem kellett sokat várnom, az ágyon szenvedő két barátja úgy rontott be az ajtón, hogy azt hittem, kiszakad az onnan. Az ágy másik oldalára siettek, hogy megnézhessék hogy van a fiú, s mivel nem kérdeztek semmit, így gondoltam Jongdae már mindenről beszámolt nekik. A fiú a kezembe nyomta a vizet, s miután lecsavartam a kupakot, és fentebb ültettem Jimint, a szájához emelve itattam meg vele az egész üveggel.
- Nem hiszem el, hogy Sanghoon bedrogozta. - Motyogta Taehyung, miközben felült az ágyra nyöszörgő barátja mellé és hátát kezdte simogatni. Fogaimat összeszorítva, dühösen felpattantam, majd bár próbáltam visszafogni magamat, a következő pillanatban mégis csak megállás nélkül ömlöttek ki a szavak a számon Jongdae felé.
- Egyáltalán mi a fasz lett volna a terve ? Felhív téged, majd megdugod, mikor nincs magánál ? Azt gondolta, hogy megteszed ? Talán volt is már tervezve ?
- Nem, nem, nem. Dehogyis. - Ellenkezett azonnal, kezeivel hevesen gesztikulálva. - Soha nem jutna eszembe fájdalmat okozni Jiminnek. Ráadásul senkivel nem tenném meg, sőt. Nézd, Jungkook, nem azért hívtalak meg, mert fokozni akartam ezt az egészet. Fogalmam sem volt arról, hogy Sanghoon ezt tervezi, de biztosan megállítottam volna, ha ez nem így van. Hidd el, hogy eszemben sem volt bántani Jimint.
- Jungkook, Jongdae tényleg nem ilyen. - Wonwoo hangjára feléjük fordultam, és fújtatva indultam meg irányukba, hogy ismét helyet foglaljak a földön Jimin mellett.

Órákig ültem Jimin mellett a földön, s vártam, hogy elmúljon a drog hatása és hogy felkeljen, hiszen az idő előrehaladtával ő elaludt. Legalább még két üveg vizet itattam meg vele, bármennyire is ellenkezett olykor, hajthatatlan voltam. Rendkívül ideges voltam még akkor is, mikor Jongdae már régen haza küldött mindenkit, és Wonwooék társaságában lent ültek a nappaliban, szintén várva, hogy Jimin felkeljen. Hálás voltam, amiért magunkra hagytak minket és engedték, hogy Jiminnel maradjak. Már egy ideje ez volt az első, hogy ilyen sok időt töltöttem el vele, még akkor is, ha ő nem volt magánál. A helyzet ellenére, megnyugtatta a lelkemet kisimult arca, enyhén elnyílt ajkai és halk szuszogása. Rendkívül édes volt, én pedig minél tovább néztem, annal nagyobb késztetést éreztem arra, hogy végig simítva arcán, csókot hintsek ajkára. Fejemet a matracon pihentettem, mikor hallottam fáradt nyüszítését. Azonnal felpattantam és térdeimen támaszkodva kúsztam oda hozzá teljesen, aggódva mérve fel, arca minden egyes kis pontját.
- Hogy vagy ? Ugye nem fáj semmid ? Hozzak valamit ? Esetleg szomjas, vagy éhes vagy ? Kényelmesen fekszel ? - Ő ahelyett hogy válaszolt volna, szemeit összeszorítva ült fel és nyomta tenyerét arcomba, megpaskolva számat, jelezve, hogy fogjam be.
- Szétszakad a fejem.
- Nem csodálom a történtek után. - Morogtam feszülten, mire értetlenül tekintett rám.
- Történt valami, amiről nem tudok ?
- Mennyire emlékszel ?
- Hát...az még megvan, mikor Donghunnal beszélgettem, de onnantól teljes rejtély. Sokat ittam ? - Mikor észlelte, hogy nem kap tőlem választ, összeráncolta szemöldökét és kérdőn nézett rám. -  Csináltam valami kínosat ? Jungkook megtennéd, hogy válaszolsz ? Fáj a fejem, hányingerem van, ráadásul úgy ülsz itt az ágy mellett, mintha a kómából keltem volna fel. Azt sem tudom, hogy kerülsz ide...Mármint én ezt...
- Nem, semmi baj. A történtek után én sem látnám magamat szívesen. - Szomorú mosoly került ajkaimra, mire ő ellenkezve hozzátette, hogy tényleg nem úgy értette, hogy nem szeretne velem lenni, csak nem érti, hogy mi történt az elmúlt időben. Nem mondom, jól esett a lelkemnek, hogy nem utál annyira, hogy látni se akarjon engem, s talán van esély rá, hogy leül velem megbeszélni a dolgokat, és esetleg újra egy párt fogunk alkotni. - Nem vagyok benne biztos, hogy tőlem szeretnéd hallani. Eléggé felidegesíteném magamat rajta ismét, és már egy párszor találkoztál ezzel az oldalammal az elmúlt időszakban, így...
- Jungkook, csak beszélj. Nem számít, ki mondja, de most már kezdek aggódni, hogy ennyire hallgatsz.
- Sanghoon bedrogozott.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜