(Not) Just a love

6.

-MATTHEW STURNIOLO, KI ENGEDTE MEG HOGY RANDOM LÁNYOKAT ÖLELGESS RAJTAM KÍVÜL?-hallottam egy irritáló hangot a hátam mögül
-Lyn... ő a barátnőm Cassie-mondta ilyedten Matt
-Ohh... hát szia Cassie, örülök hogy megismertelek!
-Én is nagyon-mondta undorral az arcán

Na ekkor eltört a mécses. El sem köszöntem Matttől csak zokogva elrohantam. Hazaértem és a szokásosak felé nyúltam. A cigi és a szike.... Nem volt más választásom. Leültem az ágyamra és sírtam mint egy öt éves kislány.

Az sem érdekelt hogy az egész ágyam tiszta vér és cigi. Egyszer csak egy dobbantást hallottam az ablakom felől. Matt ugrott be az ablakomon.
Rögtön felállított levette rólam a csupa véres pólót és megszólalt.

-Itt vagyok! Nem kell félned-mondta könnyekkel a szemébe.

Nem egyszer volt már ilyen eset. Matt pontosan tudta mit kell tennie ha már a síráshoz fordulok. Nem érdekelte hogy éppen egy meztelen lány áll előtte. Olyan erőből ölelt ahogyan csak tudott.

De ez nem úgy sült el mint a többi kirohanásom.
-Matt nagyon rosszul vagyok.

Elájultam. Mikor kezdtem magamhoz térni csak azt láttam ahogy Matt sírva beszél.

-Evelyn tudom hogy utálsz de muszáj felébredned! Nem veszíthetlek el! Evelyn én nagyon szeretlek!

Mit mondott? Hogy szeret! Na persze!

-Matt?-kérdeztem de még nem voltam félig magamnál.
-Evelyn? Tudtam hogy erős vagy!-mondta és elmosolyodott.

Miután megfürdetett, és befektetett az ágyba megkérdezte.
-Megleszel?
-Matt, maradnál?-kérdeztem remegve
-Persze törpe!-mondta és befeküdt mellém az ágyba.

Ahogy mellémfeküdt végre újra biztonságban éreztem magam. Hátam a hasára simult, lábaink összefonódtak.
-Köszönöm.-suttogtam remegő hangon
-Próbálj meg aludni!-mondta

Bár nem láttam de tudtam hogy boldog.
Éreztem a szívdobogását, a lélegzését. Olyan volt mint régen. Csodás! Mikor reggel felkeltem Matt reggelit hozott nekem.

-Jóreggelt szépség. Jobban vagy?-kérdezte udvariasan.
-Igen! Figyelj Matt, köszönöm hogy tegnap maradtál!
-Ez csak természetes, nem egyszer volt már ilyen! Tudom mit kell ilyenkor csinálni. Viszont most haza kell mennem! De írj ha baj van!
-Rendben! És mégegyszer köszönöm!

Mikor Matt elment szomorú lettem. De legalább megnyugtatott, és nagyon jól esett e tegnapi. Este Nickel voltam megbeszélve. Mivel az egész napot végigaludtam el is indultam nickhez. Mikor odaértem az öcsém nyitott ajtót.
-Ohh, szia Evelyn!
Én csak megforgattam a szemem és arrébblöktem.
-Szia Lyn! Mizu?-kérdezte nick
-Minden oksi veled?

Szegényt eléggé sajnálom. Mindig akkor jelenik meg Matt mikor elkezd mesélni valamit. Ez most is így volt.
-Szia Evelyn.-köszönt egy aranyos mosollyal az arcán Matt.
-Szia.-köszöntem vissza mosolyogva

-WOOOO. EZ MI VOLT?-kérdezte nick egy sunyi mosollyal az arcán.

Csak mosolyogtunk egymásra mint két tojás.
-Haho... valaki.. mi történik?-kérdezte nick
-Ohh...semmi csak rég láttam evelynt...
-Miért ismeritek egymást?
-Jajj még alsóba jártunk eggyütt...-győzködött Matt.

Ma is sokáig beszélgettünk Nickel. Kibeszéltük az egész világot mint mindig. Mikor haza értem a nővérem várt a konyhába. Meglepett hogy nagyon zaklatott volt. Álltalában nem szokott ilyen lenni.
-Evelyn....-kezdte mondandóját
-Haza kell mennünk, a papa állapota rosszabbodott..

-NEE  ne neee......

Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Mi lesz Mattel, Nickel, ezt nem hiszem el. Újra bőgve rohantam a szobámba.De már nem akartam visszaesni abba amiben tegnap voltam. Inkább írtam mattnek.

Evelyn Myers
Matt... gyere!
*látta*

////////

Alig vártam tíz percet Matt már az ablakomba mászott. De még így is lassú volt... Ugyanabba a hibába estem mint tegnap. De már akkor ájult voltam mikor matt felért.

Mikor felébredtem csak fehérséget láttam mindenhol. Nem tudtam hol vagyok.
-Jóreggelt álomszuszék-hallottam Matt édes hangját

Már rájöttem. A jóöreg kórház. Hát persze.

-Figyelj Matt... nekem fél tízkor indul a gépem Magyarországra. Muszáj mennem. A papám nagyon rosszul van!-mondtam

-rendben.... Azt mondták kilencig elég ha maradsz.

Láttam ahogy az izzadság gyöngyözik a homlokán, és próbálja visszatartani a sírást.

-gyere ide!-mondtam neki

Matt mellém ült és úgy öleltük egymást mintha soha többé nem tehetnénk meg... De talán nem is.

-Nagyon fogsz hiányozni törpi! És tényleg szeretlek!-suttogta zokogva a fülembe

Matt felajánlotta hogy ki visz a reptérre. Mikor odaértünk láttuk Nicket és az öcsémet.
-Annyira boldog mióta Charieval van. Sosem volt még ilyen boldog egy fiúval.-mondta mosolyogva Matt.

A repülő már majdnem elindult. Vetettem egy utolsó pillantást azokra az óceánkék szemekre és megöleltem.
-Nagyon hiányozni fogsz Matty Ratty!
-Te is nekem Lyn! Nemsokára találkozunk! Megígérem!-mondta és eleresztett

Mikor felültem a repülőre még integettünk egymásnak.

-Tetszik neked ugye?-kérdezte Char
-Dehogy tetszik!-ordítottam rá, de ő pontosan tudta mit érzek.

~remélem tetszett<3333~