(Not) Just a love

7.

Miután leszállt a repülő és hazaértünk azonnal a papához mentünk a kórházba. Én lepakoltam a cuccaim otthon anyáék egyenesen oda mentek. Mikor beértem a kórházba anya egy borítékot nyújtott át nekem.
-úgy látszik a papa helyzete nem olyan rossz mint amilyenre számítottunk-tette hozzá

Mikor kinyitottam a borítékot alig hittem a szememnek. Két repjegy LA-be.

-Char alig bírt elszakadni nicktől. Gondoltuk te is vele szeretnél menni.-mondta anya

Egyszerűen nem hittem el. Már rohantunk is haza az öcsémmel össze pakolni. Mikor már a repülőn ültünk írtam Matt nek hogy ki tud e jönni értünk a reptérre.

Evelyn Myers
MATT EL SEM TUDOD HINNI MI TÖRTÉNT KÉPZELD MOST INDULUNK LA-BE!!!!!

Matt strniolo
Figyelj Lyn... nekem vissza kellett utaznom Bostonba.. sajnálom

/////////

Összetört a szívem. Egyszerűen nem tudtam mit csináljak. Csupán csak összetörtem. Most már muszáj volt LA-be utaznunk. Mikor oda értünk azt az üzenetet kaptam Matttől, hogy a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot, és hogy nyugodtan költözzünk be hozzájuk.

Nincs miért maradnunk! Nézünk egy repülőt haza. Sikerült is találnom egyet holnapra. Mikor másnap a reptérre értünk valami nagyon furát észleltem. Mintha Matt Sturniolo csekkolt volna be kettővel előttem.

-MATT!!!!-kiabáltam türelmetlenül
-MATT STURNIOLO!

Rám nézett. Szerintem hallotta mit mondok neki. De mintha ignorálni próbálna. Nem értettem, nagyon zavaros volt az egész. Egyszerűen nem tudtam miért került. Talán nem is utazott Bostonba, talán csak nem akar velem találkozni. A repülőn folyton ez járt a fejembe. Elfelejtett! Már nem számítok neki! Tudtam hogy így lesz.

Mikor haza értünk sírva borultam anya ölébe.
-Hééé... ne sírj.. fent vár egy kis meglepi!-mondta anya

Meglepi, meglepi. Engem jelenleg semmi nem tudott felvidítani. De azért gondoltam megnézem.

Mikor felértem a szobába alig hittem a szememnek.
-Hiányoztam szépség?
-Matt?.?.?.

Csak káprázik a szemem vagy tényleg matt Sturniolo ül az ablakomba?
Ez egyszerűen csodálatos.

-ide jössz még ma vagy inkább menjek el?
-Matt én ezt nem hiszem el, hogy kerülsz ide?.!

-majd később elmagyarázom, most inkább gyere ide!

-Álljunk meg egy pillanatra, mit képzelsz magadról te utolsó kis senkiházi féreg!?,,?

Szólalt meg valaki a hátam mögül és bummm...

Ezután már csak egy nagy vérfoltot láttam és Mattet aki hátra fele kiesik az ablakomon.

Mikor hátrafordultam megszakadt a szívem.
-Amy hogy tehetted ez-kérdeztem a mögöttem álló lánytól aki büszkén állt egy pisztollyal a kezében.

Azonnal hívtam a mentőket és Matt után mentem. Sírva kezdtem neki magyarázkodni

-fityu matt. Bármennyire is utálsz muszáj lesz felébredned. Lehet hogy azt hiszed utállak, de ez eggyáltalán nem így van! Teljes szívemből szeretlek! És ez örökké így is marad.-suttogtam szipogva a fülébe majd adtam egy puszit az arcára.

Ekkorra már nickék is megérkeztek. Csak azt látták ahogy csupa vérben fekszünk Mattel a földön.

Egyszerűen nem hittem el mi történik. Sosem féltem még ennyire mint ekkor. Remegtem és nem tudtam mihez kezdjek magammal. Tudtam ha a szokásosat csinálom... azzal csak rontok a helyzeten. De mivel senki nem volt aki megállítson, újra ezt tettem. Úgy voltam vele ha már úgy is tiszta vér vagyok... még egy kicsi nem árt.

Most legalább matt mellett vágtam fel magam. Egyszer csak kinyitotta a szemét.

-Ev..Evelyn....ezt.ezt ne csináld!-mondta ki utolsó erejével

-Matt nem hagyhatsz itt hallod!!? HALLOD! Ha itt hagysz folyton ezt fogom csinálni!-ordítottam zokogva

-Nem...nem foglak életem!!-ezzel a mondattal feje visszaesett a fűre

Akkor még tizennyolcszor vágtam fel magam matt életének emlékére....az orvosok nem jósoltak neki túl sok mindent. Mondhatnám semmit. De legalább a kórházba bevitték. Azt a napot a kórház fehér padlóján, felvágott csuklóval, csupa véresen és zokogva töltöttem.

Nem is tudtam volna máshogy...

~ehez nem tudok mit fűzni~