(Not) Just a love

8.

Csak ültem és zokogtam. Eltelt egy óra, két óra. Végül tizenkét órát ültem a kórházba mire kijött egy orvos.

-Szia! Te lennél Evelyn?-kérdezte az orvos
-Igen én lennék
-Matt mondta hogy egy gyönyörű lányt keressek véresen.-mondta az orvos mosolyogva
-Tessék? Felébred? Mondja hogy igen!
-Nem, nem ébredt fel, csak egy percre. Ezeket utolsó erejével mondta. De ha felébred, azonnal hívjuk!
-Kérem had menjek be hozzá! Kérem csak utoljára!-kértem szipogva
-Sajnáljuk, csak hozzátartozó mehet be hozzá!

Nem hittem el. Nem voltam magamnál. Ekkor Nick puha vállára dőltem.
-Ha az történik amire gondolunk, mi eggyütt maradunk ugye?-kérdeztem félve
-Ez nem kérdés Lyn! De nem fog megtörténni! Tudja hogy szereted, és ha meghal....te nagyon rosszul leszel. Neked sosem tudna rosszat tenni! Nagyon szeret téged!-mondta nick nyugtató hanggal

Nem tudtam hol vagyok. Mit csinálok, és azt miért. Csak ültem, és gondolkodtam. Sőt nem is gondolkodtam. Arra sem voltam képes. Csak ültem mint egy kuka. Majd nickék haza rángattak. Befeküdtem az ágyamba és csak sírtam. Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történik. Másnap arra keltem hogy csörög a telefonom. Reggel hat óra volt. Nem tudtam ki lehet az ilyenkor. Mikor megláttam ki az, sírva fakadtam örömömben. A doki volt az. Olyan gyorsan vettem fel a telefont mint még soha.

-Jóreggelt doktorúr! Jól van matt? Mondja hogy jól van!-kérdeztem zokogva
- Nos-mondta az orvos ilyedt hangon
-Jelenleg kómába fektettük-mondta csalódottan
-De így legalább biztos meggyógyul.
-NEE! Ez meddig tarthat el?-kérdeztem remegve
-Jobb esetben egy év. Rosszabb esetbe.......

Nem bírtam ki. Letettem a telefont. De szerintem az orvos pontosan értette a helyzetem. Életem szerelme, csak úgy a semmiből. Egy hülye lány miatt, meghal. Nem hiszem el. Egyszerűen képtelen vagyok ezt felfogni.

Miután pihentem egy kicsit, áthívtam nickéket hogy elmondjak nekik mindent. Lesokkolódtak. Szinte mint én. Nem is csodálkoztam. Mikor elmondtam nekik halkan ültünk kb tíz percet. Csak bámultuk a plafont. Senki nem hitte el mi történt az elmúlt huszonnégy órában. Mikor összeszedtük magunkat lementünk egy hosszú sétára. Közben visszahívtam az orvost és bocsánatot kértem. Megértett, és azt mondta hogy már bemehetünk Matthez. Ezért a sétát a kórház felé iktattuk. Mikor beértünk matthez és mindenki elmondta neki amit szeretett volna, nick látta hogy valami nincs rendbe velem.

-Figyelj Lyn!-mondta könnyekkel a szemében
-Mind tudjuk hogy szeretitek egymást! Matt legalább is biztos. De erre már ég rájöttünk. Mond ki amit gondolsz. Előttünk nem kell magad szégyellned!-mondta és elmosolyodott

-Nagyon szeretlek Nick Sturniolo!-mondtam és a vállára döntöttem a fejem

-Én is téged Evelyn!-válaszolt és leültetett matt ágyának szélére

Kedves Matt-kezdtem el olvasni a levelet amit még a kórházban írtam neki

Remélem tudod hogy nagyon szeretlek! És ha nem ébredsz fel.... az nagyon nagy veszteség lesz mindannyiónk számára! Szertém ha tudnád hogy nagyon megkedveltelek az elmúlt egy hónapban. És a tesóidat is nagyon megkedveltem. Tudom hogy ez fontos számodra! Nem egy carvideóban mondtad! Valószínűleg ezt a levelet nem látod, de remélem hogy hallod, és érzed. Ha nem ébredsz fel, az élet nem lesz olyan mint volt. Az édes érintésed, a vékony tested. Mindened hiányozni fog! Nem beszélve az arcon puszikról!

-MICSODA!.?.!.! LEMARADTUNK VALAMIRŐL??-kérdezte egyszerre az ikerpár

-Csak arcon puszik voltak!-suttogtam nekik

-Jólvan csókkirály!-mondta nick a szokásos macsó képével

-Ha már itt tartunk! Nem szeretnél mesélni nekünk arról az éjszakáról Charlieval?-kérdeztem kuncogva

-NICK STURNIOLO LEFEKÜDT A SZERELMÉVEL?? HOGY MERTED MEGTENNI?- ordított Chris

-Chris! Nyugi! Egy kórházban ülünk!-suttogtam neki

-Ohh dehogy nem szeretnék mesélni- kezdett bele Nick

-NEE! FUJ!-mondtuk egyszerre Chrisel

~Idk🤭 irjatok ha tetszett❤️~