Omega modell (Szünetel)

4

Jungkook pov.

Meg indultam a levendula illat irányába ugyan is valaki a területemen van.
Igen az erdőben vagyok.
Igaz holnap fotózásra kellene mennem mert új munkát kaptam, mégpedig inkább egy új modellt mert én leszek a fotós. Azt mondták hogy rám férne valami új és így lett a modellem egy omega csak ennyit mondtak semmi mást. Bár ellenkeztem hogy ez nem jó ötlet nem hallgattak meg és el küldtek pihenni. Ezért gondoltam hogy ki jövök az erdőbe hogy át gondoljam a mai napot.

Vissza térve arra lettem figyelmes hogy nekem csapódik valaki.
Méghozzá az a valaki aki a területemen van.
Hát most nem tudom el dönteni hogy ennyire koszos vagy ilyen lenne a bundája színe.
Ugyanis hogy tisztázzuk most egy barna bundás omegával találtam szembe magam.
Hogy honnan tudom hogy omega?? A lunája mindent el árul és szép lila a szeme ami valljuk be csak omegáknál szokott lenni de az is nagyon ritka.
Ha nem világít a szemük akkor esetleg barna vagy hamu szürke az átlag szem színük.
Nem szeretem nagyon ha a területemen vannak így morogni kezdtem mire meg húzta magát és remegni kezdet .
A lunája segítségért kiáltot de nem értem miért.
Kiabálások és kutya ugatások jöttek a háta mögül mire rá néztem de ő már rég nem engem nézet hanem a háta mögé és nagyon remegett.

Á értem már miért fél ennyire.
Szegény most meg sajnáltam biztos nem nagyon örül hogy üldözik de ez engem most hidegen hagyott.
Nem akartam segiteni neki a hyungom se szereti ha mindig mindenkinek segitek.
Így hát meg fordultam hogy el menjek innen míg el nem mennek a vadászok de nekem futott a kis omega és hátra eset.
Morogni kezdtem nem tetszett hogy nekem jött.
Láthatólag vette a lapot és odébb toporgot.
Egyre közelebb vannak a vadászok és láttam az omegán hogy készülni indulna csak hogy nem tudja merre menjen.
Ahhj miért kell nekem mindenkinek segíteni.

- Héé...omega erre gyere.- nézet rám értetlenül mint aki nem érti a nyelvet amin beszélek

- Gyere velem.- mondtam neki

Erre a kijelentésemre bátrabban jött közelebb hozzám én meg el indultam búvóhelyet keresni magunknak.
Ugyanis arra gondoltam hogy vele maradok kíváncsi vagyok rá nagyon.
Arra hogy hogy nézhet ki ember alakban igazából csak erre.
A kicsike jött utánam szinte a nyomomban tipeget.
Tudom is hova megyünk.
A folyóhoz ott úgy sem találnak ránk mert ott nagyon sok búvóhely van.
Nincs messze igazából csak néhány méterre van tőlünk.
Ott van már alapból egy kis relytekem szóval oda viszem.
Lehet Yoongs is ott lesz.
Ő a legjobb haverom és az egyetlen is aki normális.
A többi igazából csak ilyen bulizos barát és kész.
Remélem Yoongi nem lesz ott mert az ijesmiért ki szokott nyírni.
Nem szó szerint de amilyen bunkó tud lenni azzal már ki tud nyírni.
Lassan oda értünk a kis kuckómhoz
így meg álltam egy pillanatra.

- El hozztalak ide és ha találkozol egy krémszínű alfával akkor ne ijedj meg ő csak Yoongi a haverom.- mondtam neki és ő csak bólogatott mint valami jó kiskutya

(Így néz ki a mi kis Yoongink és sárgás arany a szeme színe és menta illata van)

Egyébként most jobban szemügyre tudtam venni ha jól láttam akkor meg sérül néhány helyen.
Gondolom menekülés közben szerzett néhány karcolást.
Beljebb mentünk és ahogy az előbb reménykedtem hogy nincs itthon Yoongs úgy tévedtem is.
A kis omegának mondtam hogy feküdjön le pihenni egy kicsit.
Biztosan kifáradt a sok futástól.
Kedves haverom meg tiszta értetlen fejjel nézet rám így meg kérdeztem mi baja, miért néz így rám.

- Most mi van? Miért nézel így rám??- kérdeztem tőle

- Ja semmi csak annyi hogy...- itt be fejezte kicsit gondolom a hatás szünet kedvéért- TE MEG VAGY HÚZATVA HOGY HAZA HOZOL EGY FARKAST RÁADÁSUL OMEGÁT!!!

Huhh úgy érzem ez hosszú lesz...
Erre még a kicsike is fel kapta a buksiát aki közben szét terült ott ahol én szoktam feküdni.

- Először is nyugodj meg. Másodszor pedig segítségre szorult ugyanis vadászok üldözték.- mondtam teljes nyugodsággal

- Ohh.. értem de akkor is nem tudtad volna máshova vinni nagyon érzem a levendula illatát. Nameg nem mondtam már ezerszer neked hogy ne segíts minden második suhancnak- mondta fokkal nyugodtabban és morogva mint egy durcis kisgyerek

- És most mit akarsz vele kezdeni?- kérdezte drága barátom mire én közelebb mentem az újdonsült baráthoz aki nehezen nyitotta ki a szemeit

- Hát nem tudom várjuk meg míg el alszik és utána meg nézzük a sebeit hogy milyen súlyosak. Utána majd lesz valami.- suttogtam szinte alig hallhatóan a tervem ugyanis néhány perc és el fog aludni.

Sziustok!
Köszönöm az eddigi olvasókat hogy el olvasták ezt a néhány részt.
Igaz elég kevés de nem baj.
Nyomjátok meg a csillagot ha tetszik eddig bár szerintem nem a legjobb.
A hibákat nézzétek el senki se tud teljesen helyesen írni.
💜💗💜💗