Omega modell (Szünetel)

11

Namjoon pov.

Mindjárt indulunk Jiminhez.
A többieket már össze szedtem és el hoztam magamhoz.
Igazából Jungkookot és Yejit hoztam el meg Taet.
Így öten fogunk menni Jiminhez.
Hobiékat meg meg kértem hogy hozzák Felixet.
Már nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet ez.
Láttam a csoportot és azt hittem hogy Chim jobban ki fog bukni...
Elégé maga alatt van persze megértem hogy miért hisz én rángattam bele de ő volt az ötlet adó és ő talált ki programokat is én csak az időpontot szerveztem aminek nem nagyon örült..
Úgy volt hogy ezt a napot a bátyjával tölti és a kereszt lányával.
Persze azért remélem jól fogja érezni magát.
2 kocsival megyünk.
Az egyik az én kocsim lesz a másik az meg Jiminé.
Hobi és Han plusz Felix ők külön mennek Jiminhez.
Tae én és Jinie mi együtt megyünk plusz ugye akkor Jungkook és Yeji.

Még össze szedek néhány dolgot és az én kis hercegnőmnek segítek ki pakolni a kocsiba.
Utána indulhatunk.

Idő ugrás
Jimin házához érkeznek

-Szólok Chimnek hogy meg érkeztünk- mondta Tae

-Nem nem Tae te maradsz segíteni be pakolni. Jungkook és Yeji simán tud szólni a drága angyalkánknak hogy meg érkeztünk.- mondta fej rázás közben Jin

-Hát de..- akart vitába szállni Tae de Jin a szavába vágott

-Nincs de- szólt rá- Segítesz és kész!

-Menjetek be nyugodtan- mondom ezt Jungkooknak mert jelen pillanatban ő állt mellettem.

Jimin pov.

A srácok meg érkeztek és el kezdtek be pakolni.
Jungkook és Yeji jöttek be csak szólni hogy itt vannak.
Míg a többiek be pakoltak addig helyel kináltam őket és meg kérdeztem kérneke valamit.
Hát nem sikerült valami kedvesen de nem tehetek róla.
Nincs jó kedvem most és ezt már a csoportba is tudattam a többiekkel.

-Itt vagyunk Jiminie- ugrik a nyakamba Taehyung amit csak mosolyogva viszonoztam

-Akkor már csak Jisungékra várunk-  mondom az egyértelmű dolgot

Ritkán szoktam így hívni Hant.
Túl ritkán és Jungkook meg Yeji csak hülyén nézték rám mikor ezt mondtam.

- Ne nézetek így nem mondtam hülyeségett- mondom szemet forgatva

Már így is próbálok kedves lenni a rossz napomon de még nem jött meg az én reményem.
J-Hope.
Ő igazából az egész kis csapat reménye.
Mindig vidám és segít mindenkinek.
Általában ha valami bajom van azt mindig ő tudja meg elsőnek.

- Srácok meg jöttünk- kiáltja el magát Jisung és felém kezd el rohanni.
Ő is a nyakamba ugrott mint Tae míg Hobitól csak egy ölelés kaptam.

-Sziasztok- köszönt Hobi

Mindenki egyszere köszönt nekik míg én ki vonultam a konyhába.
Nagyon fura érzésem van mostanában.
Mintha figyelne folyton valaki és ez rohadtul zavar.
Nem tudom hogy hogy szóljak erről a srácoknak.
Az lenne a legkönnyebb ha Hobinak szólnék először ő mindig megért és jól is kezeli a helyzetek többségét.
Inkabb segítek el pakolni Jin hyungnak nehogy el baszam más kedvét ettől az egész naptól.
Ugyanis este grillezni fogunk.
Na meg nem nagyon úgy terveztem a napot ahogy azt Nam mondta.
Igen el megyünk piknikezni most délben és utána megyünk az erdőbe  a kedvenc helyünkre, vissza felé be megyünk a bátyám kávézójába meg iszunk egy kávét beszélek a bátyámmal és utána haza grillezni.