Hajnalban láttalak <befejezett>

#1

Már rég óta szennyezem Németország légkörét, amiben egyetlen barátnőm Rose is segít. Ő egy nagyon beszédes lány, teljesen olyan mint én. Na jó, valamiben különbözünk és az nem más mint a zene... Folyton arról a Tokios bandáról beszél, hiszen imádja őket. Mindig azt mondja, hogy Bill a tökéletes pasi, bár fogalmam sincs melyikőjük az. Pár napja hívott, hogy lesz egy koncertjük itthon, amire nem szeretne egyedül menni.

-Ahj Nancy kérlek gyere velem te vagy az egyetlen barátnőm!-könyörgött a telefonba.

-Rose egyedül is nagy buli. Jól fogod magad érezni ne aggódj!-próbáltam meggyőzni.

-Jajj kérlek, kérlek, kérlek!! Tudod, hogy egyedül milyen vagyok. Tuti eltünnék és biztos, hogy megölnének engem.

-Persze egy koncerten...-hitetlenkedtem.

-De mi van ha megtörténik? Kérlek Nancy gyere el velem!!

-Na jó elmegyek de előre mondom, hogy nem állok sorba sem képért, sem autogrammért!

Mondanom sem kell ebből mind a kettő megtörtént. Maga a koncert borzasztó volt, nem az én stílusom ez a rock vagy mi.
Rose izgatottan ugrándozott mellettem a sorban, már alig várta, hogy oda érjünk. Mutattam annyi tiszteletet, hogy én is kértem egy autó grammot. A fiú csillogó szemekkel nézett miközben írta, de az enyémet össze hajtotta. Nem értettem mi a különbség a kettő között, végül is csak egy név.
Nekem elég volt ez az egy, így én kiálltam a sorból, de Rose még a többi sráchoz is odament. Az az egy akitől a papírt kaptam folyton engem nézett. Gobdoltam megnézem mi az a titkos dolog amit rá írt. Egy telefon szám. Ez különös, pedig még a nevét sem tudom.
A nagy embertömeg elsereglett, mert a fiúknak szünetük van. Rose még így is türelmesen várt, míg én inkább kerestem valami teljesen nyugodt és zaj mentes helyet. Egy zárt helyen voltam a falnak dőltem és a lapot nézegettem. Miért adta meg a számát? Inkább elmentettem a telefonomba, hogy meglegyen. Néhány perc múlva egy bőruhás, raszta hajú fiú magasodott felém.

-Ömm van valami probléma?-kérdeztem megszeppenve.

-Pont azon gondolkoztam, hogy mit kereshet egy ilyen kis szende lány egy rock koncerten.-könyökölt a falra, másik keze a zsebében volt, közben lenézett rám és ajkait harapdálta. Próbáltam nem elveszni szemeiben, ezért szóbahoztam a papírt.

-Ez a papír -mutattam fel- ezen egy szám van, nem pedig a neved.

-Nem kell ahhoz a nevem, hogy kipróbálj.

-Ki mondta, hogy ki akarlak próbálni?-vágtam vissza értetlenül.

-Hiszen te is ugyan olyan vagy.-nevetett.

-Milyen?-hátráltam.

-Mint a többi lány.-jött közelebb- Ugyan az a megjátszottság, ruha és még sorolhatnám...

-Tévedsz. Itt senki sem hord fehér felsőt, vagy farmer nadrágot. Mindenkin olyan bő ruha van mint rajtad.

-De tetszik nem?-kacérkodott.

-Ha azt hiszed, hogy én is egy őrült rajongó vagyok akinek tetszel, akkor tévedsz.

-Én mindenkinek tetszem.-hajolt le.

-Álmodozz csak!-fordultam el.

-Szia királylány!!-köszönt el szarkasztikusan.

Megforgattam a szemem és elmentem. Ezt a srácot még csak nem is ismerem, de már most utálom. Rose pedig őket hallgatja??
Miután ennek vége lett haza mentünk. Lebeszéltem a szüleimmel, hogy Roseknál alhatok, úgyhogy gyorsan össze pakoltam. Ahogy átmentem, csak a koncertről beszélt. Gondoltam beavatom a dolgokba.

-És ezt miért nem mondtad el ott??-ugrott fel az ágyon.

-Mert tudtam, hogy mennyire be leszel zsongva. -ültem fel.- Így is el voltál ájulva mikor átkarolt Bill.

-Óh ha össze jönnél Tommal, akkor én lehetnék Billel.... -ábrándozott, de közbe szóltam.

-...de nem jön össze senki senkivel, szóval nem fogok egy ilyen tuskóval családot alapítani. Még csak tizennyolc vagyok -helyezkedtünk el, majd feküdtünk le.- és nem is ismerem. Egy bunkó....

-Hmm ő húsz éves. -fordult felém- Az ideális kor.

-Hát másnak lehet, de én inkább kihagyom. -kapcsoltam le az éjjeli lámpát.- Jó éjt Rose!

-Mmm jó éjt!

A mai nap után eléggé elfáradtam.  Reménykedek, hogy nem kell többször látnom a képét Tomnak, de az biztos, hogy még sokat fogom hallani Rosetól.