Hajnalban láttalak <befejezett>

#11

Reggel egymáshoz sem szóltunk. Csöndben felöltöztünk, majd az ajtó előtt megálltunk.

-Jó figyelj!-állított meg.-Menjünk ki úgy, mintha mi sem történt volna. Nem akarom, hogy bármit is sejtsenek.

-Gondolom, hogy neked ez milyen könnyű. -mondtam csalódottan, ugyan akkor mérgesen.- Miattad csináltam, nem pedig magam miatt.-mentem ki.

Olyan gyorsan elmentem, hogy neki is sietnie kellett. Bill akarta, hogy nézzük meg a próbájukat, amin lesz néhány tévés is. Ezért egy kicsit féltem, meg Tom miatt is. Nem értem, hogy tudja ezt ilyen könnyen elfelejteni. Igaz, hogy az én hibám az egész, viszont érte tettem. Nem akartam hazudni anyának, de muszáj volt.
A kocsi ami oda vitt minket hamar megérkezett, de amig vártunk végig szótlanok voltunk. A kocsiban is csendesen ültünk, de azért Tom megfogta a kezem. Mikor a taxink lefékezett, felém fordult.

-Rengeteg fotós lesz, szóval ha zavar csak takard el a fejed. Ha nem, akkor mosolyogj.-én erre semmi érzést nem mutattam.

Ugyan olyan fapofával szálltam ki, mint amilyennel beültem. Azt hiszem igaza volt.... Annyi kamera vett körül, hogy rendesen lámpalázas lettem. Tom mögött jöttem, de, hogy el ne veszítsen erősen fogta a kezem. Néha tényleg nem tudom eldönteni, hogy mit érez.

Mikor bementünk egy óriási terem tárult elénk. Ekkor már elengedtük egymás kezét, azért örültem neki.

-Ahj végre!-forgatta meg a nyakát és a csuklóját.

-Nyugi én is örülök, hogy nem kell végre beléd kapaszkodnom! -válaszoltam, kicsit sem boldogan.

-Óh durcás a királylány!-nézett bociszemekkel le rám. Mintha azt akarta volna sugallni, hogy kicsi vagyok.

-Ne nevezz így!-utasítottam összeráncolt szemekkel.

-Mondtam már, hogy cuki vagy ilyenkor?-mosolygott szarkasztikusan, miközben a banda többi tagját követtük.

-Te csak ne hízelegj nekem!-tettem a mutatóújjam a mellkasára, azt jelezve, hogy álljunk meg.-Az előbb még szinte utáltál, most meg  már ilyen....ilyen... ÁÁÁHHH!!-hagytam ott.

Természetesen magához híven nevetgélve és mosolyogva követett. Bármilyen furcsa is engem ez nagyon dühített. Hova tűnt az a haragszom rád feje? Na nem mintha nem örülnék annak, hogy kibékülünk, de azért van ennek szebb módja is.
A próba közben végig őt néztem. Mikor rám nézett az a rosszfiús tekintete jött elő. Már éreztem, hogy mi lesz ha vége a próbának... Ahogy láttam kimondottan jól gitároz és nem is olyan rossz énekes mint hittem.
Egy darabig még próbáltak, de elérkezett a szünet. Tomnak egy különöltözőt jelöltek ki, amin ki-be járkáltam, mert ott volt a cuccom. Gondoltam elmegyek inni, mert ahogy néztem őket abban is kifáradtam.
Lehajoltam a táskámhoz a kulacsomért és mikor felálltam Tom állt előttem. Csak néztük egymást szótlanul, míg nem kezdett közeledni. Nem sok kedvem volt a közösüléshez, vagy bármi hasonló dologhoz ami a fejében járt, így hátráltam. Egészen addig ment ez, ameddig a falhoz nem ütköztem. Ekkor mind két kezét oda támasztotta, de nem bírtam ki.

-Most meg mit akarsz?-néztem rá, úgy, hogy ne tünjön fel az sem, hogy zavarban vagyok.

-Tudom, hogy miattam tetted....-nézett megbánóan, de utána előjött az a szokásos perverz vigyor.-...de most egyedül vagyunk.

-Igen, ezt én is látom.-néztem fapofával, amit észre is vett.

-Tudom, hogy te is ezt akarod. -mosolygott magabiztosan.

-Miből gondolod?-ekkor közelebb jött és megfogta a derekamat.

-Mondjuk abból, hogy nem akarod, hogy elengedjelek.-jött közel a fülemhez, amibe beleborzongtam.-A szíved hevesen dobog, mint mikor...-ezt nem fejezte be, csak óvatosan ajkait a nyakamra helyezte.

Halk sóhajok hagyták el a szám, de ő ezt folytatta. Tudtam, hogy tetszeni fog amit csinál, ezért hagytam is neki. Lassan levette nadrágját, majd rólam is. Az ölébe vett, de miközben csinálta csak csókolóztunk. Ekkor már hangosabb nyögések telítették be a szobát. Kezem végig a nyakán volt, majd mikor végzett fejeinket egymásnak döntöttük. Hevesen lélegeztünk, majd végre kimondta azt amire úgy vártam már.

-Hahh szeretlek. Mindennél.. jobann. -mondta lihegve.

-Én..én is nagyon szeretlek!-csókoltam meg.

Lábújhegyre álltam, hogy elérjem, de derekamat átölelve segített. Végre nem kell megjátszanunk semmit. Mostmár örömmel fogtam meg kezét és ugyan így feküdtünk le. Szokásosan egymás karjaiban aludtunk el, de ezuttal inkább hozzá bújtam.